Faramuci helyzet – Bobory Balázs publicisztikája

A 2021-es naptári év magyar férfi kosárlabdázója a szövetség jelölése szerint Hanga Ádám.

Nem ebben az országban élnénk, ha a döntést és a bejelentést követően ne robbant volna ki vita, értetlenkedés, hiszen akadtak olyanok, akik nem értették, hogy kaphatja olyan játékos a megtisztelő címet, aki egyetlen percet sem játszott adott esztendőben a nemzeti csapat mezében.

A minap Lantos Gábor, az Origo sportrovatvezetőjének a meghívására a portál által szervezett podcastben vitatkozhattam remek kollégákkal a témáról, és talán egyetértés alakult ki a végére közöttünk, hogy az anomália nem a szövetség, nem Hanga Ádám és nem is a válogatott szakmai stábjának a hibája, egyszerűen a sportág egy olyan farmuci helyzetben létezik, amely egyelőre feloldhatatlannak tetszik.

Hanga Ádám jelenleg az Euroligában szereplő Real Madrid profija. Előtte ugyancsak a legrangosabb nemzetközi klubsorozatban szerepelt Barcelona-, illetve Baskonia-játékosként, vagyis hosszú évek óta a legjobbak között méreti meg magát, és ahogy látjuk, nem mellékszereplő, többnyire meghatározó tagja aktuális együttesének, jelenleg a királyiaknak.

A probléma ott kezdődik, hogy az Euroligát nem a nemzetközi szövetség, a FIBA rendezi, hanem az ULEB elnevezésű, a legerősebb európai nemzeti bajnokságokat magába tömörítő szervezet, amely az általa létrehozott sorozatot szentnek és sérthetetlennek tartja. Lényegében ez elitliga, amelyben nincs kiesés, a résztvevőknek nagyon kemény feltételeknek kell megfelelniük, hogy licencet kapjanak, de nyilvánvalóan üzleti vállalkozás is, amely megtermeli a hasznot azzal, hogy hetente kétszer Európa legjobb kosárlabdacsapatai egymással csatáznak, a nívó magas, a küzdelem garantált, a mezőny pedig kiegyensúlyozott.

Ha valakinek eszébe jutna a tavalyi történet, miszerint az öreg kontinens legerősebb futballklubjai valami hasonlót akartak létrehozni, az egyáltalán nem téved, nyugodtan kijelenthető, hogy az ULEB Euroligája akár minta is lehetett a gigászok által elképzelt Szuperligának. Csak éppen a labdarúgásnak nincsen a tengerentúlon NBA-je, amely magához láncolja szinte a teljes évadra a legjobbakat, a FIFA meg az UEFA van annyira erős, hogy jelenleg még tudja érvényesíteni az érdekeit.

Természetesen a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség, azaz a FIBA igyekszik minden eszközt megragadni azért, hogy az általa rendezett selejtezőkön, viadalokon szerepeljenek a legjobbak. Korábban egészen egyszerűen kitért az októbertől júniusig tartó NBA-évad, illetve az ULEB eseményei elől. Hanga Ádám 2016-ban pontosan így lehetett ott azon az Európa-bajnoki selejtezősorozaton, amelyet nagyjából két hét alatt lepörgettek szeptember elején, és a mieink maximális pontszámmal, hat győzelemmel jutottak ki az Eb-re Nagy-Britanniát, Macedóniát és Luxemburgot megelőzve. Csak aztán a FIBA úgy érezte, hogy a saját tekintélye, érdekérvényesítési képessége miatt beleáll a harcba, és immár a nagy világesemények kvalifikációs sorozatai a versenyévad alatt vannak. Eleinte az ULEB tagszövetségeit, vagyis a legerősebb nemzeteket kizárással is megfenyegette a FIBA, ha nem a legjobbak szerepelnek a nemzeti válogatottakban, és ugyan az Euroliga-csapatok kosárlabdázói nincsenek eltiltva a címeres meztől, csak éppen a saját szerződésüket, jövőjüket kockáztatják, ha mégis elmennének az aktuális világ-, vagy Európa-bajnoki selejtezőkre akkor, amikor egyesületeik fontos mérkőzéseket játszanak klubszinten.

Hangának van ugyan választása, otthagyhatna csapot-papot Madridban, csak utána éppen nem számíthatna sok játékpercre. Márpedig a kiváló bedobó egész életében a legmagasabb szinten akart kosárlabdázni, sokáig remek esélye volt, hogy akár az NBA-ben is bemutatkozhat, végül maradt az Euroliga és a kontinens legjobb együttesei, és 32 évesen nyilván szeretné élvezni, kihasználni azt az idilli állapotot, hogy az elit tagja lehet, ameddig csak ezen a nívón képes teljesíteni.

A történet pedig úgy igazságos, ha azt is megjegyezzük, hogy a riválisainkat ugyanúgy, sőt, a legtöbbször még inkább sújtja a sportág áldatlan állapota. A franciák novemberben úgy érkeztek ide, hogy a tokiói olimpián ezüstérmet szerző csapatból senki sem lépett pályára a kaposvári vb-selejtezőn, így vertek meg minket tükörsimán, 24 ponttal. A korábbi világbajnoki selejtezősorozatban, 2018-ban például Litvániában szinte egylabdás meccset játszottunk a baltiakkal, az összecsapást februárban rendezték, amikor az összes bajnokság, sorozat zakatolt. A „visszavágót” Budapesten viszont már a holt időben, azaz júliusban rendezték, a litvánok pedig idejöttek az NBA-sztárjaikkal, többek között Domantas Sabonisszal, Jonas Valanciunasszal, és szépen ránk vertek 23 pontot. A regnáló Európa-bajnokot 2020 februárjában legyőztük Szlovéniában, persze Luka Doncic, vagy éppen Goran Dragic éppen az NBA-ben pattogtatott, nyilván ez is kellett a hősies küzdelmen és remek játékon kívül a sikerünkhöz.

Ezekkel a példákkal csak azt kívántam szemléltetni, hogy a selejtezősorozatok jelenlegi formátuma nem biztos, hogy kedvezőtlen a magyar férfikosárlabdázás számára, amely láthatóan fejlődik, próbál felzárkózni az európai középmezőny erősebb tagjai mellé, de egyelőre egyetlen fecskéje van a legrangosabb sorozatokban. Nyilván a Falco jelenlegi nemzetközi sikerei sokat javítanak a sportág megítélésén külföldön is, de a FIBA által rendezett Bajnokok Ligája egyelőre még azért verseng csupán, hogy az ULEB második vonalnak számító Európa-kupát utolérje presztízs és színvonal terén, vagyis a legjobbak még messze nem a BL-ben szerepelnek.

És nyilván azt is hangsúlyozni kell, hogy jelenleg Hanga Ádám a magyar kosárlabdázás arca külföldön. Egyre többen megemelik a kalapjukat a magyar férfiválogatott eredményei láttán, vagy éppen a Falco Bajnokok Ligája-menetelése okán, de az átlagszurkolónál a Real Madrid játékosa helyezi el a sportág térképére Magyarországot, és egyébként intelligenciája, alázata, a játékhoz való hozzáállása és képességei mind-mind predesztinálják arra, hogy a hazánk kinevezetlen kosárlabda-nagykövete legyen szerte Európában és a világon.

Innentől pedig csak az a kérdés, hogy az év játékosa díj a mindenkori legjobb magyar kosárlabdázót illeti, vagy tényleg csak az adott évben nyújtott produkció az elsődleges szempont. Ebben az esztendőben Hanga Ádám valószínűleg mindkét kritériumnak megfelel, hiszen korábbi klubjával, a Barcelonával Spanyol Kupa-győztes és bajnok lett, a világ második legerősebb nemzeti sorozatában azért ez nem szégyellnivaló eredménysor, miközben az Euroligában is négyes döntőt játszhatott, és talán csak azért nem nyert a Barcelona, mert litván edzője éppen a döntőben jegelte érthetetlenül magyar légiósát.

És az sem véletlen, hogy miután Hangának a nyáron távoznia kellett Katalóniából – mert bizonyosan nem cseresznyéztek egy tálból Sarunas Jasikeviciusszal–, játékjogára azonnal lecsapott az ősi rivális, a sportágban talán még nagyobb presztízsű Real Madrid, amely ebben az évadban is az egyik fő esélyese a hazai címeknek és az Euroligának is, Ádám pedig ebben az együttesben azonnal kulcsszereplő lett, teljesítménye továbbra is a legjobbak közé emeli.

Mindezek ismeretében nehéz lenne azt mondani, hogy Hanga Ádám méltatlanul kapta meg az év legjobbjának járó jelölést a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségétől, amelynek szakmai bizottsága hozta meg a döntést. Abban pedig biztosak lehetünk, ha Hanga Ádám egészséges lesz, akkor mindent megtesz a magyar válogatottért jövő szeptemberben Kölnben, a 2022-es Európa-bajnokságon, ahogy mindent megtett 2017-ben Kolozsváron, illetve a nyolcaddöntőben Isztambulban is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!