Kosárlabda: „Egy országot sikerült a sportág mellé állítani”

– Ha egytől tízig osztályozhatná a 2017-es esztendőt, hányast adna?
– Nem osztályoznék, de valóban különleges esztendőt tudhatunk magunk mögött: bőséggel akadtak sikereink a férfi és a női szakágban, utánpótlásban, valamint a 3x3-as szakágban. Azért mondok csak utánpótlást, mert amíg női utánpótlás-válogatottjaink a nyári Eb-ken elért eredmény alapján Európában a másodikok, addig fiú utánpótlásunk teljes egészében a B-divízióban versenyez.

– Kijelenthető, hogy Kolozsvár immár a kedvenc városai közé tartozik?
– Inkább úgy pontosítanék, hogy már a kosárlabda miatt is kincses város nekünk Kolozsvár. Amit ott elértünk, nem csupán az eredményesség miatt fontos. Egy országot sikerült a válogatott, a sportág mellé állítani, ezrek utaztak a magyar válogatott mérkőzéseire. Bár nem ennyire zajos, ám legalább ennyire fontos, hogy kivívtuk a nemzetközi szakma elismerését is!

ELKEZDŐDÖTT A GENERÁCIÓVÁLTÁS

– Mit profitált a férfi szakág az Eb-szereplésből?
– Nyilvánvalóan szeretnénk állandó szereplői lenni az Európa-bajnokságoknak, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy hihetetlenül erős az európai élmezőny, a legjobb huszonnégy közé beférni rendkívül nehéz. Viszont Debrecenben – ami azért nem feltétlenül a legnagyobb kosaras fellegvár, bár remélem, ez nem sokáig lesz így – több mint ötezer néző volt a férfiválogatott világbajnoki selejtezőjén, ami óriási szó! Meggyőződésem, hogy hasonlóan remek hangulatban és rengeteg néző előtt lépnek pályára Szombathelyen is a februári vébéselejtezőn. A közönség szeretete nagyon fontos, emellett azt látom, hogy a sikerek nagyon jót tettek a válogatott játékosainak is. Eilingsfeld János, Ruják András, Ferencz Csaba, Tóth Norbert, Kovács Péter remek meccseket játszik klubcsapatában is, több önbizalmat, stabilitást kaptak az Európa-bajnoki sikerekből. A többieket csak azért nem említem, mert tőlük megszoktuk a jó teljesítményt. Én bízom abban, hogy a kosarazó gyerekek számában, a televíziós nézettségben, ezt követően pedig szponzorációban is megérezzük a sikert. Annak külön örülök, hogy az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán is az első három között található a férfiválogatott.

– Fenntartható az az euforikus hangulat, érdeklődés, ami a férficsapat szereplését követte?
– Nincs kétségem, hogy elsősorban az eredményesség határozza meg az eufóriát. Ugyanakkor a mostani világbajnoki selejtezőben nem mi vagyunk az esélyesek, de a harcos magyar válogatott megtartja megnövekedett rajongótáborát.

– Eredményesség szempontjából lehet-e rövidtávú terv egy sikeres vébéselejtezőbeli szereplés, vagy a legfontosabb a generációváltás és a 2021-es Európa-bajnokság?
– Az elmúlt esztendők azt bizonyították, hogy akkor tudjuk megtartani fejlődésünk ritmusát, ha évről évre egy lépcsőfokot megyünk felfelé. Örülnénk, hogyne örülnénk a világbajnokságnak, a szövetségi kapitányt és a srácokat ismerve ők meg is tesznek majd érte mindent – ám mi már előbbre tekintünk. A generációváltást is elkezdte Ivkovics Sztojan, biztos vagyok benne, hogy folytatja. Már ott van a keretben Váradi Benedek, már szerepelt a csapattal együtt Golomán György, és habár kulcsember, Perl Zoltán szintén nagyon fiatal, ahogy Allen Rosco is.

CSATTANÓS VÁLASZ A NŐKTŐL

– Áttérve a női vonalra, egyértelműen sikernek éli meg a csehországi Eb-szereplést, vagy maradt hiányérzete?
– A 2015-ös hazai Eb után mi annak ellenére láttunk előrelépést, hogy nem jutottunk tovább a csoportunkból, ezért aztán kellett nekünk is a megerősítés, mit tudunk kezdeni a selejtezőkkel, valóban elég érett-e az Eb-hez a fokozatosan fiatalodó, több kulcsjátékosát elveszítő válogatottunk. Nos, a lányok igen csattanós választ adtak: nem csupán kijutottak Csehországba, hanem tovább is jutottak csoportjukból! Az olaszok elleni meccs a legjobb nyolc közé jutásért persze rosszulesett, hiszen úgy kaptunk ki egy ponttal, hogy sokáig vezettünk, s miénk volt az utolsó labda. De sikerült lerakni a jövő válogatottjának alapjait, amely remekül kezdte el az újabb Eb-selejtezőt!

– A lányoknál még rózsaszínűbb a jövő, mint a fiúknál, ha csak az utánpótláscsapatok eredményeit nézzük?
– Megmondom őszintén, oly sokat beszéltünk már a kiváló női utánpótlásról, annyira jól játszottak az Eb-ken, meg játszanak azóta is a fiatalok, hogy ilyenkor automatikusan jön az aggódás. Nem túlzok, amikor azt mondom, a kontinens a magyar lányokról beszél, olyan sok tehetséges gyerek pattogtat nálunk, ami egyrészt remek adottság, másrészt óriási felelősség – a szövetségnek és a klubokban dolgozó edzőknek is. Ezt a sok tehetséget be kell tudni építeni a felnőttcsapatokba, játszatni kell őket, mert csak úgy tudnak jól szerepelni nemzetközi szinten. Egyelőre jól állunk, s nagyon bízom ezen a fronton Székely Norbertben, aki szövetségi kapitányként nagyon a szívén viseli a sorsukat, folyamatosan konzultál a kollégákkal az érdekükben.

RENDET KELL TARTANI

– Mit tud segíteni a „hazai rendszer”, a szövetség a fejlődésben?
Elsőként a klubok nagyszerű hozzáállását kell kiemelnem, hiszen a nemzetközi kupák újra fontosak csapatainknak, és végre egyre többen érnek el sikereket is. Ezt a folyamatot kell erősíteni, hiszen így legjobbjaink egész évben számos nagy iramú, kemény meccset játszanak, s nem csupán a válogatottnál találkoznak a legjobbakkal. Nekünk szövetségi szinten az a fő felelősségünk, hogy rendet tartsunk a sportágban, s mindent megtegyünk a minőségi utánpótlásért. Az akadémiai akkreditáció során szigorúan ellenőrzik az elvárt minőséget, ettől nagy javulást várunk. Mindehhez elengedhetetlen, hogy a társasági adóból származó források, az úgynevezett taopénzek elköltése mintaszerű a kosárlabdában. Különösen ügyelünk az átláthatóságra, büszkék vagyunk arra, hogy ez a pénz oda megy, ahová a jogalkotó szánta: az utánpótlásra és a létesítmények fejlesztésére: sportcsarnokok épülnek, tornatermeket újítunk fel, miközben sikerült visszahoznunk a kosárlabdába sok jó utánpótlásedzőt. Fontos, de újra meg lehet élni abból, ha valaki fiatalokkal foglalkozik, ez alapvető feltétele a sikernek!

– Mivel lenne elégedett 2018 végén?
– Ha a fiúk az első világbajnoki selejtezőkörből továbbjutnának a másodikba, a lányok pedig kijutnának az Eb-re. De a teljes sikerhez az is kellene, hogy a fiú utánpótlás-válogatottakon lássuk az előrelépést. Itt nem feltétlenül a feljutás a mérce, hanem hogy legyünk harcban érte, s lássunk minden csapatban kibontakozó tehetségeket, akik felnőttként is megállják a helyüket.