Komoly erőpróbák a nehézségek ellenére remeklő Houston Rockets előtt

„Meglep, hogy végül ideértünk, és csoportelsők vagyunk" – nyilatkozta Shane Battier a Hoopsworldnek.

„Annyi dráma és sérülés van mögöttünk, volt már részünk kezdőötös-megkeverésben, játékoscserében... Nem hiszem, hogy sokan fogadtak volna, hogy mostanra idáig eljutunk. Legjobb teljesítményünket akarjuk nyújtani, amikor a rájátszáshoz érünk. Szép dolog, hogy most elsők vagyunk, de mint tudjuk, szinte óránként változik a tabella. Minden mérkőzésen győznöd kell, ha nem akarsz lejjebb csúszni. Szóval ez a csoportelsőség jelen pillanatban nem ér túl sokat." (És lőn, a keddi eredmények után a Spurs visszavette a vezetést: Parkerék otthon legyőzték a Golden State-et, míg a Rockets kikapott a nagy mumus Jazztől idegenben.)
Ron Artest nem is volt hajlandó a vasárnapi diadalt sorsdöntőnek nevezni, és azt sem fogadta el, hogy a San Antonio idegenbeli legyőzésével elért egyfajta célt a gárda.

„Nem tudok ilyen célról. Az ember annyi éven át dolgozik, hogy egyre jobban játsszon – van, aki ötéves, van, aki 18, amikor elkezdi, de a lényeg a játék. Beleadsz apait-anyait, mindegy, hogy a bajnoki címért játszol vagy ez az első mérkőzésed. Nem gondolhatsz a tétre – arra kell koncentrálnod, hogy jól játssz, és mindent beleadj."

Amennyire Jao köré épül a Houston támadójátéka, annyira látszik, hogy igazán akkor megy a gárda szekere, ha Artest csúcsformában van. Neki azonban az utóbbi hónapban egy bokasérülés miatt nem volt annyi önbizalma, hogy betörjön a palánk alá.

„Lassan egyre jobban érzem magam, és visszatér az önbizalmam is. Az utóbbi időben a tempóimból kellett élnem, de egyre inkább úgy érzem, képes vagyok betörésekre is. Már csak össze kell raknom a részleteket, és mihelyt ezzel megvagyok, ismét a régi leszek."

Az edző, Rick Adelman is látja, hogy nagyrészt Artesten múlik a gárda sikere, aki felismeri szerepét abban, hogy teljesítményével nagyot lendíthet csapatán.

„Ron nagyon agresszív tud lenni, és el akarja dönteni a mérkőzést. Gyakran meg is teszi ezt, de tovább dolgozunk rajta, hogyan kellene még jobban üresbe mozognia, hogy jobb pozícióba kerüljön dobásaihoz. Nagyon jó a keze a zárások mögül, ki kell találnunk, hogyan tudjuk még többször ilyen szituációba hozni.”

Adelman szerint különösen az utóbbi időben tapasztalt, negyedik negyed eleji szenvedésre kell megoldást találniuk.

„Ez tanulási folyamat, meg kell éreznem, mi működik és mi nem. Játékosainknak is meg kell érteniük, hogy nem szabad mindent saját vállukra venniük az utolsó játékrészben. Nem kell feltétlenül kosarat dobnod, hogy befolyásold a mérkőzést. Végig kell vinni a támadásokat, és ha valakit nagyon szorosan fognak, valaki más üresen marad."

Ez a „valaki más" a vasárnapi meccs vége felé Luis Scola volt, aki Tim Duncanről leszakadva értékesítette a győztes ziccert, amikor a Spurs sztárja lekettőzte Jao Minget. A Spurs szurkolói persze ilyenkor sajnálják igazán, hogy elcserélték az argentint, de Scola nem erről beszél, hanem arról, hogy az ilyen szoros találkozók hogyan tudják felkészíteni a csapatot a rájátszásra.

„Szükségünk van ezekre a kiélezett összecsapásokra, hogy felkészüljünk a rájátszásra. Lehetünk elsők a csoportunkban, de akkor is előre kell néznünk. Még jön néhány igen fontos meccs, készen kell állnunk."

Scola szavait igazolta, hogy a mumus, a Utah Jazz ismét felülmúlta a Rakétákat a kedd esti összecsapásukon. A mormonok még az Olajuwon-érában is gondot okoztak a texasiaknak, és a legutóbbi két playoffban is ők jelentették a végső akadályt Jaoéknak. Ráadásul egyre inkább összeáll a gárda, lassan mindenki egészséges lesz, nem csoda hát, ha Deron Williams és társai nem csak a Houstonnak, hanem más vetélytársaknak is fejtörést okoznak. Ha azonban Artest, Battier és a többiek messzire akarnak jutni a rájátszásban, ahhoz nem csak a Jazz, hanem minden ellenfél ellen úgy kell játszaniuk, ahogy a Spurs ellen tették.

www.bball.hu