Főleg Bosznia-Hercegovina legjobbjai, akik láthatóan presztízskérdést csináltak a Pécsett jól ismert Popovic és társai legyőzéséből – fájdalom, a hajrában elrontották a meccslabdát, így be kellett érniük a tisztes vereséggel. Rövid időn belül harmadszor egymás után, mivel a két válogatott két alkalommal is összecsapott a Horváth Judit-emléktorna előtt. Lám, így is lehet, bár egyik ország sem jutott ki a szeptemberi, görögországi Európa-bajnokságra, edzésben vannak a játékosok annak érdekében, hogy a következő kontinensviadal kvalifikációja kedvezőbben alakuljon a számukra. Tán nem lett volna haszontalan, ha a hasonló helyzetben lévő honi férfiválogatott is ekképpen cselekszik…
Ezzel már rá is tértünk a magyarokra, akik este ezúttal honfitársaik ellen tehették próbára felkészültségüket, tekintve, hogy a B-válogatottnak is nevezhető Universiade-csapat volt Iványiék ellenfele. Körülbelül négy percig. Utána viszont már nem igazán voltak ellenfelek Roczkovék, akik közül az első kilenc percben egyedül Bartha Csilla tudott a gyűrűbe találni. Nem villogott támadásban a felnőttegyüttes sem, de még így is hamar elhúzott 20 ponttal, köszönhetően néhány – amúgy ritkaságszámba menő szép akciónak. Mindkét edző bőszen rotálgatta csapatát, hogy lehetőséget kapjon mindenki, de igazán kitűnni senkinek sem sikerült.
Így aztán unalmasan csordogált a találkozó, a nagyválogatott 25 pontos vezetése után láthatóan nem törte magát, ami talán jó is abból a szempontból, hogy nem vette el teljesen Buttás Pál lányainak önbizalmát. Bartháék meg, lelkesek voltak, harcoltak becsülettel a térfélcserét követően, aminek eredményeként megnyerték a harmadik játékrészt. Azt a játékrészt, amiben a legjobbak mindössze tíz pontot értek el – mi tagadás, van hová javulnia a formájuknak az Európa-bajnokságig…
Az universiade azonban időben közelebb van, sokkal közelebb, tehát voltaképpen örülhettünk, hogy a második félidőben a fiatalabbaktól láthattunk több biztató jelet. Utólag megállapíthatjuk: ennek a meccsnek nem volt túl sok szakmai értéke, még csak azt sem mondhatjuk, hogy a hölgyek játszottak egy jót, mert nehéz volt jól játszó embert találni a pályán. Ennélfogva még inkább megmosolyogtató volt, hogy egy erősen borízű hang a lelátóról állandóan az olimpiát emlegette. Talán nem mondták meg neki, hogy az ötkarikás játékokhoz minimum az elődöntőig el kellene jutni a felnőtt Eb-n.
Mestermérleg
Rátgéber László: – Kihasználtuk, hogy a cseresorunk szerepelhetett ezúttal, igaz, erre rá is voltunk kényszerülve. Sajnos nem játszottunk jól. Ez a mérkőzés is megmutatta, hogy milyen nagy problémák vannak a magyar női kosárlabda jelenében.
Buttás Pál: – Az első félidei arcpirító játékunk után, az utolsó két negyedben már azt a teljesítményt nyújtotta a csapat, ami elvárható. Ennek a két játékrésznek az emléke kell, hogy megmaradjon a játékosokban.