Elsülhet az Eördögh bal keze

– Elsősorban a válogatott miatt készülök – szögezte le a huszonkilencedik évében járó balkezes bedobó. – Köztudomású, hogy erről az Eb-ről kijuthatunk az olimpiára, és ez nekem nagyon sokat jelent. Úgy érzem, ez az egy lehetőségem maradt arra, hogy én valaha olimpiára sportolóként eljussak.

Visszacsöppent a válogatottba

– Lát erre reális esélyt? Hiszen ahhoz, hogy jövőre ott legyen a magyar női kosárlabda-válogatott az ötkarikás játékokon, most az első három között kellene végeznie…
– Az az igazság, hogy én mostanában csöppentem vissza a válogatottba, tehát nem tudom még annyira pontosan, melyik nemzeti együttes mekkora játékerőt képvisel. Azonban bizakodó vagyok nagyon, még úgy is, hogy nem ismerem annyira az ellenfeleinket.
– Azt mondta, visszacsöppent a válogatottba. Mi volt annak az oka, hogy egy ideig nem volt tagja a keretnek? Több mendemonda is keringett erről, úgyhogy talán itt az ideje a félreértések eloszlatásának.
– Ez hosszú történet. Voltak nézeteltérések a mostani szövetségi kapitány, Rátgéber László és köztem, ám ezek megoldódtak, a konfliktus már a múlté, ezzel én nem akarok foglalkozni. Most újra együtt dolgozunk, és remélem, hogy jó eredményeket fogunk elérni, ezért aztán nem is szeretnék erről többet beszélni.
– Ám legyen. Jöjjön egy könnyedebb téma: hogy telt eddig a szabadság?
– Jól, köszönöm szépen. Megünnepeltük a postásos lányokkal a bajnoki ezüstérmünket, aminek nagyon örültünk, elmentünk nyaralni a férjemmel, egy hetet töltöttünk Olaszországban, és nagyon sokat vagyok a családommal. Nemrégiben született meg a nővérem kislánya, hét hónapos, vele is rengeteg időt töltöttem. Szinte olyan az a kisbaba, mintha az enyém is lenne picit…
– Adja magát a kérdés: mikor lesz saját?
– Most kettő plusz egyéves szerződést írtam alá a Diósgyőrhöz, és a két évet mindenféleképpen szeretném kitölteni. Utána közösen döntünk a férjemmel, hogy hogyan tovább, biztos vagyok abban, hogy érezni fogom, ha eljött a családalapítás ideje.
– Úgy hallottam, hogy még a bajnok PVSK is megkereste, miért éppen a DKSK lett a kiválasztott?
– Azért a diósgyőriek mellett döntöttem, mert nekem ez újra szakmai kihívást jelentett, olyan szempontból, hogy a DKSK játszott már bajnoki döntőt, de még nincs aranyérme.
– A Diósgyőr eredményessége leginkább attól függ, hogy milyen idegenlégiósokat talál a vezetőség, nem?
– Így van. Két center kellene még a csapatba, két külföldi center, és akkor kész a keret. Nagyon sok múlik azon, hogy ki lesz a két új légiós.
– Olyan szempontból talán jókor igazolt oda, hogy most mintha átalakulóban lennének az erőviszonyok a magyar női kosárlabdában: úgy tűnik, gyengült a Pécs és az Orsi is, miközben a Szolnok és a DKSK egyre erősödik, egyre közelebb kerül az euroligásokhoz, olyannyira, hogy most már talán kimondhatjuk, akár utóbbi két klub valamelyike is megnyerheti a bajnokságot. Egyetért ezzel?
– Már egy évvel ezelőtt is úgy véltem, hogy az akkor előttünk álló pontvadászat kiegyensúlyozott lesz, és szerintem az is volt. Ott volt a Diósgyőr, amely nem kapott ki hazai pályán a bajnokságban, ott volt a Szolnok, amely otthonában szintúgy szinte legyőzhetetlennek bizonyult, és ugye ott volt a Posta…
– Tavaly ilyenkor érezték azt, hogy ebben a csapatban ilyen sok lehetőség rejlik, és hogy még a bajnoki címért is a végsőkig harcban állhat majd?
– Én mindenféleképpen éreztem, főleg azok után, hogy a korábbi csapat magja együtt maradt a Postásnál. Nagyon jó szellemű társaságot véltem a zöld-fehérekben felfedezni, ezért is választottam őket annak idején, és igenis bennünk volt a jó eredmény.
– Mi volt ennek a sokak számára váratlan sikersorozatnak a titka? Elvégre nem annyira ismert játékosokból állt össze ez a hányatott sorsú együttes, ráadásul a légiósok sem tűntek éppenséggel extráknak… Már amikor egyáltalán voltak.
– Szerintem pont ez, mármint hogy a magyarok alkották a csapat gerincét. A külföldiek az eddigi meglátásaim alapján többnyire inkább az Euroligára vagy valamelyik másik nemzetközi kupára koncentrálnak, mint a bajnokságra. Ha most idejön mondjuk egy brazil, én nem tudom elhinni róla, hogy ez annyit jelent neki, mint nekünk. Teszi a dolgát, az biztos, nem azt mondom, hogy ellene van, de a magyar játékosok sokkal jobban hajtanak a magyar bajnoki aranyért.

Motiváció kell és bizalom

– Tehát akkor a motiváció volt a kulcs?
– A motiváció, igen. Később meg összekovácsolt bennünket a pénztelenség, ez a probléma, ami váratlanul közbejött. Nem biztos, hogy csak ez számított, de szerintem ez is nagyon sokat jelentett.
– Viszont azért, gondolom, nem vágna bele még egy ilyen évbe…
– Nem, biztos, hogy nem. Bár ezt előre úgysem lehet tudni… Hiszen jószerével bármelyik klubot nézi az ember, egyiknél sincs garancia az anyagi stabilitásra, hogy azt mondhassuk, nem történhet meg vele olyasmi, mint ami a Soproni Postással történt.
– Tartozik még a Postás, ugye?
– Igen, még mindig tartozik, ám már perben állunk a vezetőséggel, be vannak adva a papírok. Most az a baj, hogy szünet van, de azt mondta az ügyvédünk, szeptemberben száz százalék, hogy bíróságra kerül az ügy.
– Mennyi pénzről van szó?
– Elég nagy összegről, de konkrétumot nem szeretnék mondani. Csapatszinten már körülbelül nyolcvanmillió forintról.
– Ôszintén: lát esélyt arra, hogy valaha is megkapja a tavalyi fizetését?
– Én nagyon bízom benne, és az ügyvédünk is bizakodó. Élő szerződés, amit az együttest működtető kft. tavaly a Magyar Postával megkötött, bárkivel megvizsgáltatták, ugyanezt mondta, hogy a Postának fizetni kell. És nemhogy nem fizetnek, a tetejébe még felszólításokat is küldözgetnek a csapat egyes tagjainak, kaptam ugyanis egy felszólítást vagyontárgyak visszaszolgáltatására. Számomra ez annyira felháborító, hogy miközben tartoznak, még ők követelőznek… Azt a Molnár Józsefnét, aki ezt a papírt aláírta, eddig életemben egyszer láttam: amikor elvitte a bajnoki elődöntő első mérkőzése után a bevételt.
– Evezzünk kellemesebb vizekre: a legutóbbi szerintünk pályafutása eddigi legjobb idénye volt. Ön is így látta?
– Igen, így érzem én is. Az az igazság, hogy alaposan felkészültem rá, tavaly nyáron is keményen edzettem, és itt a csapatot is meg kell említenem, mert az én jó teljesítményemben a többiek is benne voltak, hiszen ők is nagyon jól szerepeltek. De nem szabad megfeledkeznem Meszlényi Róbertről sem, aki nagyon bízott bennem, ha pedig én érzem a bizalmat, márpedig most éreztem, akkor így tudok kosárlabdázni.

Áll elébe a kihívásoknak

– Egyénileg van olyan játékelem, amiben szembetűnő fejlődést mutatott, és ami közrejátszott abban, hogy ennyire eredményes tudjon lenni?
– Rutinosabb lettem. A meccsek folyamán a végjátékokban, meg a kiélezett helyzetekben jobban átgondolom a dolgokat, most már általában a jobbik döntést hozom meg. Régen azért ez nem volt mindig így.
– Visszatérve a bizalomra, amit Meszlényi kapcsán emlegetett: a szeptemberi Európa-bajnokságon egy híresen kemény kezű edzővel kell együtt dolgoznia, de Rátgéber László a középdöntőn és az idény végi, görögök elleni edzőmérkőzéseken is sokat játszatta. A jelek tehát arra utalnak, hogy alapemberként veszi számításba a válogatottnál.
– Igen, ezt én is érzem, és szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy ez a bizalom tovább növekedjen. Ha egy játékos nem érzi a bizalmat, szerintem nem tud olyan jól teljesíteni.
– El fogja bírna annak a lélektani terhét, ha kulcsemberként veszi számításba a kapitány a kontinensviadalon? Ráadásul, ha így tesz, akkor nyilván azért tesz majd így, mert sok pontot vár Eördögh Edittől…
– Én nagyon remélem, hogy ez a sikerszéria tovább folytatódik. Állok elébe a kihívásnak! Elvégre azért készülök ennyire, hogy hasznára tudjak lenni a válogatottnak. Remélem is, hogy kulcsszerepet szán Laci nekem az Eb-n, és azt is, hogy meg tudom ezt a bizalmat hálálni jó játékkal és jó eredményekkel. De hát persze ehhez a csapat is kell, egyedül kevés vagyok.