Otthon, édes otthon

Ezt kihasználva szinte szórták a hajszálpontos középtávoli tempókat a vendégek, bár ameddig Gaither és Burse hatékonyan tette a dolgát a palánkok alatt, jobbára a házigazda vezetett. Az első negyed felénél járva már öt ponttal is, aztán a két amerikai elkezdett "önzőzni”, elszórta a labdákat, majd az öngerjesztő folyamat végén a társak is ugyanezt tették, és átvették a vezetést a jobb csapatjátékot nyújtó soproniak.
Mivel a későbbiekben sem fordított túl sok energiát a védekezésre és a passzolásra a házigazda, szép csöndben elhúztak Meszlényi Róbert tanítványai, a második negyed elején már 13 pont volt a különbség Englerték javára. Az amúgy lelkes miskolci közönség ekkor a játékvezetőkben vélte megtalálni a bűnbakot, pedig inkább kedvenceiken kellett volna számon kérni a szervezetlen, ész nélküli játékot. Az első félidő hajrájára aztán a Postás is felvette a DKSK "gyorstüzelős” ritmusát, ennélfogva az addig alig hibázó vendégek is elügyetlenkedtek néhány támadást, és mivel beakadt két hazai hárompontos, újra szorossá vált az eredmény.
Brosovszky negyedik személyi hibájával és Papp Ambrus gyönyörű ívelt passzából dobott ziccerével kezdődött a mérkőzés második fele. Aztán az ellenakció során Burse ellen ítéltek támadófaultot a bírók, és az idegenlégiós is a kipontozódás szélére került, vagyis nem volt könnyű helyzetben a Diósgyőr. Főleg, hogy mindeközben 12 pontos előnyt gyűjtött magának a Soproni Postás. Hogy, hogy nem, éppen négy személyi hibával álló játékosai hozták fel a harmadik negyed második felében négy pontra a DKSK-t, Burse azonban nem sokáig fickándozhatott, mert egy buta fault nyomán végleg ki kellett válnia a játékból. Ám a hazai lendület ettől sem tört meg, a fiatal Szlimák két duplájára és Szemerédi triplájára épülő 7–0-s rohammal utolérték ellenfelüket a piros-fehérek – Barnes meggyötört palánk alatti kosarával mégis vendégvezetéssel ért véget az elődöntő második felvonásának harmincadik perce.
Szemerédi révén megint egyenlített a Diósgyőr az utolsó játékrész elején, de ezt követően ismét Postás-percek következtek, méghozzá meglepő módon a soproni csereembereknek köszönhetően. Ezúttal Hadzsovicson volt a sor, hogy kihúzza csapata szekerét a kátyúból, és a végjátékban újra ott lihegett vendége nyakán a DKSK, de ahogy mondani szokták, a kulcspillanatokban Eördöghék voltak a higgadtabbak. Egészen az utolsó percig, amikor is mind a két együttes meccslabdához jutott: a DKSK-ét Brosovszky értékesítette azáltal, hogy tíz másodperccel a vége előtt egypontos vendégvezetésnél bedobta mindkét büntetőjét, az ellentámadás végén a másik oldalon Eördögh nem tudott sem pontot dobni, sem faultot kiharcolni.
Illetve mégis, csak nem olyat, mint amilyet szeretett volna, támadószabálytalanságot ítéltek ellene ugyanis a játékvezetők – s bár még maradt két másodperc, ezen a ponton biztossá vált a DKSK győzelme. A hazaiak bár nem játszottak igazán jól, kétségkívül megdolgoztak a sikerért.

Mestermérleg
Milen Vukicsevics: – Gratulálok a lányoknak, hogy az egész meccsen kitartottak a nagyszerű ellenféllel szemben. Ilyen felfogással lehet keresnivalónk pénteken.
Meszlényi Róbert: – Nem érdemeltünk vereséget, sajnos a végén kicsit többet hibáztunk, mint lehetett volna. Sopronban fogjuk eldönteni az elődöntő sorsát.

Csődbiztos a Soproni Postás élén

Maga a női liga elnöke, Nyíri Dezső kért és kapott bebocsátást a Postás-lányok öltözőjébe a miskolci mérkőzés után.
A téma az volt, hogy a vezető Szabadvári János személyében csődbiztost jelölt ki a napokban az együttest működtető kft. élére, akinek az lesz a feladata, hogy megvizsgálja a cég anyagi helyzetét, és hogy segítséget nyújtson abban, amit mindenki szeretne: sikerüljön a Soproni Postásnak befejeznie a bajnokságot.
Tehát immár nem csak a játékosok és a szurkolók nézik rossz szemmel a többségi tulajdonos tevékenységét, akihez azzal a kéréssel fordultak – írásban – beosztottjai, hogy távozzon posztjáról, és adja el az üzletrészét. Információink szerint Lukács Zoltán azért vált nemkívánatos személlyé, mert sem pénzt, sem szponzort nem tudott szerezni a mindmáig kiválóan szereplő csapatnak.
Felhalmozott viszont 50 millió forintos adósságot, s félő, hogy ez a összeg még nőni is fog az idény végéig. De még ennél is nagyobb bűn Csákányék szemében, hogy hónapokon keresztül hitegette őket.