Érdekes alapszakaszon vannak túl a kosarashölgyek, az egyszer bizonyos. Végre véget ért a PVSK és a GYSEV dominanciája, ezzel pedig véget értek az unalmak, újra érdemes volt meccsre járni a két euroligás csúcstalálkozóján kívül is, mert nagyon megerősödött a középmezőny.
Iványi Dalma (jobbra) a MiZo-Pécsi VSK-t, Eördögh Edit a Soproni Postást segítette a tabella tetejére az alapszakaszban
Iványi Dalma (jobbra) a MiZo-Pécsi VSK-t, Eördögh Edit a Soproni Postást segítette a tabella tetejére az alapszakaszban
Vagy a másik variáció: élklubjaink gyengültek meg, ám az Euroligában aratott sikerek, az, hogy csupán hajszálnyival maradtak le a kontinens legrangosabb sorozatának négyes döntőjéről, ezt kategorikusan cáfolják. Cáfolja Rátgéber László is, az alapszakaszgyőztes MiZo-Pécsi VSK vezetőedzője, akinek szövetségi kapitányként természetesen a többi csapat játékosainak teljesítményét is figyelemmel kellett kísérnie. Ô a következőképpen látja a pozitív változás okát: "A négy idegenlégiós szerepeltetésének engedélyezésével valósult meg a nagy cél, az itthoni küzdelmek izgalmasabbá tétele. A középcsapatok felzárkóztak a két euroligás együtteshez, habár a soproni vasutasok negyedik helyezéséhez saját maguk is hozzájárultak” – fejtette ki nézeteit a tréner, aki utóbbi mondatában nyilván a GYSEV edzőváltásaira utalt. A címvédő már a legelső fordulóban jelét adta annak, hogy a nagy nevek érkezése ellenére nem állt össze egységes csapattá, bár akkor még megmenekült a kínos pofontól a hosszabbításban a Szolnok ellen, a későbbiekben azonban az összes éremesélyestől kikapott. A PVSK-tól és a városi vetélytárs Postástól ráadásul kétszer is, a Diósgyőrtől és a hatodik helyen végző Szegedtől "csak” idegenben… A zöld-sárgák éppen aktuális vezetőedzője, előbb Farkas Sándor, később Dirk Bevilaqua a sérülések és más – amúgy előre valóban nem látható – nehézségek miatt végig csupán kereste az ideális összetételt, de ki kell jelenteni, még az alapszakasz végére sem találta meg. Otthon még csak-csak elboldogultak Baloghék, idegenben viszont, akárcsak az Euroligában, nagyon sokat bizonytalankodtak. Mindeközben még március végén sem látszott igazán, mit is akar játszani a GYSEV, csak az, hogy ha a sztárok közül néhányan megrázták magukat, bárkit képes volt legyőzni, ellenkező esetben viszont kiábrándító produkciót nyújtott. Rémálmaikban sem gondolták a zöld-sárgák szurkolói a tavalyi sikerek után, hogy csak a negyedik helyre futnak be kedvenceik az alapszakasz végére, márpedig most ez a helyzet – és ennek az a hátulütője a bajnok szempontjából, hogy legnagyobb riválisával, a PVSK-val már az elődöntőben szembe kerül, ha túljut a négy közé kerülésért vívandó párharcban a Szolnokon. Hangsúlyozzuk: ha túljut! No de épp ideje áttérni a bajnokság kellemes meglepetéseire a címvédő eddigi leszereplésének kitárgyalása után, és itt egyértelműen a Soproni Postás kívánkozik az élre, amely súlyos anyagi problémái ellenére majdnem megnyerte az alapszakaszt. "Nem akarom magunkat túldicsérni, de szerintem nagyon jól szerepeltünk. Nagyon jól is játszottunk az esetek többségében, kevés olyan meccsre emlékszem, amelyen a csapat elmaradt volna a várakozásaimtól” – ezek Meszlényi Róbert vezetőedző szavai a zöld-fehérek részéről, akikről köztudomású, hogy élsportoló létükre szinte ingyen kosárlabdáznak a magyar bajnokság legmagasabb osztályában. Immár öt hónapnyi bérrel tartozik a csapatot működtető kft. a játékosoknak, akik a nehézségek ellenére kitartanak, elhatározták, történjék most már bármi, az idény végéig mindenképpen együtt maradnak. "Ha kell, összeköltöznek a lányok, ha kell, egymást fogjuk etetni, de befejezzük a bajnokságot – jelentette ki Meszlényi. – Az, hogy ilyen helyzetbe kerültünk a Magyar Posta miatt, valahol szörnyű, de hát ez van. Sajnos az új tulajdonosok sem tudtak eddig szinte semmit segíteni.” Paradox helyzet. Adva van egy város, amelynek két élvonalbeli női csapata is van: az egyik szegény, mint a templom egere, de jóval erőn felül szerepel, a másik pedig a bajnokság leggazdagabb klubja, eredményei mégis elmaradnak a várakozástól… A MiZo-Pécsi VSK viszont teljes mértékben azt nyújtotta, amit az utóbbi évek alapján várni lehetett tőle: megbízható, kiegyensúlyozott játékot, amellyel végül meg is nyerte az alapszakaszt, két fordulóval a befejezés előtt megelőzve a szinte végig vezető Soproni Postást. Pedig Iványiék is beleszaladtak egy-két meglepő vereségbe, elég csak a szolnoki vagy a diósgyőri fiaskójukra gondolni, ám ezeket ellensúlyozta az együttes otthoni imponáló magabiztossága. "Szerencsénk volt, hogy ki tudtuk javítani a szezon eleji botladozásainkat. Most már nem szabad megengednünk, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból” – adta ki az ukázt Rátgéber László saját együttesének, amely a brazil Érika érkezése óta minden poszton sebezhetetlennek tűnik. Tudatos, egységes csapatjátékot játszó együttes a pécsi, ezt eddig is tudtuk, de az utóbbi években rendre hiányzott egy láncszem a gépezetéből: az előző idényben a négyes poszton volt sokáig lyukas a PVSK, most pedig egy vérbeli center kellett ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. De mivel már minden a helyére került, az együttes pedig az alapszakasz első helyére, a bajnokság első számú esélyesévé vált a MiZo – még akkor is, ha a GYSEV Natália Hejková személyében Európa egyik legjobb edzőjével erősített, némileg szokatlan módon tehát a parkett helyett a kispadon. Végezetül néhány szót a többiekről, akik most már nemcsak megnehezítették a "nagyok” dolgát, hanem hazai pályán többnyire le is győzték őket, vagyis ugyancsak beletartoznak a "pontvadászat kellemes meglepetései” kategóriába. A legjobb példa erre a DKSK, amely Miskolcon mindenkit megvert, és bár az idegenbeli rangadóit simán elvesztette, jóval várakozáson felül teljesített az eddigi hónapokban, de igaz ugyanez a stílusosan játszó, remekül védekező Szolnoki MÁV-Coop SE-re, valamint a meglepetésre a legjobb hat közül a BSE-t kiszorító Szegedre is. Ezek a klubok fejlődtek a legtöbbet, nekik köszönhető a küzdelmek nyílttá válása, így le a kalappal előttük, még akkor is, ha a bajnoki címért folyó versenyfutásba még aligha szólnak bele. Az ő esetükben azonban egyértelműen a mégen van a hangsúly: ha a továbbiakban is így építkeznek Diósgyőrben, Szolnokon és Szegeden, az ősztől jelentősen bővülhet az aranyesélyesek száma!
A legjobb pontdobók (dobott pontátlag) 1. Alessandra Santos de Oliveira (GYSEV) 19.2 2. Eördögh Edit (Soproni Postás) 18.1 3. Okszana Zakaluzsnaja (GYSEV) 16.4 4. Papp Krisztina (Soproni Postás) 16.4 5. Katryna Gaither (Diósgyőr) 15.6 6. Farkas Andrea (Baja) 14.9 7. Katrina Hibbert (Szolnok) 14.5 8. Nagy Viktória (BEAC) 14.1 9. Kajdacsi Judit (Szeged) 14.0 10. Kalmár-Nagy Dóra (BSE) 13.9
A legjobb játékosok (IBM-átlag) 1. Alessandra Santos de Oliveira (GYSEV) 28.9 2. Okszana Zakaluzsnaja (GYSEV) 25.1 3. Katryna Gaither (Diósgyőr) 25.1 4. Eördögh Edit (Soproni Postás) 23.9 5. Kajdacsi Judit (Szeged) 22.8 6. Ana Perovics (Szolnok) 22.0 7. Farkas Andrea (Baja) 20.8 8. Nagy Viktória (BEAC) 20.3 9. Papp Krisztina (Soproni Postás) 20.3 10. Kalmár-Nagy Dóra (BSE) 20.2
A legjobb lepattanózók (lepattanóátlag) 1. Okszana Zakaluzsnaja (GYSEV) 8.9 2. Katryna Gaither (Diósgyőr) 8.2 3. Alessandra Santos de Oliveira (GYSEV) 8.2 4. Vajda Anna (Zalaegerszeg) 7.2 5. Kajdacsi Judit (Szeged) 7.0 6. Ana Perovics (Szolnok) 7.0 7. Nagy Viktória (BEAC) 6.6 8. Kalmár-Nagy Dóra (BSE) 6.5 9. Ambrus Erzsébet (Soproni Postás) 6.5 10. Veszna Dzsuver (BSE) 6.1