Okszinál valami nem oké

A jókezű játékos, aki edzésen már zsákolt is, nagyon reméli: csütörtökön Brnóban mind ő, mind klubja sikeresen fog szerepelni, és a GYSEV bejut a Final Fourba a rangos sorozatban.– Azután, hogy az előző hónapban rendre remekelt, csapata legutóbbi meccsein, a két, Brno elleni Euroliga-negyeddöntőn, majd Diósgyőrben már lényegesen visszafogottabban teljesített. Mit gondol, mi az oka annak, hogy visszaesett a játéka? – szegeztük a kérdést a majdnemkét méter magas, általában mosolygós, Sopronban Okszi becenévre hallgató légiósnak.
– Én is érzem, hogy nem ment anynyira a játék, mint korábban, de nem tudom, mi az oka a visszaesésemnek. Ugyanolyan keményen edzek, mint eddig, higgyék el, ha tudnám, miért nem megy a játék, én lennék az első, aki tenne róla, hogy visszanyerjem a korábbi formámat.
– Egy héten belül három meccset játszottak, nem érzi magát fáradtnak?
– Fáradtnak nem, inkább elkeseredettnek, szomorúnak. Persze igyekszem magam mielőbb túltenni mindezen, és csak a következő feladatra koncentrálni, hiszen csütörtökön mindent meg kell próbálni annak érdekében, hogy nyerjünk Brnóban.
– Milyennek látja az esélyeket?
– Nézze, egyetlen meccsről van szó. Abban biztos vagyok, hogy aki a mi csapatunkból pályára kerül, mindent megtesz majd a győzelemért és mindent kiad majd magából. Most inkább a Brnónak van veszítenivalója, a cseh csapat játékosain lesz nagyobb nyomás, ezt meg kell próbálnunk kihasználni. Nagyon remélem, hogy sikerül!
– Kanyarodjunk vissza a múlt heti, mondjuk így, furcsán befejeződött, hazai pályán megnyert Euroliga-negyeddöntőhöz! Nyilván a játékosok között is téma volt az utolsó tizenöt másodperc: hogyan vélekedtek a történtekről?
– Mi, játékosok azon voltunk, hogy megnyerjük a meccset, játszottunk, ki jobban, ki pedig, köztük sajnos én is, gyengébben. Úgy értékeltük a mérkőzést, hogy bár hiba valóban történt annak befejezése körül, az nem a mi csapatunk felelőssége volt, hanem a zsűriasztalé, azon belül is elsősorban az ellenőré. Hihetetlen izgalmak közepette zajlottak az utolsó másodpercek, mindenki a játékra koncentrált, arra meg sajnos senki, hogy kinek hány személyije volt.
– Gyors témaváltás: milyennek ítéli a magyar bajnokságot?
– Nem sokat tudtam az itteni színvonalról, mielőtt Sopronba igazoltam, így csupán előzetes elképzeléseim voltak. Nos, annál, amit vártam, jóval erősebb a bajnokság, sok a meglepetés. Nekünk most az a legfontosabb feladatunk, hogy az alapszakaszból hátralévő három meccsünket megnyerjük.
– Végezetül egy személyes kérdés: hogy érzi magát Sopronban, és hogy viselte ezt a hosszú, hideg magyar telet?
– Sopront nagyon megszerettem, a hangulatos kis utcácskái és gyönyörű régi épületei miatt. Ami pedig a telet illeti, nekem, aki Arhangelszkben, Oroszország északi részén, a Fehér-tenger közelében nőttem fel, ahol nem volt ritka a mínusz húsz, huszonöt fok alatti hőmérséklet, kifejezetten kellemes és enyhe volt a magyarok által hosszúnak és hidegnek tartott tél.