Hát ezen is túl vagyunk mondhatták volna csapataink a hölgyek Euroligájának legutóbbi fordulója után, amikor is két viszonylag könnyű ellenféllel szemben abszolválták a kötelező győzelmet. Talán mondták is, méghozzá megkönnyebbülve. A teljesítmény ugyanis mind Sopronban, mind Pécsett sok kívánnivalót hagyott maga után, elég nyögvenyelős játékkal sikerült behúzni a jó előre betervezett diadalt.
Popovic, a pécsiek horvát hátvédje sokat tett azért, hogy a PVSK-val ne essen meg a csúfság, és ne veszítsen a francia Tarbes ellen (Fotó: Laufer László)
Popovic, a pécsiek horvát hátvédje sokat tett azért, hogy a PVSK-val ne essen meg a csúfság, és ne veszítsen a francia Tarbes ellen (Fotó: Laufer László)
Bár a végeredmények összehasonlítása nem erről árulkodik, talán a PVSK sikere volt a magabiztosabb, a baranyaiak ugyanis végig kézben tartották a mérkőzést a Tarbes ellen. A franciák ugyan szívósan küzdöttek, de végig ők futottak az eredmény után, kitartásuknak csak annyi jutalma lett, hogy még a végső dudaszó elhangzásakor is tíz ponton belül voltak. Annak ellenére, hogy minden fontosabb statisztikai mutatóban a pécsiek bizonyultak jobbnak, nagyobb különbség nem alakult ki, ami a leginkább Rankica Sarenac érdeme. A bosnyák válogatott majdnem kétméteres centere szokása szerint uralta a táblák alatti területeket, tizenöt pontja, hat lepattanója és három gólpassza mutatja, Iványiék kemény védekezése ellenére most is megdolgozott a nyilván nem kevés fizetéséért. Persze ha a PVSK-nak sikerül megegyeznie Razija Mujanovics-Brcsaninoviccsal, a visszavágón már emberére akadhat Sarenac – Rátgéber László csapata pedig egy olyan kosarasnőre, aki befoltozná az együttes keretében oly régóta tátongó lyukat. Más kérdés, hogy a megállapodás létrejötte valószínűleg végérvényesen elmérgesíti a pécsi és a soproni vasutasok eddig is sok konfliktussal terhes viszonyát. Összezördülésre egyébiránt már szerdán, a pécsiek nélkül is sor került a Sopronban, méghozzá a nézők és Dirk Bevilaqua vezetőedző között. Igaz, ez meglehetősen egyoldalú konfliktus volt, lévén csupán a drukkerek egy része szapulta a trénert, az ifjú ausztrál riposztja szerencsére elmaradt. Ô talán elegendő válasznak gondolta a sima, 85–64 arányú győzelmet, ami csupán addig forgott veszélyben, amíg a vetélytárs orosz bedobója, Abrosszimova szabadon fickándozhatott. Aztán amint Bevilaqua edző a szurkolók nemtetszése ellenére pályára küldta Dénes Krisztinát, a kitűnő emberfogót, a Schio legponterősebb játékosa hirtelen beleszürkült a mezőnybe, és lám, az eredmény is megfordult. Olyannyira, hogy a második félidőt huszonhárom ponttal nyerte meg a GYSEV-Orsi, vagyis voltaképpen hengerelt – a kérdés az, hogy miért nem tette ugyanezt az első húsz percben is…? Merthogy a jövő héten már nem fognak beleférni a félmeccsnyi rövidzárlatok, tudniillik az egyik legnagyobb rivális, a szlovák Ruzomberok látogat Sopronba, és ha kikap, Balogh Juditék mögé kerülhet a táblázaton. Emlékezetes, hogy a katasztrofális gazdasági háttér ellenére is kitűnően szereplő rózsahegyiek ősszel 75–65-re legyőzték az akkor még Farkas Sándor vezette GYSEV-et, vagyis a zöld-sárgák célja a győzelmen kívül az lehet még, hogy tíz pontnál nagyobb különbséggel kerekedjenek felül. Ugyancsak nyernie kellene a következő fordulóban az eddig tulajdonképpen várakozáson felül szereplő PVSK-nak is, ehhez azonban csúcsformára lesz szükség a cseh bajnok Gambrinus Brno ellenében. A brünniek ugyanis nagyon belelendültek mostanában, legutóbb például ötvenhárom ponttal (89–36) intézték el a lengyel Pabianicét. Viszont ha a Mecsek alján is sikerülne náluk több pontot dobnia a PVSK-nak, óriási lépést tennének Baranya megye kedvencei a hőn áhított csoportmásodik hely felé.