Íme a rózsahegyi titok nyitja

Az elsőt ráadásul az ellen a Sopron ellen, amely köztudomásúlag csinos kis összeget áldozott arra, hogy megerősítse sorait, az utolsót pedig a tavasszal Ronchetti-kupát nyert Schio otthonában. De diadalmaskodott többek között a szintén olasz Parma csarnokában is, amiben az a furcsa, hogy az előző évad során a Final Four harmadik helyéért lejátszott összecsapáson legnagyobb sztárjait, Bogojevicset, Alessandrát és Mandicsot is soraiban tudva kikapott az olaszoktól az SCP – most harmincegy ponttal győzött…
Európa kosárlabdaértő szakemberei értetlenül állnak a válasz előtt, legutóbb valaki mókásan meg is jegyezte: Rózsahegyen kiadhatnának egy kézikönyvet használati utasításként a többi európai együttes számára arról, hogy hogyan lehet pénz nélkül sikeres csapatot üzemeltetni? Ezzel együtt sajnos nem csalás, nem ámítás, hanem keserű tény és valóság, hogy a Ruzomberok sorsa még mindig tisztázatlan, bár a közeli napok talán megoldást hoznak, ugyanis a szlovákiai szövetségbe megérkezett a kérvény egy új, városi klub bejegyzésére. A lányok és edzőjük április óta nem kapták meg a gázsijukat, és bár legutóbb valami csurrant-cseppent a zsebekbe, az csak alamizsnaszámba ment. A főszponzor egyelőre nem fizet. Ennek ellenére a csapat – kivéve a már említett Bogojevics, Alessandra, Mandics-triót, amely még az idényrajt előtt távozott – továbbra is együtt maradt, bár többször is fennállt annak veszélye, hogy a kulcsembereknek elfogy a türelmük. A center Alena Kovácováról suttogják a legtöbben, hogy távozófélben van, de még mindig Rózsahegyen játszik, sőt, időközben visszajött a válogatott bedobó, Daniela Cíkosová is, aki nem érezte jól magát a franciaországi Lille-ben.
Szóval a rózsahegyi talányt árgus szemekkel figyeli a kosarasvilág. No meg csábítgatja a lányokat, hát még az edzőnőt. A GYSEV-Orsi elsőszámú vezetője, Török Zoltán is szívesen látta volna a Farkas Sándor távozása után megüresedett poszton, de Natália Hejková hajthatalan, pedig két másik patinás európai klub is kivetette rá a hálóját. Hiába tárgyalt vele a megbízott pozsonyi ügynökség, ő kitart amellett, hogy nem hagyhatja el a süllyedő hajót. A kosarashölgyek miatta jöttek Rózsahegyre, nem titok, ő az a kapocs, amely összetartja azt a bizonyos hajót – és kormányozza. Egyelőre pénz nélkül is sikerrel. És ez olyan bizonyítvány, amelynél jobbat nem állíthat ki magáról egy tréner. Ez igazolja, hogy nemcsak dollárszázezreket érő csillagokból tud ütőképes kollektívát összehozni, hanem átlagemberekből is képes nagy csapatot verbuválni. És itt a hangsúly, ahogyan ő maga fogalmaz, a csapaton van. No meg az akaraton és a motiváción.
Ennyi hát a rózsahegyi titok. Egy Edző – és egy Csapat.