Három dán és három portugál – bemutatjuk a januári férfi kézi-vb álomcsapatát!

A TORNA LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOSA (MVP):
MATHIAS GIDSEL (Dánia)

Mind a gólkirályi, mind az MVP-címét megvédte a pályafutása harmadik vb-aranyát megszerző jobbátlövő. Hogy miért ő jelenleg a világ legjobb játékosa? Mert minden mérkőzésen kapunk tőle valami újat, látványosat, amit a sportág legendáktól hemzsegő múltjában még mástól nem láthattunk.      „Minden meccsen eszembe jut valami új ötlet”      – ez a gondolkodás teszi őt igazán korszakos játékossá. A mögöttünk hagyott tornán ismét szintet lépett: 74 gólt szerzett – ebből tízet a 32–26-ra megnyert fináléban –, és adott mellette 45 gólpasszt. Pályafutása mind a hét világeseményén kapott valamilyen egyéni elismerést, ami ugyanúgy egyedülálló, mint a sorozatban négy nagy tornán elért gólkirályi címe. Még csak most lett 26 éves, de már összesen 373 találatnál jár az olimpián, vb-n és Eb-n. Ha elkerülik a sérülések, játszi könnyedséggel döntheti meg honfitársa, Mikkel Hansen 846 gólos rekordját.

LEGJOBB KAPUS:
EMIL NIELSEN (Dánia)

Nem kérdés, hogy Gidselnek bármely tornán oda lehet adni az MVP-címet – most sem történt másként. Azonban a dánok vb-címében Emil Nielsennek legalább akkora szerepe volt. A 28. születésnapjához közeledő kapus kilenc mérkőzésen 125-ször védett, ami 43 százalékos hatékonysággal párosult. Utóbbit tartani egyetlen találkozó idejére is lenyűgöző teljesítmény, neki a teljes tornán sikerült. Legyünk őszinték: első ránézésre semmi sem utal rá, hogy posztján jelenleg ő az etalon, sokkal inkább hasonlít jóllakott óvodásra, mint profi sportolóra. Fantasztikus reflexei mellett ez teszi a teljesítményét még zseniálisabbá! Gyakorlatilag fél év alatt sikerült feledtetnie minden idők egyik legnagyobbját, Niklas Landint.

LEGJOBB JOBBSZÉLSŐ:
MARIO SOSTARIC (Horvátország)

Az OTP Bank-Pick Szeged jobbszélsője révén kissé mi is érdekelve vagyunk az álomcsapatban. 2012 és 2020 között még szlovén válogatott volt, az elmúlt két évben már Horvátország színeiben szórja a gólokat. Mondhatni, hazatért, hiszen a szülei horvátok – édesapja már nincsen közöttünk –, az országváltást pedig ezután a torna után aligha bánja. Az ezüstéremmel záruló vb-n poszttársa, Filip Glavas legalább olyan jó teljesítményt nyújtott, mint a Bajnokok Ligája egyik legkiválóbb gólszerzője. Sostaric 41 kísérletből 34-szer volt eredményes, vagyis hozta azt a 83 százalékos hatékonyságot, amit a Tisza partján megszokhattunk tőle.

LEGJOBB JOBBÁTLÖVŐ:
IVAN MARTINOVIC (Horvátország)

A horvátok három rutinos irányítója, Domagoj Duvnjak, Luka Cindric és Igor Karacic is sérüléssel bajlódott a világbajnokságon, ezért a balkezes játékos került be a pálya közepére. A francia Nedim Remilitől és a spanyol Alex Dujshebaevtől az elmúlt időszakban már láthattuk, hogy bizony nagyon meg tudja nehezíteni az ellenfelek dolgát, ha nem egy jobbkezes mondja be a figurát. Az új szerepkörében a 42 gólja mellett jegyzett 24 asszisztot is, és igazi vezéregyéniséggé lépett elő. Az All Star-csapatba mégis jobbátlövőként került be – de nem ez volt az egyetlen furcsaság a Nemzetközi Kézilabda-szövetségtől…

LEGJOBB IRÁNYÍTÓ:
MARTIM COSTA (Portugália)

Martim Costa még kevesebbet játszott irányítóként a tornán, mint amennyit Martinovic jobbátlövőként eltöltött. Konkrétan egy percet sem volt irányítóban, mert vagy Rui Silva, vagy Salvador Salvador mondta be a figurát és osztotta le a labdát – részben éppen neki, a balátlövőnek. A Sporting 22 éves játékosa köszönte szépen a nagyszerű előkészítést, és berámolt 44 nagyobbnál nagyobb gólt. Közülük a legfontosabb kétségtelenül a németek elleni negyeddöntő hosszabbításának utolsó másodperceiben szerzett találata volt, ugyanis ezzel Portugáliát története első – és várhatóan nem utolsó – elődöntőjébe lőtte be. A 17 kiharcolt hétméterese szintén kiemelkedő.

LEGJOBB BEÁLLÓ:
VICTOR ITURRIZA (Portugália)

Nem lehet kérdéses, hogy az IHF ezen a poszton jó döntést hozott! A Kuba fővárosában, Havannában született beálló még a világ egyik legkiválóbban támadó beállóját, Luis Fradét is elhomályosította. Kimagasló, 86 százalékos hatékonysággal lőtt kapura (42/36), emellett Salvador Salvadorral a mezőny egyik leghatékonyabb hármas védőpárosát alkotta. A Franciaországgal vívott bronzcsata a vb egyik legjobb mérkőzését hozta, amelyen a 34 éves Iturriza mind a hét lövését gólra váltotta. Azonban a harmadik hely megszerzéséhez ez is kevés volt, a franciák 35–34-re győztek.

LEGJOBB BALÁTLÖVŐ:
SIMON PYTLICK (Dánia)

Mathias Gidsel mellett ő a dán „kétfejű sárkány” másik része, aki ugyan nem olyan látványosan teszi a dolgát, mint jobbátlövő csapattársa, mégis eljutott 50 gólig. Amíg Gidsel szinte minden megmozdulása rendkívüli, Pytlicknél ez a gólmennyiség sokkal hétköznapibb lövésekből adódik össze. Igaz, a védjegyének számító, felugrásból a védő teste mellett a rövid sarokba, alig látható csuklómozdulattal „visszabombázott” lövés minden, csak nem hétköznapi… Ahogyan az sem lehet véletlen, hogy ő volt, aki két évvel ezelőtt Mikkel Hansent kiszorította a dánok kezdőcsapatából. Neki eddig csupán négy nagy világeseménye volt, de már 192 találatnál jár a tornákon. És még csak 24 éves.

LEGJOBB BALSZÉLSŐ:
DYLAN NAHI (Franciaország)

A francia balszélsőnek legalább a posztját eltalálta az IHF, ha már másik két esetben nem sikerült… A 25 éves játékost a képességei alapján a „jobbkezes Luc Abalóként” is emlegethetjük. A szélről beugorva ugyanúgy képes elfogyasztani egy háromfogásos vacsorát a levegőben, mielőtt a kapura dobja a labdát, mint nagy elődje. Szélsebesen tör kapura, és ahogyan a portugálok elleni, bronzéremért vívott meccsen is láthattuk, a gólszerzéssel sincs gondja. Viszont posztriválisai közül a dán Emil Jakobsen egyértelműen meghatározóbb szerepet töltött be ezen a tornán.

A LEGJOBB FIATAL JÁTÉKOS:
FRANCISCO COSTA (Portugália)

A 2024–2025-ös idény előtti, legtehetségesebb fiatalokat bemutató összeállításunkban a második helyre tettük a 19 éves portugált. A mögöttünk hagyott világbajnokságon sikerült is megmutatnia, miért csak Elias Ellefsen á Skipagötut helyeztük elé tavaly szeptemberben. A feröeri irányító az évad java részében sérüléssel bajlódott és hazájával ki sem jutott a vb-re, így a kisebbik Costa testvér „papírforma-győzelmet” aratott a legjobb fiatal játékos díjáért zajló csatában. Az 54 góljának csak a fele származik Rui Silva nagyszerű előkészítéséből, a másik felét fantasztikus egyéni megmozdulásainak, kitűnő cselezőkészségének és dinamikus átlövéseinek köszönheti. Testvéréhez hasonlóan a szerződése 2027-ig szól a Sportingnál, de edzőjük, egyben édesapjuk nemrég bejelentett hosszabbítása (2030-ig) sokat sejtet. Márpedig alaposan átírhatja az európai kézilabdázás térképét, ha ők ketten Lisszabonban teljesednek ki.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. február 8-i lapszámában jelent meg.)