Álom maradt az elődöntő: az utolsó másodpercben szerezték meg ellenünk a győztes gólt a horvátok

KÉZILABDA
FÉRFI VILÁGBAJNOKSÁG
NEGYEDDÖNTŐ
Horvátország–Magyarország 31–30 (16–16)
Zágráb, 15 600 néző. Vezette: Garcia, Marín (spanyolok)
HORVÁTORSZÁG: Kuzmanovic 1 – GLAVAS 6 (2), Maras 1, Martinovic 4, SIPIC 5, SRNA 5, JELINIC 4. Csere: PESIC (kapus), Mamic, Susnja, Lucin 4, Klarica, Pavlovic, Simic, Sostaric 1, Duvnjak. Szövetségi kapitány: Dagur Sigurdsson
MAGYARORSZÁG: BARTUCZ – Rodríguez P. 2, ILIC Z. 8, Sipos A. 1, Ligetvári 1, SZITA 3, FAZEKAS G. 4. Csere: Palasics (kapus), Bóka, Bánhidi 1, Bodó 3, Lékai 3 (2), Imre B. 4 (4), Rosta M. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 8. p.: 4–2. 11. p.: 4–5. 18. p.: 6–10. 23. p.: 10–13. 26. p.: 13–15. 29. p.: 16–15. 34. p.: 17–19. 40. p.: 21–20. 47. p.: 21–24. 50. p.: 24–24. 52. p.: 24–27. 55. p.: 26–30
Kiállítások: 10, ill. 6 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 7/6
MESTERMÉRLEG
Dagur Sigurdsson: – Hihetetlen mérkőzés volt, a magyarok nagyszerűen játszottak. Nehéz dolgunk volt, hiszen az elmúlt két meccsen minden gólért meg kellett küzdenünk, ami rengeteg energiánkba került, és sok gondunk volt a sérülések miatt is. Ennek tükrében ez a győzelem pláne elképesztő teljesítmény. Egyszerűen hihetetlen, valami varázslatos dolog történt az utolsó öt percben, tízévente fordul elő ilyesmi, sem a szurkolók, sem a játékosok nem adták fel, a csapatból többen az egészségüket kockáztatták, amikor vállalták, hogy pályára lépnek. Mindenkinek köszönöm ezt a sikert.

ÖSSZEFOGLALÓ

NÉGY OLYAN VÁLOGATOTT VAN összesen az idei férfi kézilabda-világbajnokság mezőnyében, amely egyaránt bejutott a 2021-es, a 2023-as és a 2025-ös torna legjobb nyolc csapata közé: a dán, a francia, az egyiptomi és a magyar – ez is mutatja, milyen nagy dolog negyeddöntőt játszani egy vb-n. Az elmúlt 28 évben nemzeti csapatunk viszont nem járt a négy között, és az elmúlt két alkalommal nem volt szerencsénk a sorsolással sem, mert a lehető legerősebb ellenfeleket kaptuk, négy éve Franciaországgal játszottunk nagyon szoros, hosszabbításos mecset, két éve pedig simán kikaptunk a későbbi győztes Dániától.

Most azonban megkaptuk az esélyt, mert igaz, hogy a horvátok otthon játszanak, de hasonló játékerőt képviselnek, mint a mieink, ráadásul megvoltak a maguk veszteségei is a meccs előtt, a kézműtét miatt kimaradó David Mandic mellett megsérült a Kielce tapasztalt irányítója, Igor Karacic is. A bemelegítésnél még semmi sem utalt arra, hogy a zágrábi arénában hamarosan öldöklő küzdelem folyik majd, mert a klubtársak gyorsan megtalálták egymást, a felezővonalnál békésen csevegtek a szegediek, Bodó Richárd és Mario Sostaric, közben Fazekas Gergőt és Szita Zoltánt a plocki Leon Susnja kötötte le néhány percre, a tatabányai Bartucz László pedig Mateo Marassal váltott néhány szót.

Az első meglepetés a meccskezdéssel együtt jött, a magyar kapuban ugyanis Bartucz László kezdett, aki eddig kevés lehetőséget kapott ezen a tornán. Az első percekben ugyan voltak kisebb hibáink, de a lényeg, hogy ezúttal nem kezdtünk rosszul, nem hagytuk elhúzni a horvátokat, akiket tizenötezer szurkoló biztatott olykor óriási hangorkán közepette. Keményen védekeztünk, Ligetvári Patrik olykor egészen messzire kilépett a falból, hogy már korán megakassza az ellenfél támadását, Bartucz kivédte Ivan Martinovic után Tin Lucin lövéseit is, Fazekas Gergő és a vb-n remek formában játszó Szita Zoltán pedig kétszer is bevette Dominik Kuzmanovic hálóját az első tíz percben.

A világbajnokságon eddig negyven százalék felett védő horvát kapus formája egyébként is nagy kérdés volt, de úgy nézett ki, elbírunk vele, mert az első tíz lövésből csak kettőt fogott ki, és ugyan kicsit feljavult, az első félidőben átlag alatti teljesítményt nyújtott. Az első negyedóra után már négy góllal vezettünk, miután Lékai Máté egy testcsellel átverte és lerázta a horvát védelmet, majd Ligetvári szerzett lerohanásgólt a saját labdalopása után. A magyar válogatott felszabadultabban játszott, mint eddig bármikor a vb-n, amit az a gól is remekül mutatott, amikor teljes horvát fal ellen támadtunk, mégis, Lékai feladásából a hatosról berepülő Bodó Richárd vágta be a labdát egy kínai figura után. Az első meccset leszámítva ezen a vb-n eddig még nem nagyon lépett ki az árnyékból a jobbátlövő Ilic Zoran, a horvátok ellen azonban mintha újra magára talált volna, hat lövésből négy gólt szerzett az első harminc percben.

A hajrában fordulópontot hozott, amikor Dagur Sigurdsson kapitány és vele a horvát kispad kétperces kiállítást kapott, de az emberelőnyös helyzet nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Mint ilyenkor szoktuk, hét az öt elleni, kétbeállós játékkal próbálkoztunk, de ezúttal nem jött be, Filip Glavas tizenhárom másodpercen belül kétszer is egész pályás gólt szerzett a hibáink miatt, és ettől a horvátok a közönségükkel együtt teljesen belelkesedtek. Amikor két és fél perccel a félidei szünet előtt feljöttek 15–15-re, Chema Rodríguez időt kért, de csak annyit tudtunk megtenni, hogy egy gólváltással megtartottuk a döntetlent (16–16).

A legtöbbet talán Bánhidi Bencének kellett harcolnia, akit levegőt venni sem hagytak a horvát védők, az egyik kapott gól után pedig a kispadról Ligetvári mutatta a fellökött Ilicnek, mit kell ilyenkor csinálnia. Közben Bartucz bemutatta tizedik védését is, megfogta Luka Lovre Klraica lövését, és csak saját magunknak köszönhettük, hogy nem vezettünk újra. Az emberelenyős, kétbeállós támadójátékból újabb egész pályás gólt kaptunk, Imre Bence kihagyott egy hetest, az pedig óriási veszteség volt, amikor negyedórával a vége előtt Ligetvári Patrikot piros lappal végleg kiállították. A csapat kicsit idegesebb is lett, Chema Rodríguez a kispad mellett állva nyugtatta a játékosokat.

Ehhez képest meglepően higgadtan fordultunk rá az utolsó tíz percre, sőt, öt perccel a vége előtt még úgy nézett ki, meg is lehet a mérkőzés – 26–30-at, tehát négygólos vendégvezetést mutatott az eredményjelző! –, a horvátok kissé tanácstalannak tűntek, de lelkesek maradtak, és váratlanul fordult a kocka. A hazai közönség egyre jobban tüzelte őket, és az utolsó öt percben úgy lőttek sorozatban öt gólt, hogy egyetlenegyet sem kaptak, a magyar csapat pedig nem tudta összeszedni magét ebben a helyzetben, a vereségért magán kívül senkit sem hibáztathat. A horvátok Marin Sipic utolsó pillanatban szerzett góljával 31–30-ra nyertek, és megérdemelten jutottak be az elődöntőbe.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bartucz László (Tatabánya), Palasics Kristóf (SL Benfica – Portugália)
Jobbszélsők: Imre Bence (THW Kiel – Németország), Rodríguez Pedro (Tatabánya)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (FTC), Ilic Zoran (Hamburg – Németország), Ónodi-Jánoskúti Máté (FTC)
Irányítók: Lékai Máté (FTC), Fazekas Gergő (Wisla Plock – Lengyelország)
Beállók: Bánhidi Bence (Szeged), Rosta Miklós (Dinamo Bucuresti – Románia), Sipos Adrián (Melsungen – Németország)
Balátlövők: Bodó Richárd (Szeged), Ligetvári Patrik (Veszprém), Szita Zoltán (Wisla Plock – Lengyelország)
Balszélsők: Bóka Bendegúz (Balatonfüred)
Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez