Chema Rodríguez: Talán a sors nem akarja, hogy az elődöntőbe jussunk

– Nagyon felkészültek a horvátokra. Min múlott?
– Tudtuk, csoda lenne, ha bejutnánk az elődöntőbe, mert a horvátoké nagyon erős csapat, tapasztalt játékosokkal, jó edzővel, és tökéletesen kell kézilabdáznunk ahhoz, hogy esélyünk legyen a továbbjutásra. Örök tanulság, hogy amíg le nem fújják, nincs vége a mérkőzésnek. Hiába küzdött mindkét csapat hatvan percen át, hiába védekeztünk keményen, nem mi nyertünk. Nagyon nehéz így veszíteni, de az ellenfél megérdemelte a győzelmet.

– Nehéz elemezni a mecset ilyen utolsó öt perc után?
– Nem tudom, mit érezzek most. Nagyon nehéz meccs volt, szerintem nagyszerűen játszottunk szinte végig, és jobbak is voltunk, mint a horvátok. Büszkék lehetünk ezekre a játékosokra, tizenötezer ember előtt játszottunk, és rengeteg tapasztalatot szereztünk. Csak az utolsó öt perc kivétel, nehéz feldolgozni, mi történt a végén, nem is tudnék rá jó magyarázatot adni. Megvoltak a helyzeteink, de csak jöttek egymás után a büntetések, előbb Ligetvári Patrik piros lapja, majd Rodríguez Pedro és Sipos Adrián kétperces kiállítása, a lehető legrosszabbkor, közel egymáshoz, ehhez jön, hogy az utolsó pillanatokban több lövést is elhibáztunk.

– A hajrában négy góllal is vezettünk. Miért nem sikerült megtartani az előnyt?
– A négygólos előnyünkig minden rendben volt, de aztán jött Pedro kiállítása, ami mindent megváltoztatott, elkezdtünk kapkodni, talán mert éreztük, hogy egyre élesebb a helyzet. Ebből az lett, hogy pontatlanok lettünk, újra és újra hibáztunk. Nem tudom, mit mondjak, de szerintem mi is megérdemeltük volna, hogy megnyerjük a meccset. Azzal az elhatározással jöttünk ide, hogy győzni fogunk, ami hajszál híján sikerült, és remélem, Magyarországon mindenki úgy gondolja: ezek a játékosok megérdemlik, hogy büszkék legyünk rájuk. Egymás után háromszor jutottunk be a világbajnokság negyeddöntőjébe, azaz a világ nyolc legjobb csapata között vagyunk, ehhez nem kell hozzáfűzni semmit. Persze most nagyon fáj, hogy veszítettünk.

– A végén hogyan kaptunk öt perc alatt öt gólt?
– Ilyen helyzetben lassabban kell játszanunk, de kihagytunk néhány lövést, köztük könnyűeket, a kapusuk pedig jól védett. A másik oldalon pedig döntő tényező volt, hogy Ligetvári Patrik már nem volt ott a védelemben, így a többiekre nagyobb feladat hárult. Nem tudom, talán a sors nem akarja, hogy az elődöntőbe jussunk, pedig egy ilyen fiatal csapattal is helytálltunk Zágrábban.

– Bartucz László kapuba jelölését meglepetésnek szánta?
– A magyar válogatottban mindenkinek mindig készen kell állnia a játékra, és úgy gondoltuk, most jött el a megfelelő pillanat Bartucz Laci számára. A horvátok sokat lőnek távolról, és mi is jól tudunk úgy védekezni, hogy kiszorítjuk az ellenfelet, hogy kintről engedje el a lövéseket, és ahogy gondoltuk, Laci most is jól végezte a dolgát.

– A telt házas csarnok a végén azért mintha megfogta volna együttesünket.
– Tizenötezer szurkoló előtt ezek a fiatal játékosok megmutatták, hogy már megvan a tapasztalatuk és a fellépésük ahhoz, hogy ilyen éles meccseket lejátsszanak. Ez nagy élmény volt nekik, és meg is nehezítették az ellenfél dolgát. Nagyon büszke vagyok arra a munkára, amit elvégeztünk, amit a srácok végigcsináltak és amilyen teljesítményt Varasdon és Zágrábban nyújtottunk védekezésben és támadásban is. Most mi sírunk, pedig ünnepelhetnénk is, közel voltunk, de meg kell próbálni elfelejteni, és élvezni azt, hogy teljesen megérdemelten jutottunk idáig. Ilyen a sport, mindig van nyertes és vesztes, azért kell most erősnek maradnunk és összetartanunk, hogy a következő alkalommal, amikor az elődöntőbe jutásért harcolunk, már meg tudjuk csinálni.
 

KÉZILABDA
FÉRFI VILÁGBAJNOKSÁG
NEGYEDDÖNTŐ
Horvátország–Magyarország 31–30 (16–16)
Zágráb, 15 600 néző. Vezette: Garcia, Marín (spanyolok)
HORVÁTORSZÁG: Kuzmanovic 1 – GLAVAS 6 (2), Maras 1, Martinovic 4, SIPIC 5, SRNA 5, JELINIC 4. Csere: PESIC (kapus), Mamic, Susnja, Lucin 4, Klarica, Pavlovic, Simic, Sostaric 1, Duvnjak. Szövetségi kapitány: Dagur Sigurdsson
MAGYARORSZÁG: BARTUCZ – Rodríguez P. 2, ILIC Z. 8, Sipos A. 1, Ligetvári 1, SZITA 3, FAZEKAS G. 4. Csere: Palasics (kapus), Bóka, Bánhidi 1, Bodó 3, Lékai 3 (2), Imre B. 4 (4), Rosta M. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 8. p.: 4–2. 11. p.: 4–5. 18. p.: 6–10. 23. p.: 10–13. 26. p.: 13–15. 29. p.: 16–15. 34. p.: 17–19. 40. p.: 21–20. 47. p.: 21–24. 50. p.: 24–24. 52. p.: 24–27. 55. p.: 26–30
Kiállítások: 10, ill. 6 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 7/6
MESTERMÉRLEG
Dagur Sigurdsson: – Hihetetlen mérkőzés volt, a magyarok nagyszerűen játszottak. Nehéz dolgunk volt, hiszen az elmúlt két meccsen minden gólért meg kellett küzdenünk, ami rengeteg energiánkba került, és sok gondunk volt a sérülések miatt is. Ennek tükrében ez a győzelem pláne elképesztő teljesítmény. Egyszerűen hihetetlen, valami varázslatos dolog történt az utolsó öt percben, tízévente fordul elő ilyesmi, sem a szurkolók, sem a játékosok nem adták fel, a csapatból többen az egészségüket kockáztatták, amikor vállalták, hogy pályára lépnek. Mindenkinek köszönöm ezt a sikert.