– Májusban volt okuk az örömre és az aggodalomra is, hiszen feljutottak az élvonalba, de néhány hétig úgy tűnt, hogy költözniük kell Szombathelyről, mert nem sikerült megállapodni a polgármesterrel az Arena Savaria használatáról. Aggódott?
– Én a problémákra nem feladandó dolgokként, hanem megoldatlan feladatokként tekintek – mondta lapunknak a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia ügyvezető igazgatója. Biztos voltam benne, hogy valamilyen megoldást találunk a helyzetre. Végül a legjobb tudásunk szerint oldottuk meg, bérleti díj fizetése nélkül használhatjuk az arénát.
– Mikortól kezdték tervezni az erősítéseket az új osztályra?
– Az események a január 27-i esztergomi győzelmünkkel gyorsultak fel, onnantól már úgy kalkulálhattunk, hogy feljutunk, tehát volt időnk megtalálni a csapatszerkezethez legjobban illeszkedő játékosokat.
– Június elején még arról beszélt az M4 Sportnak, hogy Vida Gergő edző marad, hosszú távra egyeztek meg vele. Ehhez képest egy hónappal később arról tettek bejelentést, hogy Bo Rudgaard Olsen személyében rutinos dán szakember veszi át a csapat irányítását. Mi történt?
– Nem terveztünk edzőváltást, de történt egy olyan esemény, amire nem tudtam másként reagálni. Meghoztam a legjobb szakmai döntést, amit ebben a szituációban meg kellett tennem, mert később probléma lett volna belőle.
– Mi volt ez az esemény?
– Belső ügy, nem szeretnék róla beszélni.
– Az új vezetőedzőt kellett keresni, miért pont Bo Rudgaard Olsenre esett a választás?
– Megmondom őszintén, elsősorban magyar edzőt szerettem volna találni, de nem sikerült. Sokakkal tárgyaltam, vázoltam az elképzeléseinket, a legnagyobb összhang a dán szakemberrel alakult ki a jövőnkről. Hosszú éveken keresztül nagyon aktívan és építő jelleggel vett részt a dán utánpótlásrendszerben, a mi elveinket pedig teljes mértékben magáévá tudta tenni.
– Mik ezek az elvek?
– Évek óta az a legfőbb célunk, hogy a helyi értékeket képviseljük és vigyük tovább. Jól látható, hogy sok fiatal magyar tehetséget hoztunk Szombathelyre, például Szeberényi Flórát, Pankotai Lucát, Csatlós Csengét, bennünk nagy potenciált látunk. A városban népszerű a női kézilabda, mi pedig azt az elvet valljuk, hogy ha van egy poszton saját nevelésű játékos, akkor elé nem igazolunk. Ahol pedig építeni kell, hozunk egy rutinost, akitől sokat tud tanulni. Mindenkinek felhívnám a figyelmét Török Fannira, a 2005-ös születésű balszélső jövőre be fog érni, ebben segíti a tapasztalt Kazai Anita.
– Érkeztek légiósok is.
– Igen, ahová nem tudtunk magyart igazolni vagy erősíteni kellett. Mi már egyszer lifteztünk, nem szeretnénk még egyszer ebbe a helyzetbe kerülni, ezért, hogy biztosan bennmaradjunk, külföldi játékosokhoz nyúltunk.
– Visszatérve az edzőhöz, neki volt valamilyen előzetes kérése?
– Az első kérdése az volt, hogy mikor tudna értekezni az utánpótlás-edzőkkel, hogy a Szombathelyen működő rendszert átlássa felülről és tudja azokat a hiányosságokat pótolni, amiket ő lát.
– A rövid távú célt már említette, hosszabb időszakot nézve mivel terveznek?
– Mindig is maximalista voltam, magasra tettük a lécet, de közben két lábban a talajon maradtunk. Látjuk, hogy a szombathelyi utánpótlásnak szüksége van az élvonalbeli kézilabdára, kell biztosítani egy jövőképet. Nem más klubnak akarjuk termelni a játékosokat, hanem elsősorban magunknak, őket szeretnénk majd bejuttatni a magyar válogatottba. Ehhez viszont ki kell nézni, ha a magot egyben tudjuk tartani és mellé hozunk olyanokat, akik nem sértik az ő érdeküket, akkor hosszabb- vagy középtávon lehet egy nemzetközi kupaszereplésben is gondolkodni. Ha megvan az 5-6. hely, mi szívesen megmérettetnék magunkat, de ehhez a szakmai munka mellett fel kell építeni a hátteret.
– Miből állna ez az említett háttér?
– Egyrészt egy olyan szponzori támogatás és üzleti háttér, amelyikre biztosan tudunk támaszkodni, másrészt a létesítmény, utóbbiban nagyon jól állunk. Június elején a Magyar Kézilabda Szövetség jóváhagyta a csarnoképítési programunkat, úgyhogy elkezdhetjük a munkát. Jelenleg az építési telek kérdésében tárgyalunk a szombathelyi önkormányzattal, amelyet ingyen bocsátanának a klub rendelkezésére. Az átadás tekintetében a végső cél pedig 2026 nyara.
„Nehéz helyzetben vettem át a csapat irányítását, hiszen az előző szezonban a csapat meglepetésre nem tudott visszakerülni az első osztályba. Ezért az egyértelmű cél az NB I-be való visszajutás volt. Mindenki keményen és motiváltan dolgozott a sikerért, és a bajnokság előtt kitűzött célt túlteljesítve, 100%-os teljesítménnyel nyertük meg a másodosztály küzdelmeit. Május 28-án még fizikai állapotfelmérést tartottunk, majd a játékosok szabadságra mentek. Ez idő alatt kapcsolatba léptem az újonnan érkező játékosokkal, átbeszéltem velük a nyári felkészülés programját és a következő évi célokat. Ezt követően sikeresen befejeztem az EHF Pro licenc megszerzésére irányuló tanfolyamot, és Balatonfüreden előadást tartottam az országos edzőtovábbképzésen. Miközben a részletes nyári felkészülésen dolgoztam, Pődör Zoltán ügyvezető egy köztünk lezajló üzenetváltás után június 11-re berendelt az irodájába. Ott közölte velem, hogy azonnali hatállyal felbontja edzői szerződésemet. Annak fényében, hogy június 3-án még a Kézilabda Magazinban nyilatkozott rólam, miszerint nagyon jó szakembernek tart, és hosszútávra tervez velem, illetve természetesnek vette, hogy a következő szezonban én vezetem a csapatot az NB1-ben, finoman fogalmazva is meglepett a döntése. Ezzel a lépésével rendkívül nehéz helyzetbe kerültem, mely a családomat is érinti, hiszen ebben az időszakban nagyon nehéz munkát találni edzőként. Ennek ellenére a kézilabda iránti szenvedélyem és elhivatottságom töretlen, és célom, hogy a lehető legkisebb kihagyással folytathassam edzői pályafutásomat.” |