Magasra tették maguknak a lécet az idén tízesztendős Mosonmagyaróvári KC-nál

Idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club, amely fiatal kora ellenére máris nagy utat tett meg. A 2017–2018-as idényben megjárta a másodosztályt, 2021-ben viszont már az NB I-ben végzett a harmadik helyen. Ezt követően a nemzetközi porondon is bemutatkozott az együttes, míg az elmúlt években már egyértelműen a legerősebb itthoni csapatok között tartják számon. Az eredményekben elévülhetetlen érdemei vannak a Gyurka János vezette szakmai stábnak – ottjártunkkor a segítségükkel pillantottunk be a klubban zajló háttérmunkába.

„A mindennapok során az a célunk, hogy mindig adjunk valamit a játékosoknak, ezáltal többek legyenek. Mivel fiatal kézilabdázókkal is foglalkozunk, nagy figyelmet fordítunk a nevelésre és képzésre. Fontos, hogy megértsék, mit miért csinálunk. Napról napra nagy célokért küzdenek, így érezni lehet rajtuk, hogy ők is szeretnék minél jobban bővíteni a tudástárukat és így sikereket elérni” – magyarázta lapunknak a 191-szeres válogatott, világbajnoki ezüstérmes Gyurka János, aki 2020 óta irányítja az MKC-t. Segítője, Stranigg Ferenc igazi sportos családból származik, öccse és húga is kézilabdázik (Zsófi éppen Mosonmagyaróváron), míg ő maga az edzősködés kedvéért hagyta abba hamar a játékot. „Gyurka Jánosban egy nyitott vezetőedzőt ismertem meg, akivel közösen tudjuk azt a szemléletet képviselni, amelyet én még játékoskoromból hoztam magammal” – vette át a szót Stranigg, aki a csapat fizikai felkészítéséért és a bemelegítésért felel a stábban.

Munkájukhoz fontos információkat kapnak Benkovics Edit gyógytornásztól: a szakember a játékosok teljes körű felmérése során feltárja az esetleges hiányosságokat, amelyek fejlesztésre szorulnak, emellett a sérülések megelőzésében is kulcsszerep hárul rá.

„Én is kézilabdáztam, és sajnálatos módon mindkét keresztszalagomat »otthagytam« a pályán, ezért különösen motivál, hogy megelőzzük a súlyos sérüléseket – hangsúlyozta a Képes Sportnak. – Az alapfilozófiám szerint az a legjobb játékos, aki használható és bevetésre kész. Tudnom kell, kinek milyen egyéni korrekcióra van szüksége, és mi az, amit csapatszinten kell kijavítani. Feri ezt beépíti a bemelegítésekbe, és a kondizásoknál is figyelembe veszi.”

AZ NSO TV HELYSZÍNI RIPORTJA

ALVÁSMONITOROZÁS ÉS MEGREFORMÁLT BEMELEGÍTÉS
Mivel a kézilabdázás folyamatosan fejlődő sportág, Gyurka azt vallja, fontos, hogy az edző naprakész legyen, és mindig meg tudjon újulni. A trend egyértelmű, egyre nagyobb teret nyer a gyors játék, amelyet a Mosonmagyaróvár is következetesen képvisel.

„Amikor elvállaltam a munkát, ezt az irányt szerettem volna megvalósítani  – jelentette ki a játékosként négyszeres bajnok és nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, korábbi kiváló balkezes átlövő. – Több meccsünkön is tetten érhető, hogy van egyfajta erőnléti és ebből fakadóan játéktudásbeli előnyünk. Ez abban mutatkozik meg, hogy hetvenhez közeli vagy akár azt is meghaladó számú támadást vezetünk. Ez megkívánja a futómennyiséget és a megfelelő sebességet, miközben az ennél a tempónál hozott döntéssorozatok sokszor még a több éve velünk dolgozóknak is nehézséget jelentenek.”

A klubnál komplex felmérési rendszert dolgoztak ki a csapatnak, amelyet ideális esetben négyszer is elvégeznek egy idényben, de a tesztek mellett videófelvételek alapján is elemzik a játékosok mozgását. A kapott eredmények alapján állították össze a bemelegítést, amely során az egyéni hibák figyelembevételével a játékosok saját aktivizációs programot is elvégeznek.

„Büszkén mutattam meg a külföldi kollégáknak a kézilabda-specifikus bemelegítésünket, azonban hamar megkaptam a kérdést, hogy miért keresztbe végezzük a pályán, ha a meccset aztán hosszában játsszák – mutatott rá Benkovics. – Az idegrendszer ugyanis mindent rögzít, és ennek már a felkészítésben is jelentősége van. Ferivel átbeszéltük, és megváltoztattuk a hagyományos bemelegítést, ezzel is segítve a térbeli tájékozódást. Szintén fontos volt, hogy több variációnk legyen, az idegrendszer ezáltal többféle impulzust kapjon, ne szokjon hozzá egyféle mozgáshoz. A játékosok most már három különböző gyakorlatsort ismernek, mindegyik precíz elsajátítása hosszú időt vett igénybe.”

A stáb a lehetőségekhez mérten a játékosok alvását is monitorozza. Straniggtól megtudtuk, hogy a reggeli ébredésnél nézik a lányok HRV-jét (szívritmus-variancia), az adatokat a játékosok maguk viszik fel egy rendszerbe. Emellett még válaszolnak egy alvásminőségi kérdőívre is, mindezekből aztán egy automata-napiriport készül az edzőknek. Ha egy játékosnál észrevesznek valami szokatlant, és a probléma több napig fennáll, elbeszélgetnek vele, hogy vajon mi okozhatja. Történt-e valami változás az életében, vagy éppen túl sok neki az edzés, ezért nem tud regenerálódni.

Benkovics a beszélgetés során kiemelte, a játékosoknak alapvetően az utánpótlásban kell megszerezniük a szükséges alapokat, ebben szerinte itthon nagy lemaradások vannak, amit később már nehéz pótolni. Kiemelte, mennyire fontos, hogy Mosonmagyaróváron hetente egyszer lehetősége van rá, hogy egy délelőtti edzésen csak a prevenció kerüljön középpontba. Máshol ez kevésbé jellemző, itt viszont cserébe stabil játékosokat kapnak az edzők, és csökken a sérülések kockázata is.

NEHÉZ ÚJ JÁTÉKOST BEÉPÍTENI A RENDSZERBE
A játékosok és az edző viszonya mindig kulcskérdés, Gyurka Jánost a mérkőzések során általában higgadtság és nyugalom jellemzi, de azért kemény is tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Sokatmondó, volt olyan eset, amikor a játékosai is az ő nevét skandálták a lefújást követően.

„Lényeges, hogy őszinték tudunk lenni egymással – reagált felvetésünkre. – Tisztelettel viszonyulunk a másikhoz, ugyanakkor kritikusak is vagyunk, ez nagyon fontos. A játékosokban megvan a tettrekészség, sokkal könnyebb a helyzetünk, hogy el is akarják végezni az előírt munkát, nemcsak kötelességnek érzik. Közösen kell járnunk az utat, ugyanis szétszórtan gyengék vagyunk, együtt viszont erősek!”

Stranigg hozzátette, sok játékos szeretne Mosonmagyaróvárra igazolni, mert látják, hogy a mostani keret tagjai egyénileg is mennyit fejlődtek. Azonban éppen ezért nem egyszerű egy új érkezőt beépíteni.

„Akkora fejlődést mutatott be a csapat java része, hogy nehéz új játékost idehozni, mert nagy a fizikai különbség, nem könnyű felzárkóztatni a többiekhez. Olyan kézilabdázókra van szükségünk, akik egyből tudják hozni azt a szintet, ahová az elmúlt évek munkájával elértünk” – mondta az MKC másodedzője, aki húgával kapcsolatban elárulta, Zsófi annyira maximalista, hogy inkább vissza kell fogni. Mosolyogva jegyezte meg, tőle nehezebben is fogadja el a tanácsokat, a stáb többi tagjára inkább hallgat, ám problémájuk még nem adódott abból, hogy ugyanabban a klubban szerepelnek.

A profi világban elengedhetetlen, hogy egy játékos fejlessze magát, ennek megfelelően Mosonmagyaróváron is rengeteg pluszedzést végeznek el a játékosok, legyen szó kondiról vagy regenerációról. Gyurka szerint az első csapatnál elvégzett munka a jéghegy csúcsa, elsődlegesen a hátteret kellene stabilizálni, hogy jól működő piramis jöjjön létre. Természetes, hogy az utánpótlásuk még nem tudja folyamatosan „ellátni” a felnőtteket, de szeretnének minden évben legalább egy fiatalt beépíteni a nagycsapatba.

Az együttes 2017 februárja óta a több mint ezer néző befogadására alkalmas UFM Arénában játssza a hazai mérkőzéseit. Stabil a szurkolói háttér, nem ritka, hogy az idegenbeli meccsekre százan is elkísérik kedvenceiket.

TÖRÉKENYEK AZ EDDIG ELÉRT EREDMÉNYEK
Az őszi szezonban a hazai élcsapatok közül a Győri ETO és a DVSC is vesztesen távozott Mosonmagyaróvárról, és összességében csak az FTC tudta elkapni az MKC-t a bajnokság első felében, míg a Magyar Kupában először jutott be a legjobb négy közé Gyurka János együttese. Kíváncsiak voltunk, a mostani szereplést mennyire érzik fenntarthatónak, főleg annak tükrében, hogy a nyáron meghatározó játékosok (Szemerey Zsófi, Pásztor Noémi, Tóth Nikolett) távoznak.

Gyurka János leszögezte, az lenne a legnagyobb hiba, ha álmokat szövögetnének, helyette inkább folyamatosan fenn kívánják tartani a figyelmet és a csapategységet. A sérülések ugyan elkerülték a társaságot, azonban jelenleg három hátráltató tényezővel is meg kell küzdeniük. A decemberi vb megakasztotta a közös munkát, a keret csaknem fele hat hétig távol volt, így a torna után újra fel kellett építeni a játékot, a páros kapcsolatokat. Bizonytalanságot és stresszhelyzetet teremtett, hogy a játékosokat más klubok is megkörnyékezték, így nehéz volt az aktuális feladatokra koncentrálni. Ehhez jött hozzá egy súlyos vírusfertőzés, amely végigsöpört a kereten, márpedig így nem voltak felkészülve az Európa-liga-szereplés jelentette heti kétmeccses ritmus felvételére. Közben a múlt szerdai NB I-es rangadón tízgólos vereséget szenvedtek a rendkívül motivált ETO otthonában, hétvégén azonban meglett a történelmi továbbjutás az El-ben, a final fourba jutásért a román Gloria Bistrita lesz az ellenfél. 

„Az őszi szezon megmutatta, mire vagyunk képesek, és hogy jó úton haladunk – folytatta a vezetőedző. – Azonban ezek még törékeny és ingatag eredmények. Az jelenti az igazi kihívást, amikor már elvárják tőled a sikert. A jó játékos ismérve, hogy többször, nyomás alatt is meg tudja ismételni a kiemelkedő teljesítményt. Nem könnyű azonban ezt fenntartani és készség szintjére emelni, ahhoz már szélesebb bázisra van szükség. Több olyan játékosunk is van, aki az előző klubjában nem volt meghatározó, a kezünk alatt érte el azt a nevet és megbecsülést, amire vágyott. Nem sztárokat igazoltunk, a játékosok a saját munkájuknak köszönhetően tudtak szintet lépni. Viszont még mindig nincsenek készen, több időre, több nívós mérkőzésre van szükségük. Még nem vagyunk elég jók abban, hogy erős ellenfelek ellen ki tudjunk jönni egy nagyobb hullámvölgyből. Azonban a kudarcok megélése is fontos eleme a játékos fejlődésének.”

Gyurka példaként említette, hogy míg náluk 23.5 év az átlagéletkor, az El-csoportjukat megnyerő norvég Solánál 27.5, a spanyol Málagánál pedig 29 év – ekkora előnyt élveztek a riválisok a képzés és versenyeztetés terén. Stranigg hozzátette, még van olyan módszer a tarsolyukban, amelyet alkalmazhatnak a játékosok fejlődése érdekében. Azonban a lányoktól is óriási motivációra van szükség, hogy nap mint nap le tudják győzni saját magukat, és ezáltal előrébb lépjenek.

„Fő célunk, hogy minden évben az Európa-ligában indulhassunk – tekintett előre Gyurka. – Ez nemcsak a klubnak fontos, de így a játékosok motivációs szintje is könnyebben fenntartható. Az NB I-ben szeretnénk folyamatosan az élcsapatok között végezni, ha egyik évben egy helyezéssel előkelőbb pozícióban zárunk, annak rendkívül örülünk. A Magyar Kupában a négyes döntő elérésén túl sokkal jobb eredményt már nehéz produkálni. Az El-ben sok múlik a sorsoláson, azonban ha egy csoport látszólag meg is haladja a teljesítőképességünk szintjét, meg akarjuk mutatni, hogy képesek vagyunk továbbjutni. A tavasszal sok mindenre választ kapunk, meglátjuk, meg tudjuk-e őrizni, amit az ősszel kivívtunk, és a csapatban lesz-e annyi erő, hogy újabb meglepetéseket szerezzen. A legfontosabb mégis az lenne, hogy közben élvezzük is, amit csinálunk.”
 

SZEMEREY ZSÓFI (kapus) METZI SZERZŐDÉST ÉRT AZ ÁTALAKULÁS Szemerey Zsófi már a klub megalakulásának első évében is Mosonmagyaróváron játszott, siófoki és ferencvárosi kitérő után 2020-ban tért vissza. A 29 éves válogatott kapus látványos átalakuláson ment át az utóbbi időszakban, amelyről a decemberi vb alatt lapunknak elárulta, az étrendváltás és a kemény edzések mellett a lelki tényezőkre vezethető vissza. Nagyon fontos volt neki, hogy érzi a bizalmat az edzők és a társak részéről. „Mindig is gond volt az önbizalmammal, így sokat jelentett, hogy itt igazán számítanak rám. Rengeteget köszönhetek Gyurka Jánosnak és Stranigg Ferencnek, sokat tanultam tőlük az elmúlt négy évben. Sokkal magabiztosabban állok a kapuban, de minden téren úgy fel tudtam építeni magamat, hogy a következő idénytől a Metz játékosa lehetek. Addig azonban még fontos teendőim vannak, minél csillogóbb érmekkel szeretném befejezni az óvári pályafutásomat. Reménykedem benne, hogy a bajnokságban elcsípjük legalább a bronzérmet, és a Magyar Kupa négyes döntőjében is szeretnék odaérni a csapattal a dobogóra”– összegzett februári látogatásunkkor.

ALBEK ANNA (átlövő) TÖBB ÉRV SZÓLT A MARADÁS MELLETT A zentai születésű Albek Anna az osztrák Graz és a német Metzingen után 2022-ben került Mosonmagyaróvárra, balkezes átlövőként ígéretes jövő előtt áll, ha nem tér le a fejlődési ívről a Lajta-parti csapatban. „Gyurka János kiváló szakember, szerettem volna a szárnyai alatt kibontakozni – mondta a még mindig csak 22 éves, 189 centi magas, junior Eb-győztes játékos. – Erőnlétben mindenképpen fejlődtem az elmúlt két évben, a testem is átalakult, de játékintelligencia, valamint tapasztalat terén is előreléptem. Még mindig sokat kell tanulnom, miközben érzem, hogy számítanak rám, ami megkönnyíti a munkámat.” Albek a klub másik két magyar válogatott játékosával ellentétben hosszabbított az MKC-vel, amire elmondása szerint jó oka volt: „Még el sem kezdődött az idény, amikor már csörgött a telefonom, többen megkerestek, külföldről is hívtak, és nagy csapatok is érdeklődtek irántam. A vébé alatt nem foglalkoztam a kérdéssel, de a torna végére kitisztult bennem a kép, hogy még itt kell maradnom. Kell még ez az egy év, hogy stabil formát mutassak, egy nagyobb klubnál nem kapnám meg azt az odafigyelést, amire a karrieremnek ebben a fázisában szükségem van.”

PÁSZTOR NOÉMI (beálló) ÖNBIZALOMMAL TELVE VÁGHAT BELE A FRANCIA KALANDBA Pásztor Noémi 2021-ben bajnok lett a Ferencvárossal, de nem jutott neki jelentős szerep a népligeti csapatban. Ezért igazolt Mosonmagyaróvárra, ahol az eltelt időszakban újra felépítette magát, és immár a felnőttválogatottban is komolyan számolnak vele. „Az első évemben a poszttársam idény közben távozott, így egyből nagy szerep hárult rám, amely azóta is megmaradt – fogalmazott a 24 éves, junior-vb-győztes beálló. – Mindig is ott voltam a felnőttválogatott környékén, ám az itteni munkának köszönhetem, hogy valóban stabil tagja lettem a nemzeti csapatnak. Az önbizalmam nem volt az igazi, amikor a klubhoz érkeztem, azóta ebben is sikerült jelentősen előrelépnem.” Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nyáron Szemereyhez hasonlóan a francia bajnokság felé veszi az irányt, és a Nantes játékosa lesz. „Emberileg is megértem rá, hogy belevágjak a külföldi kalandba. Nem szólt érv a maradásom ellen, ám egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy légiósként is kipróbáljam magamat. A francia liga nagyon erős, ha nem is fogunk a BL-ben szerepelni, következő lépcsőfoknak ideális. Az NB I-ben már kiismertem az ellenfeleket, míg ott minden új lesz, nem lehet rutinból lehozni a védekezést – az adott pillanatban kell jól reagálnom. Addig azonban még a mosonmagyaróvári feladatokra koncentrálok, szeretnénk a bajnokságban hazai pályán veretlenek maradni és érmekkel zárni az idényt.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 17-i lapszámában jelent meg.)