A TIZENHATOK, AKIK MÉG TIZENNYOLCAK

Ugyan az igazán kirobbanó, világraszóló siker – értsd: érem nagy világeseményről – hiányzik a magyar válogatottól, az elmúlt években eredményeikkel, küzdeni tudásukkal és hozzáállásukkal elértek annyit a játékosok, hogy többségüket a laikusoknak se kelljen bemutatni. A Dániába utazó 18 fős keret magját ezúttal is a pályafutása csúcsát legalábbis közelítő ’84–85-ös korosztály adja, ám az utánuk lévő „vékony jeget” jól mutatja, hogy lesz olyan közülük, aki – fiatalok hiányában – ezúttal készülhet első nagy tornájára.

Néhány új arc tehát befért a válogatott bő keretébe, ezért mindenekelőtt tartsunk rövid „névsorolvasást”. Fazekas Nándor válogatottól való visszavonulása után a kapuban a szegedi duó, Mikler Roland és Tatai Péter immár második világversenyére készül közösen, helyük megkérdőjelezhetetlen. Irányító- és beállóposzton sem történt változás, azaz a szervező feladatok leginkább Császár Gábor és Lékai Máté kezében összpontosulnak, míg a falban elsősorban a két Szabolcs, Zubai és Szöllősi őrlődik majd.

Az átlövőkre áttérve Nagy Lászlóról kell először szót ejteni, aki piros lámpát kapott az orvosoktól, s amihez a magunk részéről csak annyit tennénk hozzá: remélhetőleg a veszprémi játékos sérülése feleannyira sem súlyos, mint amennyire – tanulságokkal jócskán szolgáló – ügyét kivesézték, így készen áll majd a tavaszi BL-folytatásra. A spanyolországi vb-keretből nincsen Krivokapics Milorad sem, van viszont Ancsin Gábor és Mocsai Tamás. Átlövőként a másik oldalon Nagy Kornél és Putics Barna mellett ismét rendelkezésre áll a vb-t sérülése miatt kihagyó Ilyés Ferenc, akire a Nagy László hiányában gyakorlatilag első számú védővé előlépő Schuch Timuzsinnal együtt nagy feladatok várhatnak hármas védőként. Utazik Dániába – alighanem főként szokni a hangulatot – a balatonfürediek 21 éves tüzére, Zdolik Bence is, aki a keret legfiatalabb tagja.

A bal szélen a „megszokott” kettős, Iváncsik Gergő és Vadkerti Attila mellett egy – világeseményeket tekintve – új arc, Varsandán Milán reménykedhet bevetésben. A nemzeti csapatban tavaly nyáron bemutatkozó orosházi születésű játékos csapattársával, Szalafai Gáborral együtt Gyöngyösről verekedte be magát a keretbe. Utóbbi egyébként szintén a ’84–85-ösökhöz tartozik, 2005-ben a keret számos tagjával – Császár, Gulyás, Mikler, Nagy K., Putics, Schuch, Zubai – egyetemben nyert junior vb-bronzot a hazai rendezésű viadalon, ám a felnőttválogatottban eddig nem tudta állandósítani a helyét. Ezúttal viszont jelentős feladatok várnak rá, hiszen Harsányi Gergely (aki az elmúlt esztendőkben biztos pontja volt a gárdának) érthető okokból a szülőszoba örömét választotta a dániai utazás helyett, így Szalafainak a válogatottba – klubtársával, Iváncsik Tamással ellentétben – visszatérő Gulyás Péterrel egyetemben feledtetnie kell a csapatkapitányt.

OKÉ, EB, DE AZON KÍVÜL MI A TÉT?

„Ezen a világversenyen a következő kvalifikációval kapcsolatban nagyon fontos lesz az elért helyezés” – magyarázta Mocsai Lajos honlapunknak, miért is nem lehet kísérletezhetni, hiszen „szorít bennünket a magyar sportfinanszírozási rendszerből fakadó eredménykényszer”. Íme, kicsit kifejtve, olimpiai távlattal szemlélve a dolog: a Rio felé vezető út első lépcsőfoka kétségtelenül Dánia, hiszen bármilyen furcsa, de a jövő évi vb-n, Katarból látszik már majd a brazil város, egy év múlva Dohában és Lusailban már közvetlen és selejtezős olimpiai helyeket osztanak.

A dániai dobogósoknak (plusz a negyediknek, ha a világbajnok spanyolok az első háromban végeznek) nem kell bíbelődniük a júniusi vb-selejtezőkkel, az összes többi, azaz 12 együttes kvalifikációra kényszerül júniusban. A selejtező ezen szakaszában összesen 18 válogatott vesz részt (az említett 12 Eb-résztvevő és az előselejtező öt csoportjának győztese plusz a németek), azaz a párharcok sorsolása előtt várhatóan kilenc csapatot emelnek ki az Eb-eredmények alapján, amihez gyakorlatilag tovább kell jutni a csoportból. Persze ha mindez sikerül, a selejtező sorsolásán még akkor is bele lehet futni például a németekbe…

A magyar válogatott középdöntős részvétele a TippmixPro szerint nem lenne meglepetés, az oldalon ugyanis a mieinket tartják a második legesélyesebbnek (a spanyolok mögött) a B-csoport megnyerésére. A továbbjutáshoz az első háromban kell végezni a kvartettben.

A szövetség hivatalos célkitűzése az 1–8. hely valamelyike, ami a vb-kvalifikációt figyelembe véve ideális, az elmúlt évek eredményei alapján reális, a sosem mérvadó felkészülés eredményeket tekintve masszív, a helyesnek tűnő hivatalos megfogalmazás szerint pedig ambiciózus. Az elmúlt esztendők nagy tornái azonban már megmutatták, hogy a kiegyensúlyozott mezőny miatt az eredményekben kicsi teljesítménykülönbség is nagy differenciát okozhat: volt már, hogy szépen induló torna nagy buktával végződött (2010 Eb) és olyan is, hogy a csalódást keltő nyitány után reménykeltő folytatás jött (2011 vb, 2012 Eb). Ezért részünkről nem is eredményt fogalmazunk meg célként, hanem három plusz egy kívánságot – a kevésbé rugalmasaknak: vágyálmot –, amelyek teljesülése esetén aligha leszünk elégedetlenek a csapattal. Íme!

HÁROM PLUSZ EGY KÍVÁNSÁG

1. Maradjon stabil a védekezés!

32; 28.1; 26.8; 26.3; 26.9; 25.7. Mielőtt olvasóink lázas kódfejtésbe kezdenének, eláruljuk, hogy a számsor a magyar válogatott elmúlt hat nagy tornájának kapottgól-átlagát takarja, sorrendben a 2010-es Eb-n, a 2011-es vb-n, a 2012-es Eb-n, majd az olimpiai kvalifikációs tornán és az ötkarikás játékokon, illetve a tavalyi vb-n. (Megjegyzés: a 2013-as vb eredménysorából kivettük a szakmailag teljesen értékelhetetlen ausztrálok elleni meccset, míg az olimpiai eredményeknél az Izland elleni negyeddöntő rendes játékidejével számoltunk.) Nyilván az ellenfelek erőssége mindig torzító hatású, ám az talán ez alapján is érzékelhető, hogy a válogatott védekezése javult Mocsai Lajos irányítása alatt, és a jó eredmények alapját képezte. Ebben az olimpián és a legutóbbi vb-n elévülhetetlen érdemei voltak Nagy Lászlónak, ám az már bebizonyosodott – és Fazekas Nándor is ezt hangsúlyozta az NSO-nak az elmúlt napokban –, hogy a válogatott képes nélküle is jó teljesítményre és ütőképes védekezésre. Kellenek hozzá Mikler és Tatai bravúrjai, Ilyés blokkjai, Schuch takarításai és Zubai vetődéses labdaszerzései, de hittel, tűzzel senki sem pótolhatatlan. Mert ez mindennek az alapja!

2. Bátrabb szélsőket több indulással!

Utaltunk már rá párszor, ezúttal is megtesszük, hogy a közvetlen élvonal – spanyolok, dánok, horvátok, franciák – a kiegyensúlyozottabb keret mellett leginkább a szélsőpozíciók játékaspetusaiban jár a magyar – és a többi – csapat előtt. A poszt némi vérfrissítésen esett át a keretben az Eb előtt, s remélhetőleg ez nem görcsösséget, hanem inkább felszabadultságot okoz a játékosokban. Mert ugyan a szélső kiszolgáltatott pozíció, s a belső posztoktól is függ az eredményességük, ám a modern játékban elengedhetetlen a pimasz megoldások és a félhelyzetek bátor felvállalása – amelyekben az elmúlt időszakban olykor tapasztalhattunk hiányosságot. Az indulások kérdése még ennél is összetettebb dolog, hiszen kell hozzá az egész védelem jó együttműködése és a kapusok megfelelő kockáztatása is, de jó lenne, ha legalább közelítenénk a szélsők játékában a Lindberg-, Abalo- vagy Ugalde-féle szinthez. Szóval, csak bevállalósan!

3. Sok-sok Ancsin-gólt!

Hogy miért épp Ancsin Gábor? Mert támadásban a sérüléséből éppen felépült Mocsai Tamást leszámítva teljesen kicserélődött a jobb oldal, és nagyon kell egy önbizalommal játszó, vállalkozó kedvű ember. Mert már nemzetközi tornán is van rutinja, és ezúttal itt az áttörés lehetősége. Mert remek szezonja van a Szegedben. Mert kellenek a gólok. És mert óriási potenciál van benne, továbbá a jövő szempontjából is fontos, hogy minél hamarabb a húzóemberek közé lépjen. Gyerünk, Gábor!

+1. Megint mutassuk meg Izlandnak!

A világbajnok spanyolok elleni első meccsen sajnos reálisan nézve nincs sok esélyünk a győzelemre. Aztán a másodikon viszont jön Izland, és a „szigetlakókat” a 2008-as államcsődöt leszámítva nem érte még egy akkora csapás az elmúlt évtizedben, mint a londoni olimpia hosszabbításos negyeddöntője, a vereség történetesen ellenünk. Az izlandi azonban szívós népség, simán talpra álltak a bankcsőd után, még az Eyjafjallajökullt is visszaaltatták, és most nagyon készülnek, hogy visszavágjanak a mieinknek. Aron Kristjánsson válogatottja azonban átalakulóban van, sérülések gyötrik és néhány napja kikaptak egy, az Eb-re ki sem jutott válogatottól (na jó, a németektől 32–24-re, arról pedig hallgassunk, hogy Oroszországot és Ausztriát legyőzték), így majdnem minden tökéletes a bizonyításhoz, hogy a londoni nem egy kicsúszott eredmény volt, és igenis fekszik nekünk az izlandiak rakkolós kézije! Legyünk mumusok!