A győriek forrón ünnepeltek

A Vác-Spartacus (33-32) összecsapáson tulajdonképpen a Mátyás-Veszeli gólpárbaj döntött. Ezt a váciak üdvöskéje nyerte meg 17-14-re, s a váciak most már szoríthatnak, hogy az MK-döntősök megszerezzék a BL-szereplés jogát.

A Magvassy-sportcsarnokban megrendezett fináléban a honi női kézilabda két legjobbja, a válogatott játékosok sorát felvonultató Dunaferr (BL-elődöntős) és Győr (EHF-kupa-elődöntős) csapott össze. Az alaposan feltüzelt gigászok szikrázóan kemény küzdelmét a Győr 26-24-re megnyerte, s ezzel visszavágott az Újvárosnak a tavaly ugyanitt elbukott döntőért. Ezzel új név került a díszes trófeára.

A győri lányok a korábbi zsáknyi ezüstérem után fogadkoztak: most vagy soha! Győzelembe vetett hitüket arra alapozták, hogy csapatuk összeérett, s az EHF-kupában, a hazai bajnokságban, valamint az MK-ban nem izzadtságszagú, hanem nagyon is biztos győzelmeket aratott.

Jól tudta ezt a bajnok, MK-címvédő Újváros is, amely szintén rettenetesen ráhangolódott a döntőre. Ezután törvényszerű volt, hogy valósággal izzott a légkör a Magvassy-sportcsarnokban.
"Taktikánkat a szervezett, agresszív védekezésre, az ellenfél veszélyes lövőinek kiszorítására és a gyors lerohanásokra építettük - emlékezett haditervére Róth Kálmán győri edző. - Azért választottuk ezt, mert erre alkalmasak játékosaink, akiknek sikerült megvalósítaniuk elképzeléseimet. Feladata elvégzése közben mindenki a maximumot nyújtotta. Fegyelmezetten, hatalmas akarattal játszott együttesem, s végig vezetve biztosan kézben tartotta a mérkőzés irányítását. Ellenfelünknél csupán Radulovics és esetenként Kindl volt veszélyes. Eredményesen alkalmaztuk a gyors lerohanásokat is, amelyekben a kezdőcsapat valamennyi tagja sok gólt lőtt. Közönségünk ezúttal is csodálatosan buzdította a lányokat, akik valósággal szárnyaltak a pályán. Reálisan szereztünk négy-öt, sőt két esetben hatgólos vezetést is."

Az utolsó negyedórában kezdett felzárkózni a Dunaferr, de a győri mester akkor sem gondolt arra, hogy baj lehet, amikor az utolsó percben már csak egy gól volt tanítványai előnye. "Ekkor néhány játékosunkon már a fáradtság jelei jelentkeztek - folytatta Róth Kálmán -, s a pályára lépő cserék nem tudták felvenni a küzdelem ritmusát. Ezért vissza kellett cserélnem a már lehívottakat. Fogcsikorgatva harcoltunk, de már nem tudtunk úgy összpontosítani, mint korábban. Emiatt három büntetőt is elhibáztunk. Mégsem voltam ideges, mert láttam, hogy csapatomban ekkor is akadt egy-egy játékos, aki képes volt az újításra. Példaként Djokicsot említem, aki a végén remek góllal biztosította be győzelmünket." ---- C ---- A