Elmaradt az éremosztás

A gyakorlatilag edzőmérkőzéssé vált összecsapáson Ferling Bernadett vezérletével nagy iramban kezdett a Dunaferr, ám néhány perc elteltével mégis a Fradi vette át a kezdeményezést (8–4). A Pálinger helyén védő Cracana csak elvétve találkozott a lövésekkel, míg Miklósová jól pótolta a sérült Sugárt. A felvidéki kapus szinte megbabonázta Borókot és társait (13–5).
A jelentős különbség ellenére sem volt túl nagy az izgalom a Dunaferr kispadján, mert a furcsa felállásban kézilabdázó vendégek szempontjából az volt a lényeg, hogy gyakoroljanak néhány taktikai variációt, és megússzák sérülés nélkül a bajnokság utolsó felvonását. A félidő derekán valamelyest fokozódott az iram, egy fokkal keményebb lett a csapatok védekezése, és bár néhány, a kézilabdára is emlékeztető jelenetet láthatott a közönség Farkastól, az osztrák Hypóba tartó Lőwytől, Mravikovától, illetve Ferlingtől, Szrnkától és Pigniczkitől. A vendégek csapatkapitányát, Bohust reklamálásért harmadszor is kiállították a bírók, ezért ő – bár nem érezte igazságosnak az ítéletet – nem térhetett vissza a küzdelembe. A Fradi lőgyakorlatot tartott (21–10).
A második félidőt Pálinger kezdte a vendégek kapujában, és az ő beállása gyökeres változást eredményezett mind a csata képében, mind a Dunaferr játékában. A Fradi 23–13 után visszavett valamennyit a lendületéből, és ezzel teret és lehetőséget adott a vendégeknek, akik persze éltek is ezzel. Az újra szenzációsan védő Pálingerben rendre elakadtak a lövések, a zömmel cseresorát játszató Dunaferr pedig egy csapásra felgyorsult, és eredményesebbé vált. Németh András időkérése sem segített, mert az FTC támadásban sorra hibázott (24–21).

Mielőtt elolvadt volna az előnye, a Fradi Siti és Miklósová vezérletével felállt a padlóról (28–22). Az egyre izgalmasabbá és feszültebbé váló mérkőzés kezdett rangadóhoz hasonlítani, mert úgy tűnt, a Dunaferr nem akarja vereséggel zárni a számára dicsőséges bajnokságot (28–25).
A langyoskásan induló találkozó a végjátékra a két csapathoz méltó ütközetté változott (33–30).

Mestermérleg
Németh András: – Megérdemelte a Dunaferr a bajnoki címet. Azonban az aranyérmest megverni mindig dicsőség, függetlenül a siker időpontjától. A második félidőben visszaestünk, és ez egész évben jellemző volt a játékunkra. A következő évadban ezen javítanunk kell!
Kiss Szilárd: – Az első félidőben a megszokottól eltérő összeállításban játszottunk, de a másodikban helyreállt a rend. Nagyszerűen küzdöttünk, majdnem sikerült egyenlítenünk.Anja túllőtt a célon

Nem nyugszanak a kedélyek Dániában a Dunaferr–Slagelse (27–22) EHF-kupa-döntő első mérkőzése után. A dán csapat edzője, Anja Andersen a mérkőzést követően olyan kijelentéseket tett, amelyet méltán sérelmezhetnek a mérkőzés ukrán játékvezetői és a dunaújvárosiak. A BT című napilapban "Megfizetett győzelem” címmel jelent meg írás, amelyben a dán edző alaposan lehúzza a vizes lepedőt az ukrán bírópárosról. Eddig talán még rendben lenne a dolog. Andersen szíve-joga úgy kommentálni a mérkőzést, ahogy ő látta, vagy ahogy a fejében lezajlott. A Ritzau hírügynökségnek tett kijelentése viszont, miszerint teljesen biztos, hogy extrán megfizették a bírókat, már kimeríti a becsületsértés fogalmát. A dán közvélemény mellett az edzőkollégák is elhatárolták magukat a Slagelse szakvezetőjének súlyos vádajaitól. "A bírók jól vezették a mérkőzést, elkövettek néhány hibát, de azt állítani róluk, hogy le voltak fizetve, erősnek tűnik a számomra” – jelentette ki Christian Dalmose, az Ikast edzője ugyancsak a BT hasábjain. Ulrik Wilbek, a Viborg mestere szerint lehet, hogy a bírók kedveztek a hazai csapatnak, de nem többet, mint amennyit bármelyik otthon játszó csapat megkap. A két szakember úgy véli, nem a bírók, hanem a kihagyott büntetők és a második félidőben bekövetkezett "15 percnyi filmszakadás” volt a vereség oka. Anja játékosként kijelentette, hogy ő szótárában olyan kifejezések, mint "jó vesztes”, nem szerepelnek. Tartotta magát a kijelentéséhez.