Mikor kell lecsapni a legyet?

A Tatabánya-Cerbonex hívei boldogságban úsztak szerdán, s ennek oka a Dunaújvárosban szerzett bajnoki pont volt. A férfi NB I hajdani élcsapata – ebben az évadban az első osztály újonca – az eddigi küzdelmek legvaskosabb meglepetését szerezte az EHF-kupa-induló Dunaferr otthonában (23–23).
"A sorsolás úgy hozta, hogy a legutóbbi bajnokság három érmesével hat nap alatt lejátszuk a mérkőzéseinket az alapszakasz őszi fordulóiban – mondta Kanyó Antal, a Tatabánya mestere. – Egy percig sem gondoltunk arra, hogy nekünk ezen gárdák ellen lehet esélyünk, de a tisztességes küzdést minden körülmények között elvárjuk játékosainktól. Ebből pedig ilyen kis csoda is születhet, mint amilyent szerdán átéltünk. Elképzelhető, hogy a legjobbak elleni találkozóinkon kikaptunk tíz góllal, mégis megtapsolnak bennünket, ha derekasan küzdünk. A Dunaferr elleni siker óriási hitet, lelki erőt ad a folytatáshoz. A szerdai eredmény után tartottuk magunkat ahhoz a régi tatabányai elvhez, hogy minden siker annyit ér, amennyire megünnepeljük.”
Az edző hozzáfűzte, hogy az elejétől igyekeztek szorosan tartani az állást, a hajrában pedig már a Dunaferrnek volt több oka az idegeskedésre, mert Pulay Gábor szenzációsan védett, Sibalin Jakab és Fülöp Péter óriási munkát végzett védekezésben, a dunaújvárosi szakosztálytól kölcsönkapott Törő Szabolcs pedig két sorsdöntő gólt lőtt. "A remek szereplés után sem szállt a fejünkbe a dicsőség, pontosan tudjuk a helyünket a sportágban és a magyar első osztályban – folytatta Kanyó Antal. –A célunk továbbra is a bentmaradás, jobb esetben a helyzetünk megerősítése a középmezőnyben. Ezért csütörtökön ott folytattuk az edzéseket, ahol a hét elején abbahagytuk. Készülünk a Szeged és a Veszprém elleni újabb nagy csatákra, és szeretnénk az erőnket okosan beosztani, hogy ennek a nagy sorozatnak a végén is talpon tudjunk maradni.”
A Dunaferr edzője, Buday Ferenc azzal kezdte értékelését, hogy maga sem tudja pontosan annak az okát, miért játszott együttese mélyen a valódi tudása alatt, s miért nem tudott megfelelni a várakozásoknak. "Egyértelmű, hogy játékosaink sokkal többre képesek, mint amit a Tatabánya ellen mutattak – hangoztatta a mester. – Csak arra tudok gondolni, hogy a túlzottan nagy akarás megbosszulta magát, illetve buta hibák forrása lett. Három-négy gólos előnyben voltunk, és ahelyett, hogy ezt okosan megbecsültük volna, elszórtuk a labdát, kihagytuk a helyzeteink nagy részét. Ezzel persze felhoztuk az újonc, ám nem rutintalan Tatabányát. Talán egyik oka játékosaim szétszórtságának az is, soknemzetiségű a csapat, a fiúk nem könnyen értik meg egymást. A szerb Krivokapics továbbra is csak edz nálunk, de mérkőzésen nem léphet pályára, mert a szerződtetése körüli adminisztráció roppant szövevényes. Némethet visszaigazoltuk a Tatabányából, de még ő sem illeszkedett be százszázalékosan. Marcinkeviciustól is többet vártam, hiszen ő a litván válogatott klasszisa, és évek óta egyik kulcsembere a Dunaferrnek.”
Az újvárosi edző szerint, a gyakorlásokon mindenki becsülettel tette a dolgát, és sem az elvégzett munka tartalma, sem a mennyisége ellen nem emelhető kifogás. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a fiatal játékosoknak még rutint kell szerezniük, a tapasztaltabbak egy-két beidegződésén pedig változtatni kell, hiszen mellettük már nem a régebben megszokott társak kézilabdáznak. "A jó eredményeinket hullámvölgyek követik, mert fegyelmezetlenkedő játékosaink olykor gyermeteg technikai és taktikai hibákat követnek el – folytatta Buday Ferenc. – A hét végére azonban ki fogjuk heverni a Tatabánya elleni döntetlent, és az EHF-kupában itthon játszandó két mérkőzésünkön újabb sikerélményt szerzünk közönségünknek és önmagunknak. A kritikákból is okulunk a magunk, a klubunk és a magyar kézilabda érdekében.”
A játékosok közül a mezőny legeredményesebb tagját, a dunaújvárosi Katzirz Dávidot, valamint a Tatabánya kapusát, Pulay Gábort kérdeztük.
"Tisztában vagyunk vele, hogy simán kellett volna győznünk – mondta a válogatott átlövő, aki 11 gólt lőtt a Tatabányának. – A felkészülésünk rendben volt, elbizakodottak sem voltunk, mégis csupán vereséggel felérő döntetlent értünk el. Elképesztően sok ziccert hagytunk ki, és ezzel persze felhoztuk jól kontrázó ellenfelünket, amely hosszú támadásokat vezetett, igyekezett beosztani az erejét, és az idővel is játszott. Már a szünetben éreztük, hogy jó napot fogott ki a Tatabánya, de arra nem gondoltunk, a második félidőben tovább javul. A mérkőzés után nem volt hangos szó az öltözőben, higgadtan beszéltük meg a történteket. Tudjuk, nagyot hibáztunk, ugyanakkor az is világos, hogy még javíthatunk, hiszen csak alapszakaszban tart a bajnokság. Több botlást azonban nem engedhetünk meg magunknak.”
A tatabányai kapus elmondta, hogy csapata nem készült külön a Dunaferr ellen. "A három legjobb hazai gárdával, az Újvárossal, a Szegeddel és a Veszprémmel most sorozatban találkozunk, és ebből a szériából mi csak jól jöhetünk ki – vélekedett Pulay, a csata egyik hőse. –Egy pontot már szereztünk, és bármi történik is a következő két mérkőzésünkön, a bajnokság nekünk legfontosabb szakasza csak ezután következik. Az esélyesebb Dunaferr nem játszott jól, de nekünk ki kellett használnunk a hibáit, magyarán, a legyet akkor lehetett és kellett lecsapni, amikor leszállt. A gyengébb napot kifogó Dunaferr is nyerhetett volna, ha mi nem veszszük észre a botlásait, és nincs bennünk kellő akarat és becsvágy.”