Zlatko Saracevic, a 41 éves horvát világklasszis jobbátlövő távozott a Fotex KC Veszprémből, és szerződést kötött a rijekai Zamet Crotek csapatával. Sara "papa” elsősorban marketingigazgatóként óhajt tevékenykedni a fiumei klubban, de ha kell (biztosan kelleni fog), akkor beáll játszani is. Az olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes, és a RK Zagrebbal, valamint Fotex KCV-vel BL-döntős csillag a legszebb emlékei között őrzi a Veszprémben töltött két évét. "Nagyon jó eredményeket értünk el Veszprémben, minden összejött, a jó csapat, a kellemes légkör, a jó vezetőség – mondta a fiumei lapnak. – Bejutottunk a BL-döntőbe, de a Magdeburg ellen nem volt túl sok esélyünk, mert a németek több oldalról is támogatásban részesültek. Bár, a legjobb játékunkkal képesek lettünk volna diadalmaskodni. Nekem jól ment a játék, hiszen a BL negyeddöntőjének két meccsén huszonkét gólt lőttem.”Nem titok, a kikötőváros közönsége szívesen látná Saracevicet a Zamet Crotek fiatal csapatában, ő azonban nem kézilabdázni jött. "Nem játékosként írtam alá a szerződést, hanem azért, mert a klub ambiciózus vezetősége már régóta fölkért a marketingigazgatói tisztségére – folytatta. – Megismertették velem a klub programját, amellyel egyetértettem. Tudom, hogy a Zamet Crotek nem lehet olyan, mint a Fotex, a Pamplona vagy a Magdeburg, mert azok sokkal szervezetteb csapatok, és sokkal erősebb az anyagi hátterük. Azonban azt mindenféleképpen elvárom, hogy a Zamet ismét a horvát bajnokság élmezőnyébe kerüljön, és ott stabil egyesület legyen.”Persze ő is tisztában van azzal, hogy a közönség inkább játékosként kíváncsi rá. "A horvát kézilabda problémáit jelzi, hogy negyvenegy évesen még játékosként is érdekes vagyok egy élvonalbeli, az EHF-kupában szereplő klubnak – hangoztatta. – A szereplésem szemben áll azokkal a tervekkel, amelyet én és a klub vezetősége magunk elé állítottunk. Természetesen bármikor segíthetek a csapatnak mondjuk az európai kupában, de ez csak a lyuk ideiglenes betömése lesz. Nem mondom, hogy nem játszom, hiszen tavasszal nagyon jól ment a játék, de nem azért tértem haza, hogy kézilabdázzak, hanem, hogy segítsek a sportág fölemelésében. Hiszen az elmúlt évtizedben nagyon mélyre csúszott Horvátországban a kézilabda. Az anyagi gondok mellett a szervezésben akadnak a legnagyobb problémák, amelyeket fokoz, hogy a tehetségeink a világ különböző országaiba szerződnek. Ha a fiumei Mirza Dzomba a Zagreben keresztül a Fotexbe igazol, ahol tízszer annyit keres, mint itthon, akkor ezzel nincs semmi gond. Az a probléma, ha egy fiatal játékos ötven vagy száz euróval magasabb fizetésért külföldre igazol. Hiszen ezzel egy nagy tehetségről mondunk le.”