Valter Attila: Igénylem a visszacsatolást, hogy a világelitben vagyok

81 VERSENYNAP, 12 504 kilométer, remek kezdés az Egyesült Arab Emírségekben, két Grand Tour, közte két versenyszám az olimpián, a mezőnyversenyen negyedik hellyel, majd ősszel világbajnokság és olaszországi egynaposok. Röviden így lehetne összefoglalni Valter Attila 2024-es idényét, a csömöri kerékpáros viszont a Nemzeti Sportnak megtette ezt hosszabban. A Visma csapatát második éve erősítő sportoló idén tette meg a legtöbb kilométert és teljesítette a legtöbb versenynapot.

„Szinte mindig a csapat mondja meg, hol fogok indulni, de ez nemcsak rám igaz, hanem mindenkire. Alapvetően nem kívánságműsor, hogy melyik versenyen állhatok rajthoz, de az eddigi két évem során egyszer sem vittek oda, ahová nem szívesen mentem volna” – utalt a tervezési időszakra Valter Attila.

Hozzátette, bízik a Vismában, előzetesen pedig abban maradtak, hogy a májusi Giro d’Italiáig építik fel az évet, utána pedig megnézik, milyen a formája.

Valter a 2024-es idényt az Egyesült Arab Emírségekben tartott hétszakaszos UAE World Touron kezdte. A hatodik alkalommal kiírt versenyen egyszer már indult, 2021-ben még a Groupama-FDJ tagjaként 39. lett összetettben.

Ezt idén messze túlszárnyalta.

„AMIKOR ÁLMOMBAN FORGOLÓDNI PRÓBÁLTAM, FELÉBREDTEM A FÁJDALOMTÓL”

„Elsőre nem ment valami jól, éppen ezért szerettem volna kijavítani az ott elkövetett hibákat, ez sikerült, összetettben ötödik lettem kifejezetten jó mezőnyben. Nyilván az UAE Tour nem tartozik a legnagyobb viadalok közé, de ilyen magas kategóriájú versenyen még nem szerepelt magyar kerékpáros a legjobb tízben, úgyhogy örültem, hogy egyből ilyen eredménnyel kezdtem az évet.”

Az április eleji Baszk kört kihagyta, ám az ott történt súlyos bukás nyomán – egy lejtmenet során indult be láncreakció, többek között Valter csapattársa, a kétszeres Tour de France-győztes Jonas Vingegaard is megsérült, a kulcscsontja és a bordája is eltört, egy ideig az sem volt biztos, hogy újra kerékpárra ülhet – a Vismánál át kellett szervezni a hátralévő hónapokat.

„Abban az időszakban elég sok volt a bukás, azt éreztem, hogy életveszélyes versenyezni. Nem tudom, mitől változott ennyire drasztikusan, de mindenhol bekövetkezett a nagy baleset. Esni mindig esünk, de akkor hatalmas bukások történtek. Akadnak napok, amikor ez kifejezetten a fejemben van, viszont legtöbbször ki tudom zárni, hiszen nem lehet azzal a tudattal versenyezni, hogy vajon mikor esek el. Sajnos, ez nálunk benne van a pakliban, folyamatosan oda kell figyelni, de ha az ember állandóan fél, jobban bevonzza.”

A Giro d’Italián már rutinos indulónak számít Valter, 2020 és 2022 között rendre rajthoz állt, sőt 2021-ben az összetettben élen álló kerékpárosnak járó rózsaszín trikót is viselte egy darabig, ez korábban magyar bringásnak sosem sikerült. Tavaly kihagyta az olaszországi háromhetest, idén viszont ismét indult.

„Rögtön kétszer is elestem. Nem egyszerű folyamatosan úgy versenyezni, hogy mindkét oldalamon sérülések vannak, és az ágyban fekve sem tudok megfordulni. Amikor álmomban forgolódni próbáltam, felébredtem a fájdalomtól, nyílt sebek voltak a testemen, ettől függetlenül a formám elég jó volt, ezzel együtt is helyt tudtam állni. Amíg nincs összetörve a testem, és a csapatorvos azt nem mondja, hogy fel kell adnom, addig arra nem is vagyok képes. Azt sokkal inkább megszenvedném, mint amit a biciklin át kell élnem… Amíg csak szimplán fáj, megpróbálom átvészelni, és bízni abban, hogy a következő napok jobbak lesznek. Valami viszont hiányzott a Girón, nem tudom megmondani, hogy mi, de biztosan így kellett alakulnia. Minimális csalódottsággal jöttem haza. Mindegyik napon elég stabilan versenyeztem, de szeretnék újra valami nagyot alkotni. Ha már egyszer voltam rózsaszínben, nehéz volt elfogadni, hogy nem tudok olyan kiemelkedőt produkálni, mint 2021-ben.”

„EZ EGYÉRTELMŰEN KARRIEREM EGYIK LEGJOBB EREDMÉNYE”

A Giro után a Svájci kör következett, ami azért fontos mérföldkő, mert először versenyzett úgy, hogy egy Grand Tour után szinte nem is pihent.

„Bejött, amire számítottam, fáradtan, de stabil alappal érkeztem és úgy voltam vele, még egyszer le tudok nyomni három hetet, igaz lassabb tempóban. Az erőm megvolt, de a robbanékonyságom már kezdett elveszni.”

Valter a Svájci körön 27. helyen végzett, utána az országos bajnokságon tekert, a debreceni időfutamon második lett Peák Barnabás mögött, a Pannonhalmáról induló, és oda visszatérő mezőnyversenyt megnyerte. Néhány nappal később indult a Tour de France, a legendás háromhetes továbbra is kimaradt Valter pályafutásából, de reméli, jövőre másképp néz ki a naptárja. Ha hívják, legyen bármilyen állapotban is, rajthoz áll.

A párizsi olimpiára viszont csúcsformában érkezhetett, ráadásul szinte az utolsó pillanatban tudta meg, hogy az országúti mezőnyverseny mellett az időfutamon is rajthoz állhat. Sokat nem tudott rá készülni, de a 22. helyezésével és a teljesítményével elégedett.

„Örülök, hogy két számban is képviselhettem a hazámat. Szakadó esőben zajlott az időfutam, igyekeztem vigyázni magamra, mert a mezőnyverseny a fő számom, nem érte meg előtte kockáztatni. Ha csak az időeredményeket nézzük, közel voltam az aranyérmes Remco Evenepoelhoz.”

Az augusztus 3-i mezőnyversenyen pedig még közelebb végzett a győztes Evenepoelhoz, a negyedik helyen haladt át a Trocaderón kialakított célvonalon.

„Ez egyértelműen karrierem egyik, ha nem a legnagyobb eredménye. Nagyon sokat ad, tudok belőle táplálkozni. Ha belegondolok, hogy tényleg a legjobbak között vagyok… Oda véletlenül nem ér az ember. Folyamatosan igénylem magam felől a visszacsatolást, hogy igenis a világ elitjében vagyok. Ezt a negyedik helyet viszont a rosszindulatú tudatalattim sem tudja másként magyarázni.”

Október elején jelentette be a 39 éves Kusztor Péter, hogy befejezi profi kerékpáros-pályafutását. „Rendkívül nehéz pillanat, harmincegy esztendőt töltöttem a csodálatos sportágban, ám elérkezett a lezárás ideje” – mondta Instagram-bejegyzésében a Novo Nordisk versenyzője, aki 2008-ban indult a pekingi olimpia mezőnyversenyén. Tíz évvel később a Cseh körversenyen bukott, kiderült, cukorbeteg, utána igazolt az egyes típusú diabéteszes sportolókból álló csapathoz. Dina Mártonnal kapcsolatban egyelőre annyi biztos, hogy új csapatban kezdi a 2025-ös évet, ám azt még nem tudni, melyikben. Idén Az ATT Investments színeiben két szakaszt is megnyert a Tour of Malopolskán, a bolgár Touron pedig a hegyi pontverseny győztese lett. Végigtekerte a világbajnokságot is, Svájcban a 78. helyet szerezte meg, országúti idényét a Cro ­Race-en zárta. Azon a versenyen Peák Barnabás is indult, aki az országos bajnokságon megnyerte az időfutamot. Ebben a számban a vb-n is rajthoz állt, 33. lett.

„SZÓLTAK, HOGY VAN EZ A LEHETŐSÉG… MONDTAM, HOGY VEHETIK A JEGYET”

Az olimpia után Budapestre vezetett Valter útja, megnyitotta saját, Grinta nevű kávézóját, amely egyben kerékpárosbolt és szerviz is. A névválasztás sem véletlen, az olasz szó magyarul azt jelenti: a jobbra való törekvés.

„Azt üzeni, hogy a végsőkig küzdeni kell, akár a kerékpározásban – mondta Valter a kávézó bejárása során még augusztusban. – Ugyanis aki többet szenved, az nyer. Sok grintát kívánok magamnak.”

A kívánság váratlanul hamar valóra is vált, az eredeti program szerint az ötkarikás játékokat követően a Lengyel körön indult volna, azonban Wroclaw helyett Lisszabonba vezetett az útja, ugyanis a Visma benevezte az idény harmadik Grand Tourjára, a Vueltára.

„Meglepődtem, viszont valahogy korábban már megéreztem, az idény során többször is kérdeztem, mehetnék-e a Spanyol körversenyen, a stabilitásom ugyanis okot adhat rá. A Tour-indulás mellett célként tűztem ki, hogy két háromhetest teljesítsek egy éven belül, ezt ugyanis nagyon kevés versenyző mondhatja el magáról, a mi csapatunkban meg végképp, a harminctagú gárdánknak nagyjából a fele indul egyáltalán Grand Touron, tehát már a bekerülés is nehéz. Szóltak, hogy van ez a lehetőség, rögtön rávágtam, hogy vehetik is a jegyeket… Az elején hőhullámok voltak, melegrekordok dőltek meg, hatvanfokos aszfalton tekertünk kétszáz kilométeren át. Az egyik szakaszon tizenkét kulacsot ittam ki, de így is több kilót fogytam. A kilencedik etap után északon folytatódott a verseny, ott húsz fokot esett a hőmérséklet. A pálya nyomvonala is kifejezetten kemény volt, sprintszakaszok nélkül, végig hegyi etapok, ráadásul végig elképesztő tempóban mentünk. Összességében ez volt a legnehezebb Grand Tourom, ráadásul a Vismánál egy bukás miatt elveszítettük Wout Van Aertet, aki kifejezetten jól állt, egyszerre vezette a hegyi és a gyorsasági pontversenyt.”

Három héttel a Vuelta után Valter ismét magyar válogatott trikóban versenyzett, a svájci világbajnokság mezőnyversenyében indult, a Winterthur és Zürich közötti 273.9 kilométeres távon a 27. helyen ért célba.

„A helyezkedésemmel nem vagyok elégedett, éreztem, hogy mentálisan elfáradtam, nehezen tudtam rávenni magam az agresszív teljesítményre, ami szükséges lett volna. Ez a sport az utóbbi időben rengeteget fejlődött erőnlétileg, nincs »pisiszünet«, nem lassítunk. Egy ilyen hosszú versenyen korábban úgy mentünk, hogy akadt egy-másfél óra, amikor csak kényelmes sebességgel haladtunk, a végére pedig gyorsítottunk. Ez megváltozott, nem lassítunk. Szeretném, ha a jövőben a helyezkedés jobban menne, amit eredményre tudnék váltani, mert az erőm megvan ahhoz, hogy előrébb zárjak, ahogyan ezt az olimpián is megmutattam.”

A mozgalmas idényt három olaszországi egynapossal zárta le a magyar kerékpáros, előbb a Giro dell’Emilián vett részt, a verseny vége felé a szökevény Tadej Pogacar mögött jó pozícióban tekert, csakhogy a szakadó esőben jött egy kanyar a San Lucáról lefelé...

„A lejtmenetben utolértem Florian Lipowitzot, de elszámoltam a sebességet, gyorsabban érkeztem meg, ráadásul a másik versenyzőt videózó motoros is útban volt, emiatt más ívet vettem be, mint szerettem volna. Muszáj volt valahogy megmenteni a helyzetet, abban bíztam, hogy ne legyen egy óriási kő vagy szikla az árokban. Egyértelmű, hogy a hegyikerékpáros múltam segített, montikerékpárral egy ilyen ugratás még élvezetes is… Szerencsére gyorsan kimásztam, de így elment egy kifejezetten jó lehetőség.”

A csapadék már a Giro dell’Emiliára is rányomta bélyegét, aztán az ömlő esőben zajló Tre Valle Varesinét a kerékpárosok kérésére félbeszakították.

„Én nem álltam volna ki, ha nem is én, de egy körrel később valaki biztos óriásit bukott volna. Főleg annak tükrében, hogy mennyi tragédia történt idén a kerékpársportban, erre kifejezetten oda kell figyelni, nem kell kísérteni a sorsot.”

Valter Attila – hasonlóan Tadej Pogacarhoz – az Il Lombardián zárta az idényt, ez a verseny már végigment, a magyar kerékpáros 46. lett.

„Az összes hegyen hatalmasat mentünk, több mint hétezer kalóriát égettem el, ami szintén rekord. Itt sem versenyeztem a saját eredményemért, segítettem a társaimat, jobban akartam tekerni, de elfáradtam az év végére, hiányzott egy kis plusz, ami idén már többször előfordult. Ez azért lehet, mert sokszor versenyeztem. Enélkül a kis extra nélkül lehetetlen ennyire kemény mezőnyben top eredményt hozni.”

Valternak az év legnagyobb tanulsága, hogy elképesztően terhelhető a teste, sok versenynapot bír, amitől folyamatosan fejlődik:

„Talán egy kicsit kevesebb versenyre és még több intenzív edzésre lenne szükségem. A pihenés és a terhelés arányát kell megtalálni, erre nekünk vannak a legjobb edzőink a világon. Hasznos lecke, hogy nem kell félnem a következő versenytől, mert bírja a testem, mindez pedig a csapatnak is fontos visszajelzés. Remélem, ha a jövőben bármikor szükség van egy megbízható versenyzőre, akkor a lista legelején én állok. Azért ez ilyen erős csapatnál nagyon jó érzés.”