Címlapsztori: „Bonyolult, mégis rendkívül egyszerű, amit érzek” – Valter Attila

– Először is hadd gratuláljak, hiszen Grand Tour-győztes csapat tagja, ráadásul elsőként a magyar férfi kerékpársport történetében. Milyen érzések kavarognak önben?
– Egyszerre nagyon bonyolult és rendkívül egyszerű, amit érzek – kezdte a Jumbo-Visma 25 éves magyar bringása, Valter Attila, akivel a 20. szakasz után beszélgettünk. – Nagyon büszke vagyok, mert az eredmény rettentő kemény munka gyümölcse, amit napról napra elvégeztem. Kívülről sem tűnik egyszerűnek, de amikor az ember tényleg saját magán tapasztalja, mit is jelent megnyerni egy háromhetest akár egyénileg, akár csapatban, az össze sem hasonlítható azzal, amit én is gondoltam korábban.

– A Vuelta előtt azt mondta, hogy nagyon szerteágazó lehet a feladata a segítő szerepben. Hogyan alakult szakmailag az önre bízott feladat a három hét során?
– Pontosan úgy, ahogy azt előzetesen gondoltam. Voltak olyan napok, amikor én maradtam a hegyen utoljára a srácokkal, de volt, amikor síkon adódott jelentősebb feladatom és szerepköröm. Az persze, hogy Sepp Kuss ilyen parádésan kezdte a versenyt, kicsit megkeverte a lapokat nálunk, hiszen egyszerre három kapitányunk lett, így maradtunk öten segítők. A Jumbónál maximálisan elégedettek, ami az én teljesítményemet illeti. Elsősorban a sík szakaszokon tudtam olyat mutatni, ami újdonság volt a csapatnak, illetve sokat is fejlődtem ezen a téren.

– Rátérve a csapat taktikájára, meglepetés volt a külső szemlélő számára, hogy az eredetileg segítő Sepp Kuss megnyerte a versenyt. Hogyan alakult istállón belül ennek a folyamata, hiszen eredetileg Vinge­gaard és Roglic volt a kapitány?
– Ez egy taktikai ötlet volt tőlünk, vagyis hogy bedobjuk Seppet is az összetett élmezőnyébe. Nyert egy szakaszt, aztán a nyolcadikon övé lett a piros trikó, és még csak akkor következtek az igazán nagy erőkifejtésre késztető hegyek, amelyek neki kifejezetten fekszenek. Teltek a napok, és egyszer csak ott voltunk, hogy már meglehetősen kevés van hátra a versenyből, s még mindig maradt az előnyéből. Ráadásul időközben Primoz Roglic és Jonas Vingegaard zárkózott mögé az összetettben, így tudtuk kontrollálni a versenyt. Nem volt egy konkrét pont, amelynél mindenki meglepődött, hanem inkább egy szisztematikus folyamat, aminek a vége hollywoodi sztori lett.

– Melyik napon mondták ki konkrétan, hogy innentől Kuss a kapitány?
– A tizennyolcadik szakasz végén, amikor bár Jonas és Primoz leszakította valamelyest, nem adták ki a maximumot magukból, ráadásul Sepp szerzett jóváírás-másodperceket a befutónál. Ezzel együtt Sepp hatalmasat ment, teljesen megérdemli a sikert, már csak azért is, mert a mezőnyben másnak nem volt esélye megközelíteni őt.

– Azzal együtt, hogy hatalmas gesztus és teljesítmény a két sztártól, hogy lemondtak egy esetleges Grand Tour-sikerről, talán Roglicon lehetett érezni valamivel jobban, hogy ő még menne szíve szerint. Jól érzékeltem?
– Igen, ezt én is így láttam, és megmondom őszintén, teljes mértékig meg is értem. Versenyző típus, ráadásul Primoz felkészülése a Vuelta köré épült, míg Jonas és Sepp fáradtan estek be a Tour de France-ról. A szlovén ráadásul idősebb is, mint Jonas (Roglic 33 éves, míg Vingegaard 26 – a szerk.), így benne joggal lehet az, hogy már nincs túl sok ilyen lehetőség a karrierjében, és maximálisan szeretné kihozni magából, ami benne van. Ezzel együtt ő is igazi csapatember módjára segítette és dolgozott Sepp alá, azt gondolom, hogy a szombati befutónál ezt le is lehetett olvasni az arcáról.

– És akkor jöhet a jól megérdemelt ünneplés. Hogy telik majd a következő néhány nap?
– Ha minden igaz, elég eseménydús órák várnak ránk, de őszintén szólva nem tudom, hiszen még nem voltam Grand Tour-győztes csapat tagja, pláne nem olyané, amelyik a harmadikat nyeri az adott évben. Szerencsére most már szinte mindenkinek a hozzátartozója itt van Spanyolországban, az én kedvesem is, így családi körben ünnepelhetünk. Afelől nincs kétségem, hogy megadjuk a módját…