Az angol munkásosztály hőse – Jamie Vardy-portré

Ki ne ábrándozott volna gyerekként arról, hogy híres sportoló lesz? A dobogó felső fokán áll és a nyakába akasztják az olimpiai aranyat… Az utolsó másodpercben dob kosarat, amivel megnyeri csapatának a sorsdöntő meccset… Kivezeti a világbajnokságra hazája labdarúgó-válogatottját, és a döntőben győztes gólt szerez… A legtöbben aztán szép csendben felnőnek, az álmok más irányt vesznek, a kedvelt sport pedig megmarad hobbinak, örök szerelemnek, amire visszaemlékezve a haveroknak egy sör mellett el lehet mondani, hogy „én is lehettem volna valaki, ha annak idején…”, vagy „az ifiben gólkirály voltam, csak aztán…”

Jamie Vardy az örökös ábrándozók hőse. Hiába imádott mindig is futballozni, tizenöt évesen eltanácsolták kedvenc klubja, a Sheffield Wednesday utánpótlásából, mert túl alacsonynak tartották. Nyolc hónapot kihagyott, majd amatőr szinten folytatta a futballt, ám az áttörésre így is sokat kellett várnia. Huszonnégy éves volt, amikor az angol nyolcadosztályban szereplő Halifax Towntól az ötödosztályú Fleetwood Town 150 ezer fontért megvásárolta a játékjogát, és még ott is kétkedve fogadták.

„Sohasem hallottam róla – mondta a The Guardiannak Gareth Seddon, Vardy akkori csapattársa. – Az öltözőben sokan csak pislogtak, nem értették, mit keres itt egy srác három ligával lejjebbről. Aztán az első meccsen minden világossá vált. Elképesztően játszott és pokolian gyors volt, mintha siklott volna a pályán. Sohasem fogyott ki az energiából, minden ziccerét gólra váltotta, amint a kapussal szembe került, már készülhettünk is a középkezdéshez…”  

A Fleetwood Town a 31 gólos Vardy vezérletével simán megnyerte a bajnokságot, és kivívta a feljutást, a csatár azonban a következő idényre nem maradt, mert bejelentkezett érte a Leicester City, letett egymillió fontot az asztalra, és már vitte is! Vardy 25 évesen hirtelen az angol másodosztályban találta magát, és ugyan kellett egy év, mire felvette a bajnokság tempóját, és fizikailag hozzáedződött az elvárásokhoz, de a kihívástól egy percre sem rettent meg.

Nem olyan fából faragták.

Édesapja építkezéseken robotolt, a darut kezelte, a család a munkásosztályhoz tartozott, és Jamie Vardy is jól tudta, az életben mindenért keményen meg kell dolgozni. Fiatalon az amatőr futballal mindössze 30 fontot keresett hetente, ezért egy művégtagokat készítő gyárban húzott le tizenkét órás műszakot. Szabadidejében nem vetette meg az italt és a törvénnyel is összeütközésbe került: egy süket barátját megtámadták egy pub előtt, ő pedig a védelmére kelt, és a támadók egyikét úgy megverte, hogy súlyos sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A vád alapján évekig tartó börtönbüntetés is várhatott volna rá, ám megúszta annyival, hogy néhány mérkőzésen nyomkövetővel a lábán kellett pályára lépnie.

A Leicesterben ehhez képest a feladat, hogy alkalmazkodjon a másodosztály elvárásaihoz, nem jelentett különösebb nehézséget, a második idényében 16 bajnoki góllal segített kiharcolni a feljutást – csapattársai meg is választották az idény játékosának. A Premier League-ben is a második évre maradt a nagy dobás: a Leicester a 2015–2016-os idényben általános elképedésre bajnoki címet nyert! A döbbenetes sikerhez kellett Claudio Ranieri vezetőedző zsenialitása, aki a kapuban Kasper Schmeichelre, a középpályán N’Golo Kantéra, a támadósorban pedig Rijad Mahrezre és Jamie Vardyra támaszkodva olyan taktikát dolgozott ki, amelyre az ellenfeleknek nem volt válaszuk. Vardy is akkor robbant be a köztudatba: 11 egymást követő bajnokin talált be a kapuba, megdöntve Ruud van Nistelrooy 10 meccses rekordját, s az évad végén a Premier League legjobb játékosának is megválasztották. Ami neki ennél is többet jelentett, meghívták az angol nemzeti együttesbe, amelynek segített kiharcolni a 2016-os Eb-, majd a 2018-as vb-részvételt, ám mivel a kiugró siker mindkét esetben elmaradt, utóbbi után úgy döntött, visszavonul a válogatottól. Bár Gareth Southgate szövetségi kapitány nyitva hagyta a kaput, nem élt a visszatérés lehetőségével.

A klubjára koncentrált, amelynek az újabb bajnoki cím helyett évről évre a biztos bennmaradás lett a célja, és ennek ugyan nem mindig sikerült megfelelni, stabil teljesítményével csapata szurkolóin kívül a világ legjobb játékosainak elismerését is kivívta.

  „Amikor az előszezonban a Leicesterrel a Barcelona ellen játszottunk, tudtam, hogy a lefújás után a csapattársak megrohamozzák a katalánok játékosait, hogy mezt cseréljenek velük, ezért úgy döntöttem, én nem megyek oda senkihez. Erre a félidőben Luis Suárez lépett hozzám, hogy megkérdezze, megkaphatja-e a mezem” – emlékezett vissza Vardy a The Timesnak.

Kirobbanó formája az évek során több elit klub figyelmét is felkeltette, 2016 nyarán az Arsenal heti 120 ezer fontos fizetéssel csábította, de inkább szerződést hosszabbított a Leicesterrel – mint utólag elmondta, a szíve és az esze is ezt súgta, és a döntését azóta sem bánta meg. Hogy mi lett volna, ha távozik, sohasem tudjuk meg, maradásával viszont felült a hullámvasútra. A jó emlékek közé sorolható, hogy a 2019–2020-as idényben 23 góllal gólkirály lett az angol élvonalban, valamint az FA-kupa- és az angol Szuperkupa-győzelmet is átélte, az ugyanakkor mindenképpen fájó élmény, hogy a 2022–2023-as idény végén kiesett a csapattal, és hiába jutott vissza bajnokként, a 2024–2025-ös évad ismét tragikusan sikerült, nem tudta megtartani az első osztályú tagságot. Az utolsó hazai bajnoki előtt már tudni lehetett, hogy a szezon végén, 38 évesen távozik a csapattól, de a búcsú a vártnál is tökéletesebbre sikerült: a Leicester színeiben játszott 500. mérkőzésén a 200. gólját szerezte meg, és az Ipswich Town 2–0-s legyőzésével hazai pályán köszönt el az őt klublegendaként tisztelő szurkolóktól.

Hogy végleg szögre akasztja-e a stoplist vagy folytatja valahol, a jövő zenéje (lapértesülések szerint a skót Rangers mellett amerikai és szaúdi klubok is érdeklődnek iránta). Bárhogyan is lesz, az angol futball különleges egyénisége lép le hamarosan a színről, aki az iskolapéldája annak, hogy a tehetség bárhonnan és bármikor utat törhet magának. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. június 7-i lapszámában jelent meg.)