Közös futás a Nemzeti Atlétikai Központban

A délutáni eső sem szegte kedvünket, hogy szerda este célba vegyük a Nemzeti Atlétikai Központot, és rajthoz álljunk az E.ON Business Runon. Az esemény neve árulkodó, a rendezők elsősorban a különböző hazai cégeket buzdították arra, hogy dolgozóik összeálljanak háromtagú váltókba, és egymás oldalán szerezzenek új élményeket. A 3x1.7 kilométeres váltónak tehát a csapatépítés volt a célja, de a felkészültebbek nem sokkal később az öt kilométeres egyéni futamon is részt vehettek.

Jómagam utóbbi távot választottam, már csak azért is, mert ezúttal nem indult Nemzeti Sport-váltó, szemben az egy hónappal ezelőtti Ultrabalatonnal, amelynek keretén belül vállalkozó szellemű kollégáim közös erővel körbefutották a „magyar tengert”. Az ő hőstettükhöz, a 212 kilométerhez képest az én öt kilométerem sprinttávnak minősült. Viszont ha már sprinttávnak minősítettem (amúgy atlétikában a világeseményeken ez a legrövidebb hosszú táv), igyekeztem is minél gyorsabban teljesíteni. A célom az volt, hogy 4:30 perc per kilométer körüli tempóval végigmenjek a különleges pályán.
A levegő a délutáni szakadó esőnek köszönhetően egy Budapest-féle nagyváros adta lehetőségekhez képest a lehető legtisztább volt, a 16-17 fokos hőmérséklet is ideális futóidő a hozzám hasonló hobbikocogóknak. A profik erről mást mondanának, szerintük a hosszútávfutáshoz öt és tíz fok között ideálisak a körülmények. Nekem, mint a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságon dolgozó újságírónak mindig különleges visszatérni a Nemzeti Atlétikai Központba, megannyi szép emlék köt a létesítményhez és parkjához. Ezek közül néhány menet közben eszembe is jutott. 

A rajt és a cél is a 400 méteres futópálya célvonalán volt – ugyanott, ahol csaknem két éve a világ legjobbjai, így Noah Lyles, Jakob Ingebrigtsen és Joshua Cheptegei életük legcsodálatosabb pillanatainak egyikét átélhették. A stadionból kifutva kisebb emelkedő várt ránk, a Csepelre vezető gyalogoshídra kellett felfutnunk. Nem baj, a táv elején még bőven volt erő a lábainkban. Arra azért oda kellett figyelni, hogy a pulzusunk ne szálljon az egekbe. Ezután egy kör a bemelegítőpálya körül, majd magán a bemelegítőpályán, ami ugyanolyan rugalmas Mondo borítású, mint a stadioné. Kis túlzással a pálya lefutotta helyettünk ezt a 400 métert, nem volt nehéz tartani a tempót.

A hídon visszafelé ért minket a két kilométert jelző tábla, csak úgy elröppent az első kicsivel több mint nyolc és fél perc. Ezután a stadiont kellett kívülről megkerülnünk, majd következett a 650 méteres panoráma-futókör, amit a vb-re épült mobil lelátók helyén, a felső szinten alakítottak ki. „Vigyázz a lépcsőn!” – hívta fel a figyelmünket Péter Attila, a Budapesti Sportiroda szpíkere, egyben hangulatfelelőse még a startban. Valóban nem szokványos egy ilyen verseny pályájába lépcsőt „beépíteni”, de az a látvány, ami fent a körön fogadott minket, megérte azt a tíz-tizenkét nehezebb lépést! A panorámakört egyébként a mindennapokban bárki használhatja, csakúgy, mint a stadion parkjában lévő kondiparkot. Érdemes egyszer munka után vagy hétvégén eljönni ide mindenkinek, aki kicsit szeretne kiszakadni a város zajából. 

Azonban ahogyan egyszer mindennek, ennek a körnek is vége szakadt, az egyik északi lépcsősoron vettünk búcsút a főváros látványától. Innen még kicsivel több mint másfél kilométer volt hátra, a táv négyötödét jelző táblát a Duna partján lévő sétányon helyezték ki. A tempónk továbbra is a terveknek megfelelő volt, jöhetett a hajrá! Hiába nem vagyok profi futó, lélekben eléggé versenyzőtípusnak érzem magam ahhoz, hogy az utolsó 500 méterre mindig maradjon elég erőm, s a végét – az én szintemhez képest – megnyomjam. Nagyon nem szeretem, ha a végén megelőznek. Mondjuk, tegye fel a kezét, aki igen… Nagy tempóval, jó ritmusban sikerült befutni a stadionba és ráfordulni a célegyenesre, ahol ezúttal is megtartottam ezt a jó szokásomat. A hivatalos időeredményem 21:36 perc lett, ami kilométerenként 11 másodperccel jobb átlagot jelent, mint a tervezett 4:30-as tempó. A cél teljesítve, a jutalom díszes befutóérem volt.

Az első E.ON Business Runra 3000 futót vártak a szervezők, ezt sikerült túlszárnyalniuk. Az esemény a BSI szerint minden várakozást felülmúlt, bizonyítva, hogy a sport, a csapatépítés és a közösség egyedülálló ötvözetére óriási az igény a hazai cégek és munkavállalók körében. A 215 váltónak közel kétharmada valamilyen céget, vállalatot vagy szervezetet képviselt. Nálunk ez már egy olyan arány, amely alapján kijelenthető, hogy „a szolgáltatás elérte a célját”. Szintén különleges, hogy az eseményen a hölgyek voltak többségben (53–47 százalék arányban) az urakhoz képest.

A sportélményt követően az este hatalmas bulival folytatódott a Nemzeti Atlétikai Központ különleges atmoszférájában. A hangulatért az ország egyik legismertebb lemezlovasa, DJ Dominique felelt, az energiapótlást minőségi street food-kínálat adta. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. május 24-i lapszámában jelent meg.)