„Tegyük láthatóvá a példaképeket!” – interjú Ansgar Thiellel

– Először adott elő a Deutsche Sporthoch­schule rektoraként a Testnevelési Egyetemen, de aligha utoljára, ugyanis hagyományosan kiváló a két intézmény kapcsolata. Milyen előnyökkel jár
az együttműködés?
– Európa két legnagyobb és legjelentősebb sportegyeteméről beszélünk, szerintem magától értetődő, hogy folyamatosan keressük az újabb kapcsolódási pontokat – mondta a Nemzeti Sportnak Ansgar Thiel német sporttudós, aki a Sport és Innováció Konferenciára érkezett hazánkba. – Értékes kutatásokat végeznek és publikálnak a Testnevelési Egyetemen, a két intézmény évtizedek óta jó viszonyt ápol. Az együttműködés része a hallgatói csereprogram is.

– Milyen hatással lehet a felsőoktatásban végzett tudományos munka a sportéletre, az egészséges életmód népszerűsítésére?
– A legfontosabb, hogy hangsúlyozzuk, mekkora hatással van az életminőségre a rendszeres testmozgás, ezt nem szabad alábecsülniük a döntéshozóknak. A digitális forradalom hatására egyre jellemzőbb az ülő életmód, amely elhízáshoz vezethet, az emberek keveset mozognak, társadalmunk pedig aggasztó ütemben öregszik. Egyértelműnek tűnhet a megoldás, fokoznunk kell a fizikai aktivitást, de ennél jóval összetettebb problémával állunk szemben.

– Éspedig?
– Amikor szóba kerül, hogy milyen módszerekkel lehet növelni a teljesítőképességet, a legtöbben módszertani, élettani vagy esetleg pszichológiai faktorokra gondolnak, a társadalmi hatásokról ritkán teszünk említést. Választ kell találnunk rá, miért sportolnak keveset az emberek, ehhez pedig kutatásokat kell végeznünk. A sport interdiszciplináris tudomány, csak úgy érhetünk el érdemi változást, ha együttműködünk szociológusokkal, pszichológusokkal és az élettant kutató szakemberekkel. Nemcsak azt kell vizsgálnunk, hogy mit tehetünk az egészségünk megőrzéséért, hanem azt is, hogy miként motiválhatjuk az embereket a mozgásra.

– Előadásában többek között az új nevelési módszerekre, az utcai játék visszaszorulására és a virtuális világ térnyerésére is kitért. Milyen hatással vannak a változások a fiatal sportolók és az edzők viszonyára?
– Érdemes megfigyelni, hogy azokban a sportágakban, amelyekben a sportolóknak kimondottan szoros a kötődésük az edzőjükhöz, milyen kulturális és társadalmi normákra épül a kommunikáció. Ezek az íratlan szabályok a nyolcvanas-kilencvenes években még érvényesek voltak társadalmunkban, manapság már kevésbé, vagyis a sportban dolgozó szakembereknek, edzőknek és tanároknak alkalmazkodniuk kell az új valósághoz. Egyrészt érdemes lépést tartaniuk a korral és beépíteniük a módszereikbe a digitális eszközöket, ugyanakkor fontos, hogy előtérbe helyezzék a személyes interakciót, ami egyre kevésbé van jelen az életünkben. Amikor üzenetet írunk, nem látjuk a másik reakcióját, nem nézünk a szemébe, a testbeszédet sem gyakoroljuk.

– Pedig a csapatsportágakban elengedhetetlen, hogy félszavakból is értsék egymást a játékosok.
– A csapat bonyolult rendszer, amely csak úgy működhet hatékonyan, ha mindenki megtalálja a helyét. Az egy az egy elleni párharcoknál szükséged van az egyéni képességeidre, de ha a nagy képet nézzük, csak akkor lehetsz sikeres, ha képes vagy együttműködni a társaiddal. Az edzéseken és a mérkőzéseken rendszerint előtérbe kerül az interakció, ez olyan készség, amelyet ugyanúgy el kell sajátítaniuk a játékosoknak, mint, mondjuk, a labdakezelést. Annak idején ezt is meg lehetett tanulni a grundokon, a virtuális világban viszont nincs rá lehetőség, vagyis tudatosan kell szocializálnunk a gyerekeket.

– Több publikációjában is hivatkozott arra a tézisre, miszerint a tehetség szerepe a sikerben túl van értékelve, csak szisztematikus munkával lehet eredményeket elérni. Hogyan lehet megtörni a monotonitást, ezáltal növelni az edzések élvezeti értékét?
– Az edzőknek át kell gondolniuk, hogyan tudnak az unalmas edzéseken is versenyhelyzetet teremteni. A felmérések alapján a gyerekek máshogy állnak az ismétlődő gyakorlatokhoz, ha közben apró módosításokat eszközölnek az edzők, változtatnak a környezeten vagy a feladat menetén. Manapság kevesebb kissrác és kislány játszik az utcákon, tereken, mint régen, de a játék iránti igényük ugyanolyan. Hagynunk kell, hogy élvezzék a mozgást! Az utánpótlásmeccseken gyakran tapasztalom, hogy az edzők amolyan diktátorként kiabálnak a gyerekekkel, szerintem nem ez a helyes hozzáállás. Ilyenkor általában megkérdezem a kicsiket, hogy mit tanultak a mérkőzésen, és tudja, mit válaszolnak?

– Feltételezem, hogy nehezen fogadják be a kispadról érkező utasításokat.
– Olyannyira nehezen, hogy jóformán semmi sem marad meg nekik abból, amit a tréner kiabál a pálya szélén. Hallják a nevüket, de összezavarodnak, elbizonytalanodnak. Gondoljunk csak bele, egyszerre kell feldolgozniuk azt, hogy rossz döntést hoztak, no meg azt is, hogy rögtön megkapták érte a magukét az edzőjüktől. Szokatlan szituációval szembesülnek, mert a legtöbb családban a gyerekek vannak a középpontban: már nem azt mondjuk nekik, hogy ezt vagy azt csinálják, hanem általában megkérdezzük, van-e hozzá kedvük. Nehéz az edzők feladata, hiszen úgy kell megőrizniük a tekintélyüket, hogy közben változtatnak a módszereiken, az egyértelmű iránymutatás helyett párbeszédet kezdeményeznek. És akkor még nem említettem azokat a kutatásokat, amelyek kimutatják, hogy már tízéves korban is gyakran ellentmondanak a gyerekek az edzőknek – nem könnyű rávenni őket a kitartó munkára, amikor az idealizált virtuális valóságban sokkal könnyebben tudnak érvényesülni.

– Tehát a szakembereknek versenyezniük kell az online világgal a tanítványaik figyelméért?
– Valóban el kell érniük, hogy az átlagos harminc másodperc helyett tíz-tizenöt percig fenntartsák tanítványaik figyelmét, de nem szabad éles határokat meghúzniuk vagy szigorú tiltásokat bevezetniük, mert a fiatalok az életük egy részét már az interneten élik. Ezért érdemes hibrid világot teremteni az edzéseken, a hagyományos módszereket bátran lehet vegyíteni a digitális technológiával. Nem gondolom, hogy hátrányosan hat a versenysportolók további fejlődésére, ha aktívak az Instagramon és megmutatják a fiataloknak, mennyit dolgoznak a sikereikért.

– Mekkora hatással vannak a példaképek a sportoló gyerekek motivációjára?
– Ez nagyon összetett kérdés, amelyet különböző szempontokból vizsgálunk, de egyértelmű, hogy jelentős a példaképek szerepe és felelőssége. Csakhogy amíg a múltban kevesebb példakép volt, manapság már bárki kiléphet a semmiből a rivaldafénybe, gondoljunk csak az influenszerekre. Miközben az internetes sztárok népszerűsége gyakran tiszavirágéletű, Mocsai Lajos fantasztikus pályafutása például évtizedek óta követendő példaként szolgálhat a fiataloknak, csak meg kell találnunk a módját, hogy meghallgassák a korszakos klasszisok történeteit. Sajnos egyáltalán nem magától értetődő, hogy a fiatalok odafigyelnek a kiváló sportolókra, mert az online világban sokkal divatosabb hősöket is találnak maguknak. Láthatóvá kell tennünk a példaképeket, akik valódi értéket képviselnek, és elmagyarázzák, hogy csak kitartó és odaadó munkával lehet maradandót alkotni – a sportban és az élet más területein egyaránt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. október 26-i lapszámában jelent meg.)