Hazatértek a székely hős hamvai – Lőrincz Márton újratemetése

Miért-e nagy nekibuzdulás, valóban hős volt-e Lőrincz Márton, ahogy Németh Szilárd, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) elnöke fogalmazott az október 24-én, Korondon tartott emlékbeszédében? Hős, de legalábbis a szívós székely sportolók mintaképe, aki nehéz sorsa ellenére, a történelem szorításában a csúcsig küzdötte fel magát, szülőföldjére azonban sohasem térhetett haza. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy egy békésebb, boldogabb történelmi időszakban milyen sors adatott volna neki, csak azt, hogy életrajza alapján tényleg mélyről indult, hogy aztán a legmagasabbra jusson.

Lőrincz Márton Korondon látta meg a napvilágot még az első világháború, s az azt követő trianoni katasztrófa előtt, 1911 októberében. Gyerekkora messze nem volt irigylésre méltó: édesapja, a hadseregben szakaszvezetőként szolgáló Lőrincz Molnár Mózes hősi halált halt a világégésben, nevelőapja pedig már alig tízéves korában befogta kemény fizikai és mezőgazdasági munkákra. Az elemi iskola elvégzése után dolgozott mészárossegédként, majd Székelyudvarhelyen asztalosinasnak tanult – itt került először közelebbi kapcsolatba a birkózással is. Az asztalosmesterség kitanulása után hazaköltözött Korondra, a gazdasági világválság és a Romániában egyre súlyosbodó magyarellenesség miatt azonban a 30-as évek elején átmenekült a csonka Magyarországra. A HÉV-nél kapott asztalosállást, ahol az órabére nagyjából egy kiló kenyér árának felelt meg…

A birkózást, a testmozgást, az álmait azonban így sem adta fel, a Magyar Athletikai Club, a legendás MAC birkózószakosztályában tűnt fel, 1932-ben már dokumentálhatóan a klub színeiben versenyzett, itt tanulta ki a sportág igazi csínját-bínját. Rövid időn belül mindkét fogásnemet, a szabad- és a kötöttfogást is magas szinten űzte, 1934-ben mindkét szakágban magyar bajnoki címet szerzett, majd ugyanabban az évben nemzetközi szinten is bizonyított: a stockholmi Európa-bajnokságon a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét szerezte meg. Emlékezetes volt a hozzá hasonlóan zseniális kortárssal, Zombori Ödönnel való rivalizálása, végül azonban, hogy az 1936-os berlini olimpián több esélyük legyen, Zombori maradt szabadfogásban, Lőrincz pedig inkább kötöttfogásban állt rajthoz légsúlyban. A húzás igencsak bejött: mindketten olimpiai bajnokok lettek, ráadásul ugyanott Kárpáti Károly is felállhatott a dobogó tetejére, így a berlini mindmáig a magyar birkózás legsikeresebb olimpiája, Lőrincz Márton pedig a magyar sport második székely ötkarikás győztese az 1928-ban Amszterdamban diadalmaskodó Keresztes Lajos után.

Az ötkarikás játékokra egyébként már Szentesen készült fel 1928 ezüstérmese, Papp László iránymutatásaival, hazatértekor a város ünnepelt hősként fogadta. Mivel szülőföldjére, Korondra nem mehetett haza szeretett édesanyjához, Szentes városa egy emberként fogadta be: a polgármester házat intézett neki, hogy ne a margitszigeti szobájában kelljen nyomorognia, Lőrincz pedig több ezer szentesi előtt ültette el a tölgyfacsemetét, amelyet még a berlini olimpián ajándékoztak jelképesen a bajnokoknak. Nyugodtan állíthatjuk, az alföldi város lett a második otthona. Lőrincz Márton életének aranyfejezetei azonban sajnos csak rövid ideig tartottak. Az olimpia után leventeoktatóként is dolgozott, a soron következő ötkarikás játékokat pedig 1940-ben már meg sem rendezték a második világháború miatt, így inkább visszavonult. Erdélyi szóbeszédek szóltak arról, hogy a kommunista román rezsim igyekezett minden követ megmozgatni azért, hogy Lőrincz román színekben náluk versenyezzen, ám ő ezt székely-magyar mivoltából adódóan kerek perec megtagadta, ezért sem térhetett haza soha. Életéről kevés írásos emlék maradt fent, ami bizonyos, hogy a háború viszontagságai után, 1947-ben (más források szerint ’48-ban) a nélkülözést megelégelve Dél-Amerikába emigrált, Argentínában telepedett le. Életének utolsó két évtizedéről gyakorlatilag semmit sem tudni, egyes források szerint a tengerentúlon eleinte cirkuszokban tartott birkózóbemutatókkal kereste a kenyerét, majd birkózóiskolát és autószerelő-műhelyt indított.

Az biztos, hogy ő maga folyamatosan fájdalmas hangvételű, honvágytól átitatott leveleket küldött haza édesanyjának és mostohatestvérének, az utolsót 1962 novemberében Kanadából. További sorsáról szinte semmit sem tudni, hivatalosan hét évvel később, 1969-ben hunyt el San Carlos de Bariloche üdülővárosában, szeretteitől távol, így hozzátartozó híján Buenos Airesben köztemetést rendeltek el számára. Politikai és egyéb okok miatt sokáig ráborult a feledés homálya, ami szerencsére az utóbbi időben azért oszlani kezdett. Korondon róla nevezték el a sportcsarnokot, a helyi birkózóklubot és egy immár több mint két évtizede megrendezett emlékversenyt, 2022-ben pedig igazán méltó művészi hatású szobrot emeltek a tiszteletére. Szentesen tér őrzi a nevét, és gondosan ápolgatják az általa ültetett, azóta szép nagyra nőtt olimpiai emléktölgyet; s azt a felemelő gesztust se feledjük, hogy a 2021-es tokiói játékokon a magyar birkózás 20. olimpiai aranyérmét megszerző névrokona, Lőrincz Tamás az ő tiszteletére adta fiának a Márton nevet.

Eközben az MBSZ s az egész magyar birkózócsalád erkölcsi kötelességének érezte törleszteni a nagy adósságot és megteremteni a lehetőségét annak, hogy a nagy bajnok hozzá méltó környezetben aludhassa örök álmát, s ebben a szándékában szerencsére partnerre talált a híres fiukra méltán büszke korondiakban. Lőrincz Márton hamvainak hazahozatalát hosszas tervezés és előkészítés után az MBSZ kezdeményezte. Amikor a nemzetközi szövetség (UWW) strandbirkózó-sorozatának Argentínában rendezett állomásán Rögler Gábor nemzetközi bíró, az MBSZ jelenlegi főtitkára is jelen volt, felvette a kapcsolatot az ottani nagykövetséggel és elindították az exhumálási folyamatot. Ebben a munkában Németh József helyettes konzul, külgazdasági attasé volt nagy segítségére. Lőrincz Márton hamvai hazakerültek, s most végre eljött az ideje az újratemetésnek is.

2024. október 24-én szülőhelyén, a Hargita alján többek mellett Németh Szilárd MBSZ-elnök, Fodor Tamás, hazánk csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja, székelyföldi polgármesterek, birkózónagyságok (például a világbajnok Kiss Balázs és Korpási Bálint), valamint az olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, sportdiplomata Gyurta Dániel jelenlétében Katona Mihály, Korond polgármestere és a méltó utód névrokon, az olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok Lőrincz Tamás ünnepélyes keretek között elhelyezte a hamvakat tartalmazó, helyi fazekasmunkával készült urnát az emlékkőbe. Lőrincz Márton nyughelyét elborították az emlékezés virágai, odakerült a Nemzeti Sport és a Magyar Sportújságírók Szövetsége koszorúja is.
Örökre hazatért a székely hős.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. október 26-i lapszámában jelent meg.)