Botswana első aranyérmese – Letsile Tebogo, az olimpia egyik sztárja

Vágólapra másolva!

2024.10.02. 14:23

Címkék

A felnőtt élmezőnybe a budapesti atlétikai világbajnokságon berobbanó Letsile Tebogo a párizsi játékokon megszerezte hazája, Botswana első olimpiai aranyérmét – a 21 éves sprinter ráadásul imádott édesanyja halála után néhány hónappal tudott diadalmaskodni 200 méteren.

Kevesen tudtak róla, milyen nehézségeken kellett idén keresztülmennie Letsile Tebogónak. A legtöbb szurkolóban akkor tudatosult, amikor a 21 éves atléta a párizsi olimpián megnyerte a 200 méteres síkfutást, s a célba érését követően levette a lábáról narancssárga színű, fekete pöttyökkel díszített szöges cipőjét. Az őt követő kamerának megmutatott lábbelije hátsó részén egy monogramot és egy dátumot: „E. S. T., 1980. december 23.” Ez édesanyja, Seratiwa monogramja és születési dátuma volt, aki idén májusban, rövid betegség után elhunyt. Pályafutása legszebb napján nemcsak a cipőjén látható üzenettel emlékezett rá, a körmeire is ráfestette a rendkívül fiatalon, 43 évesen elhunyt mamája nevét.

„Mindig ott volt velem, mindenben támogatott – mondta édesanyjáról a World Athleticsnek adott interjújában. – Amikor tudtam, én is ott voltam vele a betegsége alatt. De mégsem lehettem mindig mellette, mert az edzések és a versenyek miatt nagyon sokat kellett utaznom. Bárhol is van most, remélem, hogy megérti. A halála utáni néhány hét nagyon nehéz volt, azt hittem, vége a világnak. Aztán a körülöttem lévő emberek segítettek, hogyan építsem újra magam napról napra. Voltak napok, amikor nem volt kedvem edzeni, így hát azt mondták, csak jelenjek meg a tréningen, nem kell rögtön beszállnom, hátha kedvet kapok attól, hogy látom, milyen keményen nyomják a többiek. Ekkor valami átkattant. A futás miatt lehetőségem volt kiszakadni abból az országból, ahol a tragédia történt. Ez szintén segített a gyász feldolgozásában.”

Tebogónak ez a fajta terápia bevált, július közepétől élete legjobb formájában versenyezte végig a szabadtéri szezont. Ez több Gyémánt Liga-futamgyőzelem mellett a párizsi olimpián csúcsosodott ki. A Stade de France-ban már a 100 méteres döntőben is botswanai rekordot repesztett, a 9.86 másodperces eredményével nagyon sok korábbi olimpián minimum érmes lett volna, ezúttal meg kellett elégednie a hatodik hellyel. Minden idők legszorosabb (az elsőt és a nyolcadikat csupán 12 század választotta el) és legszínvonalasabb (mindenki tíz másodpercen belül volt) fináléja után mégis bizakodhatott.

Aztán jött a 200 méter! A 100-at megnyerő, fél körön is nagy esélyes amerikai Noah Lyles elkapta a koronavírust, igaz, ez csak utólag derült ki, még a rajt előtti bemutatásnál is úgy ugrált fel magasugrókat és kosárlabdázókat megszégyenítően a levegőbe, mintha szuper erőállapotban lenne. Aztán a táv második felében ketten is lefutották: az amerikai Kenneth Bednarek lett az ezüstérmes, Tebogo pedig az utolsó méterekig szép, hosszú lépésekkel haladva 19.46-tal megnyerte Botswana történetének első olimpiai aranyérmét.

A végén még két melldöngetés is belefért neki. Láttunk már tőle ennél nagyobb ünneplést is, amelyek nyomán hamar minden idők legnagyobb sprinteréhez, Usain Bolthoz kezdték hasonlítani. Laza, könnyed futóstílusa alapján is megállja a helyét az összehasonlítás, de olyan messzire még nem mennénk, vajon ő lesz-e, aki megdönti a jamaicai világrekordjait. Ennél azért ő maga is visszafogottabb, de nem is tartja lehetetlen küldetésnek.

„Úgy gondolom, kétszáz méteren van nagyobb esélyem rá. Szépen, fokozatosan kell haladnunk, előbb az Afrika-rekordot kell megdönteni, aztán a harmadik, majd a második legjobb időt megfutni, néhány helyen átírni a versenycsúcsot. Csak ezek után van értelme a világcsúcsról beszélni. De ahogyan Nelson Mandela mondta: valami csak addig tűnik lehetetlennek, amíg el nem éred.”

(240810) -- PARIS, Aug. 10, 2024 -- (L to R)Busang Collen Kebinatshipi, Letsile Tebogo, Anthony Pesela and Bayapo Ndori — Ezüstérmet nyert a botswanai 4x400-as váltó tagjakén

Párizsi teljesítményével a valaha volt ötödik leggyorsabb 200-as futóvá avanzsált. Bolt mellett csak a jamaicai Yohan Blake, az egyaránt amerikai Noah Lyles és Michael Johnson egyéni csúcsa jobb az övénél. Sokoldalúsága elképesztő, az év elején Pretoriában minden idők leggyorsabb 300 méterét futotta, 30.69-es eredményével 12 századot faragott a dél-afrikai Wayde van Niekerk 2017-es ostravai idejéből. Ha ez nem lenne elég, a 400-at is elég jól bírja.

„Csintalan, hiperaktív gyerek voltam, aki imádott focizni, az atlétikára csak menet közben találtam rá – mondta a kezdetekről a Forbesnak. – A családomból senki sem volt atléta. Anyukám rövid ideig atletizált ugyan, de nem túl komolyan. A többiek, akik sportoltak a családban, inkább fociztak és softballoztak. Először 2016-ban tudatosult bennem, hogy jó sprinter lehet belőlem, amikor egy namíbiai nemzetközi versenyre kijutottam.”

Egy kis faluban nőtt fel, s nem volt pénze rá, hogy megfelelő sportruházatban tréningezzen. Sokáig mezítláb edzett, a szöges cipőről csak álmodott, sőt, hosszú ideig a bácsikájától örökölt, ütött-kopott nadrágban futott. Innen jutott el hat év alatt oda, hogy a 2022-es U20-as vb-n 100 méteren 9.91 másodperces juniorvilágcsúccsal védte meg a címét.

A tavalyi budapesti vb-n is megmutatta tehetségét és szórakoztató arcát is. Miután célba ért 200-as előfutamában, nem állt neki ünnepelni. Sőt, egyáltalán nem állt meg: egy éles jobbkanyarral felkocogott a vegyes zónába, a tévétársaságok labirintusán is olyan sebességgel kanyargott át, mintha az is a versenytávhoz tartozna. A magyar fővárosba egyébként elkísérték őt szülei is, így édesanyja is látta sporttörténelmet írni: első afrikai sprinterként nyert érmet 100 méteren (ezüstöt), majd öt nappal később bronzot 200-on.

Letsile Tebogo a 200 m párizsi céljában, mögötte Kenneth Bednarek és Noah Lyles

Idén a 200 méter megnyerése után még várt rá egy feladat Párizsban, a férfi 4x400-as váltó döntőjében. Botswanát előzetesen a dobogóra vártuk, de amikor Tebogo utolsó emberként megkapta a botot, merészebb cél is benne volt a pakliban. Az előtte váltó amerikaiaknál a 400 méter gát újdonsült bajnoka, Rai Benjamin volt a befutóember, akit nagyon megizzasztott. Tebogo 43.04-es részideje félelmetes, de a rutinos ellenfél hatalmas küzdelemben visszaverte a támadását. Az Egyesült Államok győzött, Botswana egy fantasztikus ezüstéremmel gazdagodott.

Összességében a párizsi atlétikai versenyeknek legalább annyira vált a hősévé Tebogo, amennyire Noah Lyles szerette volna magát ebben a szerepben látni. És a két sprinterklasszis habitusában éppen ez a különbség: amíg Lyles kimondva és megjelenésével, cselekedeteivel egyértelműen a sportág új arcává szeretne válni, Tebogo a párizsi sajtótájékoztatóján is leszögezte, neki nincsenek hasonló ambíciói. S talán pontosan ez teszi őt alkalmassá a „munkára”. Sokkal őszintébb a viselkedése, mint az a show, amellyel Lyles próbálja magának megnyerni a rajongókat.

Azt viszont öröm látni, mennyi különböző egyéniségű csillaga van jelenleg az atlétikának: Tebogo és Lyles mellett például a rekordot rekordra halmozó svéd rúdugró, Armand Duplantis, a szókimondásával más rétegeket is megszólító amerikai sprinter, Sha’Carri Richardson, a 400 gát királynője, az amerikai Sydney McLaughlin-Levrone, vagy a hihetetlenül sokoldalú norvég közép- és hosszútávfutó Jakob Ingebrigtsen.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. szeptember 28-i lapszámában jelent meg.)