Ádám Martin: Ha kijutunk a vb-re, leborotválom a szakállamat!

– Egy éve azt nyilatkozta a Képes Sportnak, remek döntés volt Dél-Koreába igazolni. Utólag is így érzi, hogy immár lezárult a távol-keleti kaland?
– Abszolút tartom, hogy jó döntés volt. Két fantasztikus évet töltöttem az Ulszannál, és két bajnoki címet gyűjtöttem be. Ez egyértelműen pozitívan hatott a karrieremre, de úgy éreztem, elérkezett a váltás ideje. Rengeteg új dolgot tanultam. Láttam, hogy a világ másik felén miként zajlik az élet, mennyire más a mentalitás. Ott sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészülésre, különösen a konditeremben. Ezeket a dolgokat én is megtanultam, és beépítettem a saját edzéseimbe.

– Akadtak igazán emlékezetes pillanatai az Ulszanban is, például az ázsiai BL elődöntője vagy a bajnoki cím megszerzése. Melyik volt a legkiemelkedőbb?
– A legemlékezetesebb az volt, amikor beálltam a bajnoki döntőn, és a két gólommal gyakorlatilag megnyertük a bajnokságot. A csapat tizenhét éve várta, hogy végre aranyérmes legyen, különleges érzés, hogy a részese lehettem ennek. Az ázsiai Bajnokok Ligája elődöntője is fontos volt, a csoportkör után kimondottan erős ellenfelekkel kerültünk szembe, és a fináléról drámai meccsen maradtunk le.

– Mi fog hiányozni a legjobban Dél-Koreából? A klub miképp búcsúztatta?
– Őszintén szólva minden hiányzik, kellemes visszagondolni az ott töltött napokra. A csapatnál nagyon jól éreztem magam, mindenkivel jó kapcsolatban voltam és a szurkolók is szerettek, rengeteg üzenetet kaptam. Bár a távolság miatt a családnak nem volt mindig könnyű, összességében pozitív élményekkel gazdagodtunk. A klubtól kaptam egy órát, amire a bajnoki címet jelentő gólom pontos időpontja van gravírozva. Emellett egy emlékplakettet és egy képet is adtak, ezek mindig emlékeztetnek arra, milyen különleges időszakot töltöttem ott.

– Dél-Koreából a bajnokság vége után egyenesen a válogatotthoz rohant, és következett az Európa-bajnokság. Hogyan értékeli a csapat szereplését?
– Vegyes érzéseim vannak. A Svájc elleni első félidő miatt lehet hiányérzetünk, a németek ellen mindent megtettünk, de nem volt szerencsénk. A skót mérkőzés volt a legnehezebb, különösen Varga Barnabás sérülése miatt, ami mindenkit megviselt. De amikor a játék folytatódott, már csak arra koncentráltunk, hogy mindent megtegyünk a győzelemért, már csak Barni miatt is. Az a meccs rendkívül kemény volt. A századik percben, egy kontrából sikerült betalálnunk, Csoboth Kevin gólja mindannyiunknak hatalmas megkönnyebbülést hozott. Az a pillanat mindenképpen a torna csúcspontja volt. Ez a győzelem nagyon sokat jelentett nekem, és nagy szerencse, hogy Barni is rendben van.

– Hogyan ünnepeltek a győzelem után?
– Ahogy szoktunk: Kevin állta a számlát. Nem mennék bele a részletekbe, de jó hangulatban telt az este… Persze utána jött a várakozás a többi csoport eredményére; sajnos nem volt szerencsénk, ám arra az estére nem lehet panasz.

– Milyen tanulságok vonhatók le az Európa-bajnokságból?
– Az egyik legfontosabb talán az, hogy nem szabad kihagyni egyetlen pillanatra sem, végig száz százalékkal kell koncentrálni. A rivális csapatok tele vannak világklasszis játékosokkal, akik azonnal megbüntetik a legapróbb hibát is. Mindezt őrületesen gyors tempóban.

– Az Eb alatt a közösségi médiában önről készült mémek nagy népszerűséget hoztak. Hogyan viszonyul ezekhez?
– Jókat nevetek rajtuk, nem veszem túl komolyan. Szeretem a viccet, és eddig nem láttam semmi olyat, ami túlment volna a jó ízlés határain. Szóval csak szórakoztatónak találom őket.

– A „Magyar Viking” elnevezés most már szinte összeforrt Ádám Martinnal. Hogy tetszik ez a becenév?
– Már mindenki így hív, sőt külföldön is kezd elterjedni. Ha vikingnek látnak, akkor biztosan van benne valami. Az viszont biztos, ha kijutunk a világbajnokságra, leborotválom a szakállamat!

– Ez esetleg egy fogadalom?
– Igen. Már az Európa-bajnokság előtt is megkérdezte tőlem Szoboszlai Dominik, hogy mikor szabadulok meg a szakállamtól. Azt mondtam, a vb-kijutás a cél, ahhoz kötöm a fogadalmat. 

– Melyek a legközelebbi céljai a válogatottban?
– Mindig a soron következő feladatra készülök. Indul a Nemzetek Ligája, nagyon nehéz csoportban szerepelünk. A németeket nem kell bemutatni, mostanában rendszeresen összefutunk velük. A holland válogatott is az élmezőnyhöz tartozik és a bosnyákok sem véletlen kerültek az A-ligába. Mi mindent megteszünk majd a pályán, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Ezt követően meg jönnek a világbajnoki selejtezők, és remélem, készíthetem majd a borotvámat.

– Az Eb alatt foglalkozott-e az átigazolással, azzal, hogy melyik klubnál folytathatja?
– Nem, csakis az Európa-bajnokságra koncentráltam, az átigazolási pletykák egyáltalán nem foglalkoztattak.

– Több helyről is megkeresték, miért döntött úgy, hogy a Tripoliszt választja?
– A család miatt mindenképp Európában akartam maradni, és bár jöttek anyagilag jobb ajánlatok távolabbi országokból, Iránból, Brazíliából, úgy éreztem, most közelebb kell lennem Magyarországhoz. Ezt jeleztem a menedzseremnek, Papp Gábornak is. Szerencsére Európából is volt jó néhány megkeresésem, még Magyarországról is. Ezekből a görög ajánlat szakmailag is jó kihívás – éreztem, hogy számítanak rám, ez pedig nagyon fontos volt a választásnál.  

– A pályafutása során sokszor került olyan helyzetbe, amikor fontos döntéseket kellett meghoznia. Mennyire voltak ezek egyben családi elhatározások is?
– A családom véleménye mindig fontos, különösen a feleségemé, Gittáé, bár ő nem avatkozik bele a szakmai kérdésekbe. Fontos szempont a gyerekek, Konor és Milos érdeke is, de végül én mondom ki a végső szót a menedzserem segítségével, abszolút szakmai alapokon.

– Mit szólt Gitta az átigazoláshoz? Sikerült könnyen beilleszkedni a görög hétköznapokba?
– Örült Európának és ezen belül is Görögországnak. Az itteni élet nagyon hasonló az otthonihoz, amit például a bevásárlóközpontokban is észre lehet venni. A feleségem megjegyezte, hogy a boltok kínálata szinte ugyanolyan, mint Magyarországon. Ezt nem tudom százszázalékosan megerősíteni, mert ahogy otthon, itt se nagyon járok vásárolni… De a hasonlóság a hazai életvitelhez megkönnyíti a beilleszkedést. Nagy segítség még, hogy vannak Görögországban magyar játékosok. A kapus Kovács Dániel a Voloszból, aki a Vasasban nevelkedett velem együtt, sokat segített az első napokban. S most itt vannak a szüleim, ők is mindenben segítenek a kezdeti időszakban.

– Hogyan érezte magát, amikor megérkezett az Aszteraszhoz? Milyenek az új csapattársai és az edzői stáb?
– Nagyon jól fogadtak, erős csapatba kerültem. A görög emberek rendkívül barátságosak, az első pillanattól kezdve befogadtak. Jó a kapcsolatom a szerb edzővel, Milan Rasztavaccal is. Igazán támogató, az első naptól éreztette, hogy fontos vagyok a csapatnak. Az edzések sokkal intenzívebbek, dinamikusabbak, mint amit megszoktam, de ez jó, mert fejlődni szeretnék. Az erőnléti edzőnk egy „megszállott hajcsár”, az ő személye is garancia a fejlődésre. Később kapcsolódtam be a felkészülésbe, ezért eléggé meghajtott, de kezdem utolérni a többieket, és most már a meccsek határozzák meg a mindennapi munkát.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé a görög Szuperligában?
– Minél több gólt szerezni és asszisztokat adni. Tíz gól fölött végezni a góllövőlistán, bár nem szeretek tippelgetni. A cél, hogy segítsem a csapatot a legjobb öt közé kerülésben, hogy a nemzetközi porondra is kiléphessünk. 2019-ben szerepelt legutóbb európai kupában a klub, ezt akarjuk ebben az idényben kiharcolni, és a négy nagy csapatot, az Olympiakoszt, az AEK Athént, a Panathinaikoszt és a PAOK-ot megszorítva minél jobb helyezést elérni a görög bajnokságban.

Az Aszterasz története a kezdetektől számos fordulatot tartogatott, stabilitást és sikereket az elmúlt évtizedekben ért el. A klubot 1931-ben alapították, ám hamar megszűnt, majd 1938-ban újraéledt, amikor egyesült a helyi Keramikosszal. A második világháború idején, a német megszállás alatt ellehetetlenült, majd 1947-ben Neosz Aszterasz néven újjászerveződött, és a területi ligákban indult. Az 1960-as évek elején bejutott a nemzeti másodosztályba, de 1968-ban ismét megszűnt, majd 1978-ban megint újraindult. Az ezredfordulón az ötödosztályban szerepelt, társadalmi összefogással azonban hat év alatt az élvonalba jutott. Ez időszak alatt hazai pályán veretlen maradt, és négy osztályt lépett előre. A 2006–2007-es idényben megnyerte a másodosztályt, és feljutott a Szuperligába. A klub legnagyobb sikere a 2012–2013-as bajnokság harmadik helyezése és a Görög Kupa döntője (az Olympiakosz ellen, Fülöp Mártonnal a kapuban), majd a következő idényben az Európa-liga csoportkörébe jutás. Az ezt követő két évben ismét elérte a csoportkört, de 2019 óta nem szerepelt európai kupasorozatban. Az Aszterasz jelenlegi otthona a Theodorosz Kolokotronisz Stadion, amely a görög függetlenségi háború kiemelkedő alakjáról, nemzeti hőséről kapta a nevét. A róla készült lovas szobor a klub címerében is megjelenik, és Tripolisz főterén található. Az egyesület rövid távú tervei között szerepel egy új stadion építése.

Ádám Martin a legújabb honfitársunk, aki a „görög Boca Juniorsnak” becézett Aszteraszhoz csatlakozott. Az eddigi legismertebb magyar légiósa a tragikusan fiatalon elhunyt Fülöp Márton, aki harminc mérkőzésen őrizte a csapat hálóját; ő állt a kapuban a 2013-as Görög Kupa-döntőben, amikor az Olympiakosztól 3–1-re kikaptak. Az egyesület azóta is tisztelettel emlékezik rá, egy falfestmény is őrzi az emlékét a stadionban, s Tripolisz főterén, az Aszterasz múltját bemutató fotókiállításon is központi helyen látható Fülöp Márton a kupadöntős csapatban. Csak hogy értsük, mit jelent Fülöp Márton az Aszterasznak, Papp Gábor, Ádám Martin menedzsere mesélte: „A klubnál régóta dolgozó alkalmazott vitt vissza Athénba az aláírás után. Miután megtudta, hogy magyar vagyok, kérdés nélkül mondta, hogy Fülöp Marci volt a csapat történetének mindmáig legnagyobb igazolása, szakmailag és emberileg is. Nem is értették a klubnál, hogyan tudtak megszerezni egy ilyen remek kapust, aki az angol ligákban edződött. Rengeteget tett az Aszterasz felemelkedéséért, az eddigi legnagyobb sikerek fő részese volt. Mindig hálával és szeretettel gondolnak rá.” Az Aszterasznál korábban más magyar játékosok is megfordultak, például Bárányos Zsolt, aki a 2007-ben a második ligában tíz mérkőzésen három gólt szerzett, valamint Lencse László, aki 2013 tavaszán kilenc bajnokin szintén három gólt ért el, és a Görög Kupa-döntőn is pályára lépett csereként.

Papp Gábor, Ádám Martin menedzsere osztotta meg velünk a játékos Görögországba igazolásának részleteit. Beszélt a döntéshozatal hosszú folyamatáról, a mérlegelt szempontokról, és arról, miért éppen az Aszterasz Tripolisz lett a befutó a számos érdeklődő közül. – Mi alapján született meg a döntés, hogy Ádám Martin Görögországban folytatja a pályafutását? Mi volt a menete, melyek voltak a fő szempontok? – Már egy ideje tudtuk, hogy váltani szeretnénk. Martin egyre kevesebbet játszott Dél-Koreában, holott a vetélytársa sem volt csúcsformában. Ilyenkor természetesen elkezdi az ember felmérni a lehetőségeit. Ezután a játékos és az ügynöke szelektál az ajánlatok között: az adott liga és klub megfelelő-e Martinnak. A pénzügyi feltételek, a várható játékpercek és egyéb szempontok is fontosak. Ez egy hosszú folyamat; nem egyik napról a másikra születik meg a döntés, hogy hová igazol. – Milyen opciók voltak, amelyek közül végül az Aszterasz lett a befutó? Tud konkrét csapatnevet mondani? – Volt érdeklődés távol-keleti kluboktól, a sajtóban is megjelent, hogy akadtak brazil, illetve európai érdeklődők és ajánlatok is. Inkább bajnokságokat említenék, mert nem biztos, hogy helyes lenne csapatneveket sorolni. Volt kínai ajánlatunk, a legkitartóbb kérő talán Iránból jelentkezett, jött érdeklődés Belgiumból, Ausztriából, Magyarországról, Romániából, Görögországból, Dél-Koreából és Izraelből is. – Ádám Martin szempontjából ez egy lépcsőfok felfelé? –Az elmúlt két évben elég sok dél-koreai meccset láttam, szerintem az ottani bajnokság nagyon erős, így nem vagyok benne biztos, hogy sokkal nehezebb lesz Görögországban helytállnia. Ettől függetlenül szem előtt lesz, és ha az a kérdés, hogy a karrierje szempontjából innen tovább lehet-e lépni, akkor a válasz határozottan igen. Olyan csapatba került, amely hosszú labdákkal operál, sok beadás érkezik, és minden évben az első három góllövő között van egy játékos az Aszteraszból is. Nagyon reméljük, hogy ebben az idényben Martin lesz az.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. augusztus 31-i lapszámában jelent meg.)