Párizsban írhatnak sporttörténelmet: a legjobbak között is ők a legjobbak

NOVAK DJOKOVICS
Sportága: tenisz
Született: 1987. május 22., Belgrád
Állampolgársága: szerb

Noha már csaknem minden mutatóban lehagyta Roger Federert és Rafael Nadalt, még mindig sokan vitatják, ki a GOAT (The Greatest of All Time) a nagy hármas tagjai közül. Ha csak a számokat nézzük, nem kérdőjelezhető meg a szerb óriás elsősége. Elvégre 24 Grand Slam-tornagyőzelme van egyesben (mindenkinél többször, tízszer nyerte meg az Australian Opent), 40 Masters-tornán diadalmaskodott, hétszer az idény végi ATP-világbajnokságon. Összesen 428 hetet töltött a világranglista élén, 13 különböző évben jegyezték világelsőként, nyolc esztendőt zárt ranglistavezetőként. Ez mind rekord. És nem csupán a teniszezők közül emelkedik ki, az év legjobb sportolójának járó Laureus-díjat ötször vehette át. Noha már több mint 20 éve, 2003 óta járja a profi tornákat, s mindenkinél többet, 182 millió dollárt keresett csak pénzdíjból, az egyes mérkőzéseit 83.5 százalékban megnyerő 37 éves klasszist tovább hajtja elképesztő győzni akarása. Bár az idei Roland Garroson olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy visszalépett a negyeddöntő előtt, június 5-i meniszkuszműtétje után három héttel már elkezdte menetelését Wimbledonban. És a párizsi olimpián koronázná meg pályafutását – az egyesben nyert aranyéremmel. Már a 2008-as pekingi játékokon ott volt, s szerzett bronzérmet (az elődöntőben őt legyőző Rafael Nadalé lett az arany), 2012-ben Londonban is a későbbi győztes (Andy Murray) verte meg az elődöntőben, de a bronzmeccset is elveszítette Juan Martín del Potróval szemben. A 2016-os riói játékokon a végül döntőig menő Del Potro már az első fordulóban kiütötte, hogy a 2021-re csúsztatott tokiói olimpián megint elveszítse az elődöntőt a későbbi bajnokkal (Alexander Zverev) szemben, s aztán a bronzmeccset is (Pablo Carreno Busta). Ötödik olimpiáján – a párizsi Roland Garros salakján – Djokovics már nem érné be ennyivel.

TEDDY RINER
Sportága: cselgáncs
Született: 1989. április 7., Pointe-a-Pitre
Állampolgársága: francia

A házigazda franciák egyik legnépszerűbb sportcsillaga. Az ország tengerentúli régiójában, a Kis-Antillákon elterülő Guade­loupe-on született, s Párizs 15. kerületében nevelkedő Teddy Pierre-Marie Riner nem csupán elképesztő fizikai adottságaival emelkedik ki több mint másfél évtizede a nehézsúlyú cselgáncsozók mezőnyéből. A 204 centi magas, 140 kilós izomkolosszus karjainak fesztávolsága 212, mellkasának kerülete 120, bicepszének kerülete 51 centi. A 6 danos fekete öves versenyző ráadásul kivételesen ügyes is: szülei ötévesen azért vitték el sportolni, hogy óriási mozgásigényét levezessék, de bármit kipróbált, teniszezett, kosárlabdázott, futballozott, annyira jól ment neki, hogy nehezen választotta ki az igazán neki való sportágat. Mivel 17 évesen már junior-vb-t és Eb-t is nyert, egy nappal 18. születésnapja után pedig a felnőttek között is Európa-bajnok lett Belgrádban, az eredmények gyorsan igazolták döntése helyességét. 2007-ben Rio de Janeiróban minden idők legfiatalabb világbajnoka lett a +100 kg-os súlycsoportban – és azóta gyakorlatilag megállíthatatlan. Immár 11-szeres világbajnok (egyedülálló a sportág történetében), ötszörös Európa-bajnok, háromszoros olimpiai aranyérmes, kétszeres bronzérmes. Hihetetlen adat: 2005 óta 280 összecsapást vívott meg nemzetközi versenyen, s csupán 12-t veszített el (95.7 százalékos hatékonyság), 2010-től nyolc évig veretlen volt. Elképesztő fizikumához és kiváló technikájához különleges munkamorál társul: napi hat órát edz, és már edzéseket is tart, a neve alatt futó akadémiáján pallérozza a francia dzsúdó utánpótlását. Bár most csak 7. a világranglistán, februártól öt nemzetközi viadalt nyert meg, úgyhogy Párizsban a +100 kilós kategóriában és a vegyes csapatversenyben is favoritnak számít. Szerteágazó jótékonysági munkát végez, többek között a UNICEF jószolgálati nagykövete.

MA LUNG
Sportága:  asztalitenisz
Született: 1988. október 20., Ansan 
Állampolgársága: kínai

Minden idők legeredményesebb asztaliteniszezője. Ötszörös olimpiai bajnok (2x egyes, 3x csapat), 14-szeres világbajnok (3x egyes, 2x páros, 9x csapat), 11-szeres világkupagyőztes (3x egyes, 8x csapat), hatszoros Ázsiai Játékok-győztes (1x egyes, 1x páros, 4x csapat), 15-szörös Ázsia- bajnok (4x egyes, 2x páros, 1x vegyes páros, 8x csapat), négyszeres Ázsia-kupa-győztes (4x egyes), hétszer nyerte meg a world tour-sorozat évzáró döntőjét (6x egyes, 1x páros), s a káprázatos eredménysort még hosszan sorolhatnánk. Hazájában és a sportágban legtöbbször Sárkány vagy Diktátor becenéven emlegetik, előbbi arra utal, hogy a kínai asztrológia szerint a Sárkány évében született, utóbbit viszont kíméletlen játékstílusa miatt ragasztották rá. Népszerűségére jellemző, hogy Kínában Lung kapitány címmel filmet is készítettek az életéről. Első világbajnoki címét 17 évesen szerezte csapatban, 2006-ban Brémában, a legutóbbit idén februárban ugyancsak csapatban a dél-koreai Puszanban 35 esztendősen. A mai napig számos rekord fűződik a nevéhez, így 2015 márciusától sorozatban 34 hónapig, összességé­ben pedig 64 hónapon át vezette a világranglistát, ő az egyetlen férfi játékos, aki két egymást követő olimpián (2016, 2021) is nyerni tudott egyesben. Szinte természetes, hogy megcsinálta a Grand Slamet, vagyis egyszerre volt címvédő az olimpián, a világbajnokságon és a világkupán, de ő még erre is rátett egy lapáttal, ezek mellett a world tour-sorozat évzáró döntőjét is megnyerte – ezt hívják „full house-nak”, amihez neki 2015. május 3. és 2016. augusztus 11. között mindössze 467 napra volt szüksége. A sportágban létező összes egyéni címet – ebben is rekorder – 2010. november 20. és 2016. augusztus 11. között 2092 nap alatt sikerült begyűjtenie. Bár egyesben ő az olimpiai bajnoki cím védője, Párizsban nem lesz lehetősége megvédeni, ugyanis ebben a számban országonként csupán ketten indulhatnak, s jelenleg „csak” a harmadik a világranglistán úgy, hogy két honfitársa előzi meg. A háromfős csapatnak viszont tagja, így már most, különösebb kockázat nélkül lehet fogadni arra, hogy a francia fővárosban meglesz a hatodik olimpiai aranyérme.

SHELLY-ANN FRASER-PRYCE
Sportága: atlétika
Született:  1986. december 27., Kingston
Állampolgársága: jamaicai

Minden idők legkiválóbb női sprintere már bejelentette, a párizsi lesz az utolsó versenye. 2002 óta tartozik a világ elitjéhez, 60, 100, 200 méteren és a 4×100-as váltóval mindenkinél több, 27 érmet nyert világversenyen, háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok. Az idei az ötödik olimpiája – 2008-ban Pekingben megnyerte a 100 métert; 2012-ben Londonban megvédte címét, plusz ezüstérmes lett 200-on és a váltóval; 2016-ban Rióban bronzérmes 100-on és második a váltóval; 2021-ben Tokióban második 100-on, negyedik 200-on és aranyérmes 4×100-on. Tavaly láthattuk futni (100-on bronzot, a váltóval ezüstöt szerezni) a budapesti atlétikai világbajnokságon, amelyen nem csupán a kedvéért ide repülő jamaicai rajongók százait bűvölte el. A mindössze 152 centis „zsebrakéta” 10.60 másodperces 100-as ideje még mindig a harmadik legjobb a szám történetében – s még mindig a favoritok közé sorolják 37 évesen. Valószínűleg Párizsba is elkíséri férje, Jason Pryce és 2017-ben született kisfia, Zyon, nekik megígérte, hogy immár velük, s nem az atlétikai pályán tölti az ideje javát. A minden versenyére egy külön bőröndnyi parókával utazó, s a fellépése előtt éppen a hangulatához leginkább illőt kiválasztó, folyton mosolygó Shelly-Ann a jövőben egyetemi végzettségének megfelelően, gyermekpszichológusként dolgozna, és továbbvinné jótékonysági munkáját a saját alapítványában (Pocket Rocket Foundation) és a UNICEF jószolgálati nagyköveteként.

FELIPE PERRONE ROCHA
Sportága: vízilabda
Született: 1986. február 27., Rio de Janeiro
Állampolgársága: spanyol

A csapatsportágakból piedesztálra emelni valakit, mint kiemelkedően legjobbat, kockázatos vállalkozás. Az öt-hat ország uralta férfi vízilabdázásban különösen kockázatos olyasvalakit magasztalni, aki nem magyar, nem szerb, nem horvát, s még csak nem is európai. A brazil vízilabdázás persze nem rossz, Dél-Amerikában messze kimagasló, de immár 38 éves hősünk sem jutott volna világklasszis státusig, ha Rio de Janeiróban ragad. Nem ragadt, ugyan ide-oda pendlizett a brazil és a spanyol válogatott között (2001-től és 2004-ig brazil volt, 2005 és 2013 között spanyol, 2014-től 2016-ig újra brazil, csakis azért, mert szülőhazája együttese 32 év után ismét szerepelhetett az olimpián, ráadásul otthon, Rióban, 2018-tól meg újfent spanyol), tudása európai edzőktől, európai medencékben gazdagodott. Fivérét, a nála tíz évvel idősebb Ricardót követve lett spanyol, a két testvér egyébként 2006-ban Eb-, 2007-ben vb-bronzérmes volt együtt, és játszott a 2008-as pekingi játékokon. Felipe még feljebb jutott, a fineszes, technikás pólós Európa topklubjaiban szerepelt, a CN Barcelonában, a Barcelonetába többször visszatérve, a Pro Reccóban és a Jug Dubrovnikban is kupák és címek garmadáját gyűjtötte be. Összesen 15-szörös spanyol bajnok és kupagyőztes, kétszeres olasz és kétszeres horvát bajnok, az Adria-ligát háromszor nyerte meg, a Bajnokok Ligáját is háromszor, és még kétszer volt döntős. Ami az egyéni teljesítményét illeti: 2008-ban és 2012-ben is az olimpia álomcsapatába választották, 2016-ban ő volt az Adria-liga gólkirálya és legjobb játékosa, 2017-ben a Bajnokok Ligája legjobb vízilabdázója, 2013-ban és 2017-ben a BL gólkirálya, 2015-ben és 2016-ban a BL hatos döntőjének legjobbja. És mintha cseppnyit sem kopna a tudása: 2022-ben a vizes sportágakat felölelő nemzetközi szövetség, a FINA a világ legjobb vízilabdázójának választotta, és 2023-ban is tagja volt a világbajnokság top hetesének. A spanyol válogatott is a csúcsra tart, a korábbi évek állandó éremszerzője Párizsban már az arany favoritja. Felipe Perronénak Eb-ről volt bronza (2006, 2022), ezüstje (2018, 2020), mielőtt idén Zágrábban Európa-bajnok lett, vb-ről is volt bronza (2007, 2023, 2024), ezüstje (2009, 2019), és éppen Budapesten lett világbajnok 2022-ben. Spanyolország férfiválogatottja csak egyszer volt olimpiai bajnok, 1996-ban Atlantában – David Martín Lozano szövetségi kapitány válogatottja most útban van afelé, hogy feljusson a Manuel Estiarte, Sergi Pedrerol, Miguel Angel Oca, Iván Moro, Jesús Rollán nevével fémjelzett aranygeneráció mellé a csúcsra.

LASA TALAHADZE
Sportága: súlyemelés
Született: 1993. október 2., Szacshere
Állampolgársága:  grúz
A valaha volt legerősebb olimpiai résztvevő. Az olimpiai mottó Citius, Altius, Fortius – Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben – hármasából a grúz óriás az utóbbira helyezte a hangsúlyt. A 197 centi magas, és a verseny-, illetve pihenő időszaktól függően 150 és 180 kiló között „mozgó” súlyemelő tartja a sportág súlycsoportoktól független világcsúcsát. Senki sem mozgatott meg nála több kilót hivatalos versenykörülmények között: 2021. december 17-én a Taskentben rendezett világbajnokság +109 kg-os kategóriájának küzdelmét 225 kilós szakítással, 267 kilós lökéssel és 492 kilós összetett eredménnyel nyerte meg. Ennyire még soha, senki nem volt képes – illetve maga Talahadze igen, videófelvételen rögzítették, hogy edzésen a 225 kilós szakításra „rátette” még a 270 kilós lökést… Tizenhét évesen, a 2010-es valenciai ifjúsági Európa-bajnokságon tűnt fel: három aranyat söpört be a +94 kg-os súlycsoportban. Egy évvel később megismételte a junior Eb-n Bukarestben, 2012-ben viszont csak három bronz jutott neki Eilatban. (Ezekben az években elindították a felnőtt-világbajnokságokon is, de Antalyában és Párizsban „túl nagy falat” volt még neki a +105 kg-os súlycsoport mezőnye.) 2013-ban Limában junior-világbajnok lett, de az az évi tallinni Eb eredményeitől megfosztották, mert a doppingvizsgálat a stanozolol nevű szteroid nyomait mutatta ki nála, s két év eltiltást kapott. Miután visszatért, a felnőttek közötti első világbajnoki címét is a doppinghasználatnak köszönhette: az aranyérmes, a lökés és az összetett világcsúcstartója, az orosz Alekszej Lovcsev megbukott az ipamorelin nevű növekedési hormonnal, így a mögötte második Talahadzéé lett a vb-siker. Azóta gyakorlatilag verhetetlen: hét világbajnokságon (2015, 2017, 2018, 2019, 2021, 2022, 2023), hét Európa-bajnokságon (2016, 2017, 2018, 2019, 2021, 2022, 2023) és két olimpián (2016, 2020) sem tudta megszorongatni senki. Rio de Janeiróban 22 kilót vert összetettben az ezüstérmesre, Tokióban 47-et… Pályafutása során 26-szor javított világcsúcsot. Mivel még csak 30 éves, mondhatnánk, sima ügy neki az ólomsúly sorozatban harmadik olimpiai aranya Párizsban, de a földkerekség legerősebb embere a februári szófiai Eb-től és az áprilisi phuketi világkupától is visszalépett makacs térdsérülése miatt.

MIJAÍN LÓPEZ NÚNEZ 
Sportága: birkózás
Született: 1982. augusztus 20., Pinar del Río
Állampolgársága: kubai

Talán a legjobb kötöttfogású a birkózás történetében. A 196 centi magas, 130 kilós kubai kolosszus már a húsz évvel ezelőtti, 2004-es athéni olimpián is indult, amelyen ötödik lett. Egy évvel később azonban már világbajnok volt a 120 kg-os súlycsoportban Budapesten, elkezdve félelmetes, a sportágban egyedülálló sikersorozatát. A kubaiaknak oly fontos Pánamerikai Játékokat ötször (2003, 2007, 2011, 2015, 2019), a világbajnokságot is ötször (2005, 2007, 2009, 2010, 2014) nyerte meg, háromszor volt vb-ezüstérmes (2006, 2011, 2015), és persze mindenekelőtt négyszeres olimpiai bajnok. Megállíthatatlan volt 2008-ban Pekingben, 2012-ben Londonban, 2016-ban Rióban és a 2021-re csúsztatott tokiói játékokon is – utóbbin némi meglepetésre, hiszen közel 39 évesen, hét esztendővel a legutóbbi vb-aranya után már nem ő számított favoritnak. De Lópezen még csak pontot sem tudtak csinálni riválisai Tokióban, s ő lett az első négyszeres olimpiai bajnok férfi birkózó, s az ötödik sportoló, aki négy aranyat nyert ugyanabban az egyéni versenyszámban. Egyébként mind a négy – későbbi győztes – olimpiáján ő vitte a megnyitóünnepségen a kubai zászlót, megelőzve e tekintetben országa sportlegendáját, az ökölvívás óriását, Teófilo Stevensont. Az ökölvívás az ő életében is fontos szerepet játszik: fivére, Michel López Núnez a szupernehézsúly bronzérmese volt 2004-ben Athénban. Abban pedig, hogy a kötöttfogású birkózás szupernehézsúlyú kategóriájának uralkodója 41 évesen csodát tegyen, és sporttörténelmet írva egymást követő ötödik olimpiáján is győzzön, leginkább honfitársa, Óscar Pino akadályozhatja meg, aki esélyessé érett az árnyékában.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 13-ai lapszámában jelent meg.)