A Fátimai Szűzanya segített Luís Figóékon – íme, a 2004-es Európa-bajnokság legjobb mérkőzése!

Hogyan jött létre a randevú?

A házigazda portugáloknak nem kellett selejtezniük, de a torna nyitó meccsén kaptak egy kijózanító pofont az akkor még mindenki által outsiderként kezelt, későbbi győztes görögöktől (1–2). Az oroszok ellen aztán javított (2–0) a 2002-ben a brazilokkal világbajnok szövetségi kapitány, Luiz Felipe Scolari irányította együttes. Az ibériai „nagy testvér”, Spanyolország elleni 1–0-s siker pedig csoportelsőséget jelentett. Az angolok a selejtezőben veretlenül nyerték meg a Törökországot, Szlovákiát, Macedóniát és Liechtensteint felvonultató csoportjukat, de Portugáliában ők is vereséggel kezdtek, a franciáktól kaptak ki 2–1-re, aztán ugyanúgy javítottak, mint a hazaiak, Svájcot 3–0-ra, Horvátországot 4–2-re győzték le, s a
B-csoportban ez második helyet ért a franciák mögött.

Kinek állt a zászló?

Két nagyon hasonló képességű csapat találkozott, így a hazai pálya előnye miatt inkább a portugálok számítottak esélyesnek, ugyanakkor a torna ezen időszakában nem volt jobb formában lévő játékos Wayne Rooney-nál. A portugálok az angolok fejjátékától tartottak, David James, az angolok kapusa pedig azt mondta, olyan védelmi hibák, mint amilyeneket Franciaország és Horvátország ellen elkövettek, nem férnek bele. Alighanem David Beckham foglalta össze a legpontosabban az esélyeket:      „Ahogy telnek a napok, a portugál csapat egyre jobb – de ez rólunk is elmondható.” 

Kik voltak a sztárok? 

Luís Figo, Cristiano Ronaldo, Nuno Gomes, Deco, Rui Costa, Ricardo Carvalho az egyik oldalon, David Beckham, Wayne Rooney, Michael Owen, Frank Lampard, Steven Gerrard, Paul Scholes, John Terry a másikon… A hazaiaknak még az is belefért, hogy eltiltás miatt kihagyja a meccset a középcsatár Pauleta. Az abban az évben Bajnokok Ligája-győztes FC Portóból öten (R. Carvalho, Nuno Valente, Costinha, Maniche, Deco) is ott voltak a portugál kezdőben.

Mit húztak az edzők?

Mindkét szakvezetőnek az okozott leginkább gondot, hogy a középpályán ugyanarra a posztra volt legalább két világklasszisa, akik közül egyiket sem hagyhatta ki, de így nem mindegyikük játszhatott az igazi posztján. A portugáloknál a jobb szélre így a rutinosabb Luís Figo került, míg az első tornáján szereplő Cristiano Ronaldónak a bal szélen maradt hely. Az angolok szövetségi kapitányának, Sven-Göran Erikssonnak pedig Lampard, Gerrard és Scholes együttes szerepeltetését kellett megoldania, pedig mindhárman a középpálya közepén érezték a legjobban magukat. Végül Gerrard szorult ki a bal szélre. Utólag azt mondhatjuk: ez a kivételesen tehetséges angol generáció talán nyert volna valamit, ha a mindenkori kapitány a négy legjobb középpályás helyett a négy középpályásposzt legjobb játékosait merte volna szerepeltetni… Visszatérve erre a meccsre: Scolari cserélt jobban, ugyanis két cserejátékosa, Simao Sabrosa és Hélder Postiga hozta össze az egyenlítést a hajrában.

Mi volt a dramaturgia?

Scolari azt érezhette a 3. percben, hogy két évet visszarepült az időben, ugyanis csapata súlyos egyéni védelmi hibából kapott gólt, szerzője Michael Owen volt. Annyi különbséggel, hogy a 2002-es vb-n a braziloknak Lúció, most a portugáloknak Costinha óriási hibája után talált be Owen. Nagy érvágás volt az angoloknak, hogy a 27. percben Rooney-t sérülés miatt le kellett cserélni, de így is közel álltak a sikerhez, a 83. percben egyenlített fejjel Hélder Postiga. A 89. percben Sol Campbell gólt fejelt, de mivel közben Terry lefogta Ricardo kapust, Urs Meier érvénytelenítette. A hosszabbításban, a 110. percben aztán a portugálok érezhették magukat a négy között Rui Costa bombagólja után, ám öt perc múlva Lampard az öt és felesről egyenlített. A tizenegyespárbaj első körében két szupersztár hibázott, Beckham és Rui Costa is az égbe lőtt. Ezt követően sokáig mindenki pontos volt, a hetedik körben azonban Ricardo előbb védte Darius Vassell lövését, majd maga lőtt az angol kapu jobb alsó sarkába. Most már az angolok érezhették úgy, időutazáson vannak: az 1998-as vb-n is 2–2 után tizenegyesekkel estek ki az argentinok ellen, miután nem adtak meg egy Sol Campbell-gólt.

Mitől vált legendássá?

Michael Owen és Rui Costa pazar gólja is emlékezetes, a legemblematikusabb mégis Beckham méterekkel fölé szálló lövése a tizenegyespárbajban. Szomorú utózöngéje a mérkőzésnek, hogy pokollá vált a Campbell gólját érvénytelenítő Urs Meier élete az angol szurkolók miatt: a The Sun és több bulvárlap nyilvánosságra hozta a lakcímét, telefon- és faxszámát, email-címét, még kitalált „házasságtörése” történetét is. Több mint 16 ezer vészjósló e-mailt kapott. Halálosan megfenyegették, rendőri védelmet kellett kérnie. Mint néhány éve elmondta: az egyetlen jó az egészben, hogy azóta Skóciában és Walesben sohasem kell fizetnie az italért…

Mit írt a sajtó?

„Fájdalmas, kegyetlen – a szokásos”      (Daily Mail – brit);      „A bankárok és kakukkos órák országából származó idióta svájci tönkrevágta Beckhamék hősiességét”      (The Sun – brit);      „A semleges országból származó Meier minden volt, csak semleges nem”      (The Independent – brit);      „Meier ugyanolyan, mint az angol válogatott, a legfontosabb pillanatban hibázott”      (The Times – brit);      „Van egy luzitán Beckenbauer: Ricardo Carvalhónak hívják”      (A Bola – portugál);      „Ricardo aranykeze és Beckham ólomlába vezetett a sikerhez. Határ a csillagos ég!”      (Record – portugál);

Tudta?

A legnagyobb sztárok közül kettő is furcsa környezetben fejezte be a meccset. A bokatörést szenvedő Wayne Rooney a kórházi ágyán ült angol válogatott mezben, miközben körülötte mindenki Portugáliának szurkolt. A lecserélt Luís Figo pedig beintett a szövetségi kapitánynak, nem ült le a kispadra, az öltözőben duzzogott. Scolari kapitány nem fújta fel az ügyet, azt felelte a sajtónak:      „Akik ott voltak vele az öltözőben, elmondták, hogy Figo a Fátimai Szűzanya képével imádkozta végig a tizenegyespárbajt.”

Volt-e visszavágó?

Két évvel később a németországi vb-n megint összefutottak, megint a negyeddöntőben, és megint tizenegyesekkel – megint a portugálok nyertek! Igaz, nem 2–2, hanem 0–0 után. Akkor Rooney nem megsérült, hanem kiállították – manchesteri csapattársa, Cristiano Ronaldo hathatós közreműködésével… Azóta csak egy barátságos meccsük volt, 2016-ban az angolok nyertek 1–0-ra.

Nemcsak kivédte Darius Vassell tizenegyesét, lövésével ő döntötte el a párharcot. Pedig nem tartozott a nagy gólvágó kapusok közé, pályafu- tása során összesen két gólt szerzett. Előzetesen senki sem értette a Sporting kapusának csapatba állítását, hiszen néhány héttel az Eb előtt Vítor Baiával a kapuban Bajnokok Ligáját nyert az FC Porto, de Baiát a keretbe sem hívta meg Scolari. Még a portugál szövetség elnöke, Gilberto Madaíl is nyilvánosan követelte Baiát a csapatba, de Scolari azt mondta: ha Romário 2002-es mellőzésekor 170 millió brazilra nem hallgatott, most miért kellene tízmillió portugálra?

További nagy meccsek 2004-ben

B-csoport: Franciaország–Anglia 2–1
A csoportkör első fordulójában Frank Lampard 38. percben szerzett góljával már győztesnek tűntek az angolok, a 91. percig vezettek, aztán villant kétszer Zinédine Zidane. Előbb bevágott egy szabadrúgást, majd Steven Gerrard rossz hazaadása után Thierry Henry büntetőt harcolt ki, azt is értékesítette.

D-csoport: Csehország–Hollandia 3–2 (1–2)
Wilfred Bouma és Ruud van Nistelrooy góljával 19 perc után már 2–0-ra elhúzott Hollandia, de a csehek nem adták fel. Jan Koller a 23. percben nagy góllal szépített, Milan Baros a 71. percben egyenlített, majd a csehek győztes gólját a 88. percben szerezte meg Vladimír Smicer.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. május 11-i lapszámában jelent meg.)