Kajak-kenu: női kenusaink kirobbanó formában, a férfiaknál csoda kell

– Amikor a júniusi, duisburgi világkupaversenyen pályafutásuk során először legyőzték az évek óta veretlen Laurence Vincent-Lapointe, Katie Vincent kanadai duót, úgy nyilatkoztak, miután a gyorsító munka még hátravan, messze nem csúcsformában versenyeztek. Kellően gyorsak már?
Devecseriné Takács Kincső: Azt gondolom, igen. Nagyon sok munka van mögöttünk, és sikerült kitűnően felépítenünk az idényt.
Balla Virág: Épp a héten, az egyik gyorsító edzés után jegyezte meg az edzőnk, Szabados Krisztián, hogy ebben már volt élet… Valamennyien úgy látjuk, mind a ketten a legjobb formánkban vagyunk.

– És mit tudnak a riválisokról?
T. K.: Nem sokat. Az Európai Játékokon ugyan megmérkőztünk az európai mezőnnyel, ám olyan szélsőséges időjárási körülmények voltak, hogy nemigen tudtuk felmérni, ki mire lehet képes. Szegeden – ahol biztosan nem lesz olyan nagy szembeszél, mint Minszkben – változhatnak az erőviszonyok. Ami a kanadaiakat illeti: a kínaiakhoz hasonlóan kiesnek a látóterünkből, nem tudjuk, milyen az aktuális formájuk.

– Erre az idényre jelentősen változtattak a felkészülésükön. Mi volt a legküzdelmesebb újítás?
T. K.: Nekem egyik sem okozott nehézséget. Kétely sem volt bennem az eredményt illetően, hiszen nem vállaltunk kockázatos újításokat. Biztos voltam benne, csakis az előnyünkre válhat, hogy új gyakorlatokkal színesítettük az edzésmunkát, és erőnléti edzővel kezdtünk dolgozni, miként azt is gondoltam, pluszt adhat, ha dietetikus és coach segítségét is igénybe vesszük – utóbbinak köszönhetően nagyobb lett köztük az összhang, és olyan témákat is meg tudtunk beszélni, amelyeket korábban nem.
B. V.: Nekem nem volt olyan könnyű ráhangolódni a diétára, mint Kincsőnek, és attól is tartottam kicsit, hogy túl sok lesz egyszerre ennyi változtatás… Nehezemre esett állandóan a mérleg mellett állva sütni-főzni, és grammra pontosan betartani az előírtakat. Csak nyár elején kezdtem úgy érezni, hogy már nem okoz gondot. De azt sokkal korábban megéreztem, hogy pozitív hatása lesz az újításoknak!

– Alapvetően változtatta meg a mindennapjaikat, hogy bekerült az ötkarikás programba a női kenu, és a sportág történetében először olimpiai részvételért versenyezhetnek a jövő héten Szegeden?
B. V.: Nem volt nagy változás, hiszen mindig is úgy készültünk, hogy egyszer olimpián versenyezhetünk majd. Nem kellett semmit sem bepótolnunk a munkában a hivatalos bejelentés után.

– Hüttner Csaba szövetségi kapitány érmekben nem, kizárólag a kvótaszerzésben jelölte meg a célokat a vébére…
B. V.: Maradjunk is ennél a célnál, nem teszünk magunkra pluszterheket!
T. K.: Most vagyunk olyan jók, hogy bármi kisülhet belőle. De én elsősorban azt várom, hogy versenyezzünk végre, csak arra tudok gondolni, mekkora erőt fogok belerakni, és mennyire fogom nyomni. Virágnak bele kell majd feszülnie, mert különben kirúgom alóla a hajót!
B. V.: Kincső tényleg képes ilyenekre! Van, hogy úgy megnyomja a rajtban, hogy utána ötszáz méteren át keresem a helyem a hajóban…

– Ami azt illeti, egyikük tudja, „hogyan kell nyomni” hazai közönség előtt, hiszen Kincső 2011-ben, tizenhét évesen az azóta olimpiai számmá lett C–2 500 méteren bronzérmes lett egy másik párostárssal. Mi ugrik be elsőként a legutóbbi szegedi vébéről?
T. K.: Mindenekelőtt az, hogy jó döntést hoztam, amikor a világbajnokság előtt két évvel a kajakozásról kenuzásra váltottam. Életem első felnőtt nemzetközi versenye volt a szegedi vébé, amelyen ráadásul dobogóra állhattam a hazai közönség előtt, ami alapvetően határozta meg a folytatást. Ki tudta volna ezek után abbahagyni?!

– Hol volt Virág ugyanekkor?
B. V.: A tévé előtt ültem, és szurkoltam Kincsőéknek! Augusztusban volt a világbajnokság, én éppen előtte, júliusban váltottam a kajakról kenura.

– Megérdeklődte a kolléganőtől, mire számíthat?
B. V.: Úgy tudom, volt ingyen fagyi…
T. K.: Most ne számíts rá, ki lesz írva, mit ehetünk!
B. V.: Komolyra fordítva, hatalmas hangzavarra számítok, amelyben vélhetően még az edzőnket sem fogjuk hallani, csak egymásra számíthatunk. Remélem, azt azért hallani fogom, amikor Kincső behoppol, hogy tudjam, el kell indulni. Bár az is igaz, már szavak nélkül is megértjük egymást. Általában kétszáz méterrel a vége előtt szoktunk indítani, az említett duisburgi világkupaversenyen már kétszázötven méterrel a cél előtt bizseregni kezdett a hátam, jelezve, Kincső hamarosan szólni fog… És szólt is.

FÉRFIAK

Bravúrosan kell szerepelniük férfi kenusainknak, ha a világbajnokságon, hazai közönség előtt szeretnének olimpiai kvótát szerezni Tokióra. De reménykedjünk, hiszen a Maty-ér sokszor megélt már földöntúli pillanatokat Szegeden.

Túlzás lenne azt állítani, hogy az elmúlt évek a magyar férfi kenu diadalmenetét hozták volna. Nagy elődök, Parti János, Tatai Tibor, Wichmann Tamás, Vaskuti István, Foltán László, Kolonics György, Horváth Csaba, Pulai Imre, Novák Ferenc, Vajda Attila vagy Kozmann György nyomdokairól „maradozott el” a szakág, amely legutóbb 2013-ban a duisburgi világbajnokságon ünnepelhetett arany(ak)at. Hat esztendővel ezelőtt Vajda Attila egyesben, Vasbányai Henrik és Mike Róbert párosban állhatott fel a dobogó felső fokára, azóta azonban lejtmenetbe kapcsolt a férfiszakág, amely tavaly már csak B-döntőket tudott felmutatni az olimpiai számokban a montemori vb-n.

A visszaesés okait lehet kutatni, a szakágat meg lehet reformálni – a magyar szövetség efelé tett lépést a központosítással –, ám kétségtelen, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság törekvései is hozzájárultak a férfi kenusport gyengüléséhez, hiszen 12 év leforgása alatt megfelezte a férfiak indulási lehetőségét: 2020-ban Tokióban mindössze két számban, C–1 1000 és C–2 1000 méteren szerezhetnek érmeket.

Hogy magyar részről ki jut el, egyáltalán eljut-e a tokiói rajtig, az nagyban múlik a szegedi vb-ig hazai főszereplőin, Kiss Tamáson és a Kiss Balázs, Dóri Bence Balázs duó teljesítményén is.

A 2008-ban C–2 1000 méteren bronzérmet szerző Kiss Tamásnak nehezen indult a minszki Európa-bajnokság utáni újraalapozó időszak, mert betegeskedett, de – ahogy fogalmaz – kezdi egyre inkább utolérni magát.

„Alakul a forma, és remélem, a vébére csúcsformába kerülök. Szükség lesz a jó teljesítményre, mert egyesben csak a legjobb öt kenus kap olimpiai kvótát, ami szép feladat, de egyértelműen azzal a céllal állok rajthoz, hogy kvalifikációt szerezzek. Biztos vagyok benne, hogy segítségemre lesz a hazai közönség, amely pluszerőt ad, és az utolsó száz méteren behúz a célba” – mondta Kiss Tamás.

Kiss Tamással ellentétben az újonc C–2-es egység nem alapozhat a tapasztalatára, a Kiss Balázs, Dóri Bence Balázs párost a fiatalos lendület repítheti célja, a kvótaszerzés felé.

„Ezerméteres edzésmunkát csináltunk végig, kemény alapot húztunk, Vécsi Viktornak köszönhetően, aki a program keretein belül foglalkozik velünk – mondta Dóri Bence Balázs. – Nekem kicsit szokatlan és kemény volt Viktor edzésterve, de most látjuk az alagút végét. Tavaly utánpótlás-korosztályban már versenyeztünk együtt Balázzsal, az játék volt a mostani feladathoz képest. A tokiói program egyértelműen kvótaorientált, szeretném, ha sikerülne megütnünk a magyar kenu hagyományaihoz méltó szintet. Nyilván van még hová fejlődnünk, és nem mi leszünk az élen »robogó« egység, de erős elő- és középfutammal ott lehetünk a döntőben, esélyünk lehet a nyolc kvóta egyikére. Ez a fő célunk pályafutásunk első felnőtt-világbajnokságán.”

KAJAK-KENU VILÁGBAJNOKSÁG, SZEGED
A MAGYAR INDULÓK
KENU
Férfiak. 200 m. C–1: Hajdu Jonatán. C–2: Korisánszky Dávid, Mike Róbert. 500 m. C–1: Bodonyi András. C–2: Hajdu Jonatán, Fekete Ádám. C–4: Sáfrán Mátyás, Mike, Korisánszky, Bakó Tamás. 1000 m. C–1: Kiss Tamás. C–2: Kiss Balázs, Dóri Bence Balázs. 5000 m. C–1: Adolf Balázs
Nők. 200 m. C–1: Nagy Bianka. C–2: Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső. 500 m. C–1: Bragato Giada. C–2: Balla, Devecseriné. 5000 m. C–1: Lakatos Zsanett