– Miként tekint vissza a múlt évre?
– Eleinte csalódott voltam az olimpián megszerzett bronzérem miatt, mert a játékokat megelőző időszak eseményei alapján akár el is várhattam magamtól, hogy megnyerjem, a döntőben azonban picit cserben hagyott a formám – válaszol Kopasz Bálint a Nemzeti Sportnak. – Ezen azonban hamar túllendültem, néhány hét alatt átértékelődött bennem az eredmény, és rájöttem, hogy hatalmas siker a harmadik hely is. Olimpián dobogóra állni ezer egyesben megtiszteltetés.
– Több nagy klasszis is úgy gondolta, pihenősebb esztendőt tart a játékokat követően. Az ön fejében ez nem fordult meg?
– De, megfordult, viszont úgy éreztem, sok energiám maradt még. Néhány hét pihenés elég volt. Az olimpián az utolsó kétszázötven méteren nem jött a tőlem megszokott hajrá, bizonyítani akartam magamnak, hogy többet is tudok. Ez meg is történt az idén, a racicei Eb-t leszámítva mindegyik versenyen, ott betegség miatt kicsit gyengébb formát mutattam, és harmadik lettem. Huszonnyolc éves vagyok, férfi kajakban még fiatalnak számítok, megvan az erő és a lendület, sérülés sem hátráltatott, szóval minden adva volt a jó felkészüléshez.
– A szegedi válogatón, majd ugyanott a világkupaversenyen is megelőzte Varga Ádámot, amivel biztossá vált, hogy a királyszámban ön képviselheti az idén a magyar színeket a világversenyeken. Miként tekint az idei válogató-időszakra?
– Ádámnak a szegedi vk-versenyen nem jött ki a formája, ám mindenki tudja, hogy benne van, képes rá. Végig jó állapotban voltam, mindkét vk-t nagyon éreztem. Szegeden hatalmas öröm volt magyar közönség előtt nyerni, nagyon szép emlékként maradt meg.
– Milánóban úgy tűnt, az előfutamtól kezdve a döntőig minden úgy alakult, ahogyan eltervezte.
– Ez így van. A középfutam után azt mondtam, az első és a hatodik hely között szeretnék végezni, ezt azért tettem, mert az elmúlt másfél hónapban éreztem, hogy fáradok, és nem tudtam, kitart-e az erőm a végéig. Nagyon örülök annak, hogy nem esett vissza a teljesítményem, az egész szuperül alakult, mondhatni, a vártnál is jobban.
– Az előfutamot követően azt nyilatkozta, az Idroscalo a legrosszabb pálya, amelyen az idén szerepelt. Ehhez még most is tartja magát?
– A hínárok miatt igen. Nagy szerencse, hogy egyik futam közben sem akadt fel, és nem lassított le, az nagyon bosszantó lett volna. De próbálták tisztítani, ahogy csak lehet. A víz egyébként kristálytiszta volt, ez tetszett, és a környezet is, szeretek zöld övezetben versenyezni. Mindent összevetve, az utolsó napra megszerettem a pályát.
– Mondhatni, hogy ez volt az idei legjobb versenye?
– Nekem a szegedi világkupa volt a legtetszetősebb, érzésre is, ott kicsit dinamikusabban tudtam megindulni. Mostanra azért fáradtam, ám szerencsére stabil maradtam mentálisan. Azonban szükségem lesz kicsit hosszabb pihenőre, a napokban még kimegyek kajakozni, hogy ne egyből álljak le, de ez már csak kikapcsolódás lesz.
– Milyen hosszú kihagyást tervez?
– Minimum egy hónapot szeretnék kajak nélkül eltölteni. Ez nem jelenti azt, hogy nem csinálok semmit, aktív időtöltést tervezek, kirándulni szeretnék, kerékpározni, ám az is előfordulhat, hogy csak üldögélek a Tisza partján és élvezem a természetet.
– Foglalkoztatja, hogy ön lett a K–1 1000 méter első magyar háromszoros világbajnoka?
– Nem különösebben, nem számolgatom ezeket. Azt tudom, hogy rengeteg sokszoros vb- és Eb-győztes van, és olyanok is akadnak, akik bizonyos szempontból előttem állnak, például az olimpiai aranyérmeket tekintve. Magyarként az ötkarikás érmek, főként az aranyérmek a legértékesebbek. Szóval engem inkább ez foglalkoztat.
– Miként tekint a következő évre?
– Szinte kötelező lesz csapathajót is menni, szóval az ötszáz párosban vagy a négyesben szeretnék próbálkozni, ez igazából bele is fér az ezer egyes mellett, úgyhogy benne van a pakliban. Meglátjuk, hogy ezren milyen eredményeket hoznak a válogatók, ezek nagyon hangsúlyosak. Itt van Varga Ádám, ő is készül rá, és rajta kívül bármikor berobbanhat egy tehetséges fiatal. Én mindenesetre dolgozom, szeretnék hasonlóan szép eredményeket elérni.