– Hogyan tekint vissza a Milánóban történtekre?
– Világbajnokok lettünk! Még mindig könnybe lábad a szemem, amikor ezt kimondom – válaszolta Csorba Zsófia a Nemzeti Sportnak. – Hatalmas várakozás, gyülemlő feszültség és sikerbomba, ezekkel tudnám jellemezni a vb-t. Vasárnapig vártam arra, hogy végre én is versenyezzek, s amikor ez végre megadatott, szerencsére jó időben jött ki minden.
– A kenu egyes ötezer méter eredményhirdetése előtt fülig érő mosollyal, sírva jött ki a mosdóból. Mi járt a fejében?
– Miután kiszálltam a vízből, és nyilatkoztam a sajtónak, eltelt néhány perc, majd megállíthatatlan, két órán át tartó síráshullám kapott el, rengeteg feszültség szabadult fel bennem, hihetetlen örömöt éreztem. De tényleg, még most is, ahogy beszélünk erről, megkönnyezem!
– Mindig ennyire mélyen megéli az érzéseit?
– Nem szoktam ekkora teret engedni nekik, ezért is „robbant” most ekkorát. A világbajnokság volt az év fő versenye, itt kellett bizonyítani. Dolgoznom kell még azon, hogy feldolgozzam a történteket. Hovatovább még azt sem tudtam megemészteni, hogy júniusban Európa-bajnok lettem, hirtelen jött minden.
– A világbajnokság előtt mindent megnyert ötezer egyesben az idén: két világkupaversenyt és a racicei Eb-t is. Milánóban ön volt a szám legnagyobb esélyese?
– Ezt nem merném kijelenteni! Ötezer méteren nagyon sok minden tud történni, és kétségkívül Olaszországban volt a legerősebb mezőny. Eddig idén tizenkét nevező volt a legtöbb ebben a számban, ez most tizenkilencre emelkedett, ezúttal versenybe szállt például a szám kétszeres világ- és Európa-bajnoka, a fehérorosz Olga Klimova is, aki meg is nyerte végül a vébét. Fogalmam sem volt, mire leszek képes Milánóban, egyet tudok, hogy egy húzással sem tudtam volna többet tenni a futamba, rengeteget küzdöttem magammal.
– Amikor tavaly megfogalmazta az idei céljait, az elértekhez hasonlóak voltak?
– Dehogy! Arra gondoltam, hogy szeretnék a felnőttmezőnyben kijutni világversenyre. Ám a tavaszi vízre szálláskor kifejezetten rossz formában éreztem magam, lassú voltam. Olyannyira, hogy a májusi válogató előtt arra gondoltam, ha nem sikerül, akkor háttérbe szorítom a kenut, és csak örömforrásként tekintek rá a folytatásban. Az egyesületem, az Újpest mindenben támogatott, és kiderült, tényleg irracionális gondolataim voltak, de mondom, akkortájt abban sem voltam biztos, hogy az utánpótlás-világversenyekre kijutok egyáltalán.
– Pontosan miként kell értenünk azt, hogy lassúnak érezte magát?
– Le voltam maradva a többiekhez képest az edzőtáborban, nem sikerültek jól a felmérések, és a mozgásomat sem találtam meg igazán. Aztán amikor hazajöttünk áprilisban a törökországi táborból, valami olyan lendület kapott el, ami végigvitt a szezonon.
– Nem is akárhogyan! A női négyessel mindkét vk-versenyt, majd a vb-t is megnyerte, ötezer egyesben a két vk-győzelem mellé Európa-bajnok és vb-bronzérmes lett, a kontinensviadalon ráadásul még egy második helyet is ünnepelhetett a C–4-es vegyes hajóval.
– Jelentős elvárásom egyedül a női négyessel szemben volt, realizálódott bennem, hogy igenis jól tudok kormányozni, és azt éreztem, megvan az esélyünk arra, hogy világbajnokok legyünk. Az idei ötezres sikereim abszolút meglepetésként értek, úgy voltam vele, hogy bármilyen helyzet adódjék, abból meg kell próbálnom kihozni a legtöbbet.
– Ha megnézzük a női kenusok világranglistáját, azt láthatjuk: Csorba Zsófia az élen áll.
– Sosem gondoltam volna, hogy bármi ilyesmiben elöl tudnék állni, annyi tehetséges női kenus van a világon, hogy fel sem vetődött bennem… Nagyon örülök és büszke vagyok erre az eredményre is, bizakodásra ad okot, főleg a hosszú távú célomat, a Los Angeles-i olimpiát illetően.
– Nem sokat pihenhetett Milánó után, hiszen ezen a héten a győri maratoni világbajnokságon is próbára teszi magát.
– Fejben már ott vagyok, szerdán utazom a helyszínre. Elkezdtem a felkészülést egy nagyon rövid, kétnapos pihenőt követően. Valószínűleg már amúgy is mocorognék, így legalább van egy újabb közeli cél a szemem előtt. A tíz évvel ezelőtti győri maratoni vébén bemutatófutamon szerepelhettünk Opavszky Rékával, furcsa, különleges érzés lesz most élesben versenyezni. Nem tudom, mire elég, amit tudok, itt még több minden történhet, a mezőny is szívósabb, szóval csak egyet ígérhetek: ezúttal is úgy teljesítek, hogy egy húzással sem marad bennem több!