Szilassy Zoltán: Megérdemelt a feljutásunk

POZSONYI SZILÁRD

KAPOLCSI-SZABÓ BENCE

Vágólapra másolva!

2024.05.06. 08:07

Címkék

Minden nehézséget leküzdve jutott vissza az A-csoportba Bolzanóban a magyar férfi jégkorong-válogatott, amelynek másodedzője, Szilassy Zoltán értékelte a világbajnokságon történteket lapunknak.

– Befejezték a nagy művet, a gép forog, az alkotók pihenhetnek?
– Még nem teljesen, ezért az edzői stábbal külön jöttünk a csapattól, előbb is hazaértünk. Kiss Dáviddal előadást kell tartanunk a keddi edzői szimpóziumon, aztán jön a Kanada elleni meccs, utána pihenhetünk meg – mondta a Nemzeti Sportnak Szilassy Zoltán, a magyar jégkorong-válogatott másodedzője.

– Mennyire ülepedtek le a világbajnokságon szerzett élmények? Tiszta fejjel tud visszatekinteni a tornára?
– Egy edzőnek a fejéből hamarabb száll el az eufória, hiszen nekünk még van feladatunk a sikert követően is. Amikor vége egy meccsnek, akkor kezdődik a munka nagy része, elemzések és videózások. Ezeket a feladatokat még nem végeztük el a Szlovénia elleni mérkőzésről, de annak nagyon örülünk, hogy a feljutás miatt a Kanada elleni meccs jó hangulatú lehet. Az utolsó két összecsapásunk a vébén olyan volt, mintha rájátszásban lett volna a mindent eldöntő meccs, elképesztő fizikai csata zajlott a jégen, szoros eredmény született, közönségszórakoztató volt a játék, és szerencsére a forgatókönyv is jól alakult. A szlovénok a meccs néhány periódusában piszkosul jöttek, hatalmas nyomás alatt játszottunk, ám Bálizs Bence ekkor is parádézott. Nem emlékszem arra, hogy ilyen magas és állandó színvonalon teljesített valaki a közelmúltban a válogatott kapujában. Rengeteg önfeláldozó blokk is volt, a végén hat öt ellen annyira kifogyott a benzin a tankból, hogy csak a pálya közepét tudtuk védeni. Kevesebb helyzetünk volt, mint a már biztos feljutó Szlovéniának, ehhez kétség sem fér, de máshogy nem lehet egy ennyire kiélezett párharcot megnyerni, csak ha mindent beleadunk. A speciális egységeink is jók voltak a sorsdöntő meccsen, nehéz dolgunk volt, ám éppen ezért megérdemelt a feljutás.

– Mivel volt elégedett a világbajnokságon, mi hozta meg a sikert?
– Amikor ilyen jól védekezik egy csapat, az arra utal, hogy mindenki tisztában van a szerepével, a közösség érdekét a sajátja elé helyezi. Beszélgettem esténként a rutinosabb játékosokkal, és többen azt mondták, hogy belülről is azt érzik, ennyire erős összetartás és kohézió már nagyon rég volt a magyar válogatottban. Ez a csapatmunka, a tanulékonyság, a fejlődni akarás, a konstruktivitás, az információk befogadása és a gyakorlatba átültetése kellett a nagyszerű végeredményhez. Mindenki egy irányba húzza a szekeret. Az is nagyon fontos, hogy a nehézségekre jól reagáltak a srácok. A felkészülési időszakban játszottunk két szörnyű mérkőzést Lengyelországgal, akkor meghatároztuk, mit nem kell csinálni. Már a norvégok elleni fehérvári csarnokavatón is sokkal jobban nézett ki a csapat, utána botrányosan rossz hokimeccsen legyőztük az olaszokat, ott majdnem olyan volt az eredmény, mintha vízilabdát játszottunk volna. Ennek ellenére nyertünk, és ez a vébén is sokat számított, abban a tudatban készültünk ellenük, hogy képesek vagyunk megverni őket.

– Meg kell kérdeznem , hogyan dolgozták fel a hétközi válságot, a Romániától elszenvedett vereséget és a Galló Vilmos nyilatkozata okozta belső feszültséget?
– Ketté kell bontani a kérdést és a választ. A Romániától elszenvedett vereséget a közvélemény tragédiaként fogta fel, de én ismerem belülről az ottani hokis közeget a Gyergyó vezetőedzőjeként. Dave MacQueennel is már jó néhányszor vívtunk egymás ellen parázs csatákat. Mondtam a srácoknak, nem lesz egyszerű, mert ez a román válogatott már nem az, ami korábban volt. A szövetségük átalakult, rendezettebb lett, fejlesztik a csapatot, minőségi légiósokat honosítottak, meccseket nyernek. Ez egyébként az Erste Liga fejlődését is bizonyítja. Egyszerű, hatékony felépítésű a csapatuk, mi pedig nem játszottunk úgy, ahogy valóban tudunk. Domináltunk, ám a kapu előtt nem voltunk elég élesek. Kontrákból kaptunk gólokat, a korong nélküli játékunk és a helyzetkihasználásunk volt a probléma, ezekkel foglalkoztunk utána a srácokkal. Természetesen hatalmas presztízse van egy ilyen párharcnak, a székely magyarok szeretnék megmutatni az anyaországbelieknek, hogy ők a jobbak, és fordítva. A román válogatottban sok olyan játékos van, aki korábban a magyar juniorválogatott tagja volt. Mi nem éltük meg tragédiaként, tanultunk belőle. Galló Vilmos nyilatkozatáról pedig annyit, hogy szerencsétlen helyzet volt, de házon belül nagyon gyorsan lerendeztük, szerencsére nem ért el hozzánk az a felhajtás, ami itthon követte az eseményeket, nagyobb volt a füstje, mint a lángja, túl is vagyunk rajta.

– Milyen volt a stábban a munkamegosztás, mondjuk, a híresen, hírhedten precíz Kevin Constantine érájához képest?
– A korong nélküli játék az én felelősségem volt, a korongos Kiss Dávidé, ezáltal enyém az emberhátrány, a védekezés, övé pedig az emberelőny és a támadás, ám természetesen kisegítettük egymást. Az előző szövetségi kapitánynál is minden ki volt osztva, de inkább csak elméletben, Kevin mindenen rajta tartotta a kezét, mi akkor inkább csak utasok voltunk a szekéren, most viszont tényleges munkát végeztünk.

– Milyen érzés, hogy jövőre nemcsak a női, hanem a férfiválogatott is az elitben játszhat?
– Erre büszke lehet mindenki, aki hozzátett bármit is, szurkolók, hokiszeretők, játékosok. Ha jól emlékszem, nem volt még ilyen, hogy a két felnőttválogatott egyszerre jutott fel az elitbe, és olyanra sem volt példa, hogy kiesés után egyből visszakerültünk a legjobbak közé. Nagyon jó volt látni, milyen boldogok a srácok, mert ennyi munka után igazán megérdemelték.

ÍGY ÉRTÉKELTÉK OLVASÓINK A MAGYAR KERETET

	M	GY	HGY	HV	V	L–K	GK	P
1. Magyarország	5	3	1	–	1	15–8	+7	11
2. Szlovénia	5	3	–	–	1	14–8	+6	9
3. Olaszország	5	2	1	1	1	20–10	+10	9
4. Románia	5	3	–	–	2	11–17	–6	9
5. Japán	5	1	–	1	3	11–17	–6	4
6. Dél-Korea	5	1	–	–	4	11–15	–13	3