Roger Holéczy hazatért

A Medvescak elleni Interliga-elődöntő első mérkőzésén mesterhármast ért el, a másik két mérkőzésen is oroszlánrészt vállalt abban, hogy a lehető leggyorsabb módon, három meccsen harcolta ki a Volán a finálét.
- Nagyon jól érzem magam Magyarországon - vall Holéczy (érezhető amerikai akcentussal, de ragaszkodik hozzá, hogy magyarul beszélgessünk, mint mondja, gyakorolnia kell). - Chicagóban születtem, szüleim hatvannyolcban vándoroltak ki, de úgy neveltek, hogy kedveljek mindent, ami magyar. Hallottam, hogy az utóbbi években nagyon sokat fejlődött a magyar hoki, s amikor az ősszel Európában kezdtem keresgetni csapat után, az edzőm, az ECHL-es (East Coast Hockey League - a szerző) Bakersfield mestere, Marty Raymond a Volánt ajánlotta, merthogy neki meg Pat Cortina az ismerőse, és hallotta, hogy légióssal erősítenének. Így kerültem Magyarországra.
- Ahol aztán egy csapásra a közönség kedvence lett.
- Nagyon örülök neki, hogy jó formában vagyok, az emberek nagyon kedvesek velem, a csapattársak is befogadtak. A szerződésem erre az évadra szól, de ha kölcsönös lesz a megelégedés, szívesen folytatnám Fehérvárott.
- Úgy tudom, nemcsak amerikai, hanem magyar útlevele is van. Gondolt már a magyar válogatottságra?
- Hogyne. A szabályok szerint két évig kell itt játszanom, hogy aztán válogatott lehessek, nagy megtiszteltetés lenne. Szeretném, ha összejönne, bár messze van még, ne igyunk előre a medve bőrére.

- Térjünk is vissza a jelenbe, méghozzá az Interligához!
- Az elődöntőben kijött a lépés. Nagyon készültünk a Medvescak ellen, hiszen az alapszakaszban ugyan utolsó lett, de kiverte a Dunaújvárost, úgyhogy nem lehet rossz csapat. Az első meccsen nyolc nullára leléptük a horvátokat, nagyon jól ment mindenkinek, nekem is ezen a meccsen sikerült három gólt lőnöm. A második meccsen sokkal jobban küzdöttek, de mi okos játékkal azt is azért hoztuk, és Zágrábban is kibírtuk a nyomást. Nagyon fontos volt, hogy hamar pihenőre térhessünk, és a döntőre hangolódhassunk. Hétfőn és kedden pihentünk, szerdától pedig már gőzerővel készülünk a szombaton kezdődő döntőre.
- Lehet esély a veretlen Jesenice ellen?
- A Jesenice nagyon jó csapat, mióta november közepétől itt játszom a Volánban, ezt már nekem is kétszer volt alkalmam tapasztalni. Egyébként négyszer futott össze a két gárda az alapszakaszban, mindig a szlovénok nyertek, de tudni kell, hogy év közben a rengeteg sérült miatt döcögtünk, most viszont Kovács Csaba kivételével mindenki egészséges. A Kontinentális Kupa óta remek formában vagyunk, úgyhogy ez most egészen más lesz, nem adjuk fel, nagyon szeretnénk meglepetést szerezni. De jut eszembe, még szabadnapom van, nem is gondolok a Jesenicére, Pat Cortina azt mondta, lazítsunk inkább.
- Hogyan lazít? Egyedül vagy sikerült már barátokra lelnie Magyarországon?
- Az unokatestvéremmel Budapest belvárosát, a Váci utcát barangolom be, sorra látogatom a rokonokat, ismerkedem egykori és jövőbeli hazámmal. Persze naponta többször eszembe jut az Egyesült Államok is, de csak kicsit hiányzik. Egész eddigi életemben, huszonnyolc évig Amerikában éltem, most viszont, igazából, nem is tudom önnek megmagyarázni, miért, de úgy érzem, hazatértem.