Szívesen játszana hét meccset

– Képes lesz a hétfőn kezdődő bajnoki döntő sorozatban is a hátán cipelni a csapatot a kupadöntőhöz hasonlóan?
– A kupadöntőn ugyan én lőttem az összes gólt, ám nem tetszenek az olyan megfogalmazások, hogy egyedül bántam el az Albával. Az az egész csapat diadala volt, a jó kapusteljesítménytől kezdve az önfeláldozó védekezésig, a játék minden elemében, minden csapattagnak maximálisat kellett nyújtania, hogy összejöjjön a siker. De a kupadöntő már a régmúlt, most már a bajnokság döntőjére összpontosítunk. Egyébként biztos, hogy rajtam nem múlik majd semmi, mindent megteszek a sikerért.
– Ha három kulcsszóval kellene jellemezni a bajnokság eddigi részét, a Dunaújváros eddigi teljesítményét…
– Azt mondanám: anyagi gondok, fiatalok, sérülések. A szakosztály a megszűnés ellen küzdött, a játékosok több hónapos késéssel kaptak fizetést. Ilyen körülmények közepette nem ideális a hokira, a játékra összpontosítani, s ez meg is látszott idei teljesítményünkön, amely finoman szólva sem volt kiegyensúlyozott. Az idei évadban idegenlégiósok nélkül játszunk, a klub a fiataljaira támaszkodik, és év közben rá kellett jönnie, hogy velük nem megy ugyanolyan könnyedén, mint Ferjóval, Balazzsal. Félreértés ne essék, egy rossz szót nem szólhatok a fiatal játékosokra, megtették a tőlük telhetőt, de ez sokszor még kevés a bravúrhoz nemzetközi szinten vagy a Volán ellen. Aztán év vége felé elért minket egy sérüléshullám, legjobban talán a válogatott hátvéd Horváth András hiányzik a szerkezetből. Ezzel mindent elmondtam, miért is nem tudtuk ebben az évadban jobban megszorongatni a Volánt.
– És sikerülhet a "szorongatás" a döntőben?
– Profi sportoló ne induljon versenyen, ha nem hiszi, hogy sikerülhet. Sportban bármi megeshet, és igen, tudjuk, négy vagy több meccsen sokkal, de sokkal nehezebb meglepni a jobb ellenfelet, mint egyetlen kupadöntőn. Megpróbáljuk a lehetetlent, ha pedig győzni, ne adj Isten, nem is sikerülne, az biztos, hogy nem adjuk könnyen magunkat.
– Pedig páros esztendőt írunk...
– Igen, kétezerben és kétezer-kettőben is nyertünk, ha létezik számmisztika, az idén is nekünk kellene. Csakhogy! Két éve is már a Volán volt a favorit, meglepetés volt, hogy mi lettünk a bajnokok, azóta pedig nemcsak hogy idegenlégiósunk nincs, de olyan stabil csapattagok, mint Sándor Szilárd, Kaszala is elhagytak minket. A Volán erősödött, mi meg évről évre gyengülünk.
– Ha papíron ennyire egyértelmű a helyzet, akkor mégis miben reménykedhetnek a dunaújvárosi szurkolók?
– A kapusteljesítmény és a helyzetkihasználás dönthet. Ha Halmosi kifog egy jó szériát, mint ahogy például a kupadöntőn védett, ha az első két meccsből elcsípünk egyet vagy kettőt, még minden előfordulhat. Az idén már sikerült kétszer legyőznünk a Volánt, miért ne sikerülne a bajnoki döntőben is? Akaraterővel sok minden pótolható.
– Mit tippel, hány meccs során dől el a bajnoki cím sorsa?
– Ilyenkor az esélyes azt tervezgeti, hazai meccsen jöjjön öszsze a döntő győzelem, és általában ilyenkor szalad bele egy jó kis kudarcba. Azt mondom, teljesen mindegy hány meccsen kell jégre lépni, szívesen lejátszom hetet is. Csak egy a lényeg: a Dunaújváros nyerjen!