Ajax, MTK, Atalanta, Wolves – nevelés kontra scouting

Az nyilvánvaló, hogy ha egy klub hatékonyan működteti az utánpótlás-nevelést, akkor azzal évekre biztosíthatja mind gazdasági, mind szakmai szempontból a jövőjét. Viszont ha a hatékonyutánpótlás-nevelés olyan egyszerű lenne,valószínűlega világ minden táján minden egylet erre akarna építeni. Ez azonban egyáltalán nincs így. Ugyanis hatékony utánpótlás-nevelést működtetni – értjük ez alatt, hogy ismétlődően olyan fiatalokat kinevelni, akik aztán az első csapatban bizonyíthatnak – és folyamatosan ugyanazon a szinten fenntartani úgy, hogy az ne menjen a mindenkori eredményesség rovására, nagyon nehéz feladat.

Erre világít rá a CIES legfrissebb kutatása is. Kimutatásuk szerint például a holland Ajax nevelte ki a legtöbb olyan futballistát az elmúlt években, aki jelenleg is valamely európai, élvonalbeli bajnokságban szerepel – összesen 77-en vannak. Ez a szám részben persze a minőségi munka bizonyítéka, ugyanakkor az Ajax akadémiájáról nemrég a Nemzeti Sport Online-on is hosszabb cikket olvashattunk, amelyben a klub utánpótlásában dolgozó egyik szakember elismerte, hogy az utóbbi néhány évben már közel sem került ki annyi klasszis tőlük, mint korábban, akár az 1990-es években, akár a 2000-es évek elején. Ezt egyfelől bizonyítja, hogy a top öt európai bajnokságba kikerülő saját nevelésű játékosok sorában már csak a 28. helyet foglalja el az Ajax, és egyre többször fordul elő a klubbal, hogy hosszú ideig még a holland bajnokságot sem tudja megnyerni. A 2004-es bajnoki címet követően például hét évet kellett várniuk a következő aranyéremre, de most is már négy esztendő eltelt a legutóbbi, 2014-es elsőségük óta, és jelenleg is a PSV vezeti a tabellát.

Aztán itt van példának okáért az MTK, amely először indított itthon futballakadémiát, és évek óta az egyik „bezzeg” klubnak számít utánpótlás-nevelés terén. Nem véletlen, hogy a CIES kimutatása alapján a magyar klubok közül jelenleg az MTK neveltjei futballoznak legnagyobb számban a különböző európai, élvonalbeli bajnokságokban (a legtöbben persze Magyarországon, az NB I-ben), összesen 32-en. Ehhez képest az MTK tíz éve nyert legutóbb bajnoki címet az NB I-ben, ráadásul a tíz év alatt kétszer is kiesett a honi élvonalból (igaz, egy szezon után mindig vissza is jutott).

Aztán a CIES arról is rangsort készített, hogy a játékpercek százalékos arányában mekkora szerep jut egyes kluboknál a saját nevelésű labdarúgóknak. Ebben a rangsorban 34.5 százalékkal a Haladás a 4. (vagyis az élcsoportba tartozik), amely közben az NB I-ben épp az utolsó, 12. helyen áll.

Minden tiszteletem tehát azon kluboké, amelyek folyamatosan, évről évre olyan saját nevelésű futballistákat tudnak a csapatba építeni, akik aztán meghatározó játékossá válnak, és mindez nem megy az eredményesség rovására, de mint a fenti példák is mutatják, egy ilyen folyamatot egyre nehezebb fenntartani szezonról szezonra. S ez a legmagasabb szinten, a legelismertebb akadémiákat működtető klubokra is igaz, gondoljunk csak a Barcelonára, amely egy ideig kivételnek számított, ám az utóbbi időben már nem mondhatni, hogy a híres LaMasiaontaná a tehetségeket anagycsapatfelé.

És hogy akkor mi a megoldás?

A magam részéről továbbra is a tervszerű játékospolitikában hiszek, aminek pedig a „scouting”, vagyis a játékosmegfigyelés az alapja, illetve a megfigyelésekre épülő hatékony erősítések.

Ennek egyik tökéletes példája számomra az olasz élvonalbeli Atalanta, amely köztudottan nem tartozik a legtehetősebb itáliai klubok közé, mégis példaértékű fejlődést produkált az elmúlt hat év során. Előbb kiesőjelöltből biztos középcsapattá vált, majd harcba indult a nemzetközi kupát érő helyekért. 2017-ben 4. lett és indulhatott az Európa-ligában, idén tavasszal pedig mindössze négy ponttal és egy hellyel maradt le az El-induló Milantól, míg jelenleg három pontra van a 6. Fiorentinától.

A bergamóiak 26 fős első keretében a harmadik számú, olasz kapuson kívül csupán egy saját nevelésű fiatalt találunk, aki egy gambiai tehetség, a 19 esztendős Musa Barrow. Pedig az Atalanta utánpótlásszinten élklubnak számít Olaszországban.

Ellenben az első keretben akad – a gárda harmadát alkotó olaszok mellett – albán, argentin, brazil, belga, marokkói, svájci, lengyel, német, iraki, holland, horvát, szlovén és kolumbiai légiós is!

A 14 különböző országból származó külföldit azonban fel is kellett fedeznie valakinek, és a munka hatékonyságát az együttes fejlődése bizonyítja.

Persze nemcsak Olaszországban találhatunk jó példákat a scouting hatékony működtetésére: az angol Premier League-be idén tavasszal visszajutó Wolverhampton megfigyelőiévente 5000 játékosról dolgoznak felscoutingriportokat! Így alakítják lépésről lépésre az együttest, amely tavasszal kilencpontos előnnyel nyerte meg a 24 csapatos Championshipet, jelenleg pedig újoncként a 10. helyen áll az angol élvonalban. Soraiban hét portugál, két spanyol és egy-egy belga, brazil, francia, ír, mexikói és marokkói labdarúgóval, összesen 15 légióssal.

Éppen a scouting nemzetközi jelentősége miatt indítottuk el itthon a futballszakmai képzésekre, elsősorban a megfigyelők képzésére szakosodott Football Education Centert (FEC), amelynek vezető instruktora, Riccardo Guffanti, a korábban évekig az Udinese vezető megfigyelőjeként, majd az olasz szövetségnél is dolgozó szakember, aki legközelebb november 9-10-én tart Magyarországon alapfokú scouttanfolyamot (részletek itt olvashatók). Riccardo jelenleg az élvonalbeli Cagliari „head scoutja” és a minap éppen Nigériában értem utol, azt mondja, egy újabb csiszolatlan gyémántra lelt (ahogy anno Alexis Sánchezt vagy éppen Pierre-Emerick Aubameyangot is felfedezte).

Úgy gondolom, a fenti példák a hazai klubok számára is tanulságosak lehetnek, a korszerűutánpótlás-nevelésszem előtt tartása mellett ajátékosmegfigyelésreis érdemes energiát áldozniuk a jövőben, és a magyar klubok egymást erősítve lehetnének egyre erősebbek mind a nemzetközi kupákban, mind a nemzetközi játékospiacon. Erre is jó példa a már említett Atalanta, amely gyakran vesz kölcsön és épít be az élvonalba más, nevesebb, tehetősebb klubok által felfedezett tehetségeket, akik az Interben, a Romában vagy épp a Juventusban még nem jutnának szóhoz, de a bergamóiaknál bizonyíthatnak, és később tovább tudnak lépni.

A példák adottak, lehet választani...