Vb-legek: csalódások, menetelések és méltatlan viták

A katari vb is bővelkedett emlékezetes pillanatokban, nagyszerű teljesítményekben, fájó kudarcokban, szép megmozdulásokban, nagy drámákban és persze rekordokban. Objektív és szubjektív elemeket is felvonultató összeállításunkban tizenegy katari „leg”-et gyűjtöttünk össze a legnagyobb csalódást keltő csapattól a legemlékezetesebb cselen át a legmerészebb edzői húzásig.

A LEGNAGYOBB CSALÓDÁS

Említhetnénk itt a csoportkörben búcsúzó németeket vagy uruguayiakat is, a legnagyobb csalódás azonban egyértelműen Belgium szereplése volt. A Roberto Martínez szövetségi kapitány vezette csapat 2018-ban bronzérmes lett, és sokan most is az egyik esélyesnek tartották arra, hogy érmesként zárjon. A vb előtt azt írtuk, ez lehet a belga aranygeneráció utolsó nagy dobása, ám a válogatott meglepően gyengén teljesített, ráadásul az öltözőből kiszivárgott információ szerint több játékos összeveszett egymással. Kanadát még nagy nehezen legyőzte 1–0-ra Belgium, utána viszont kikapott 2–0-ra Marokkótól, majd gól nélküli döntetlent játszott a horvátokkal, így harmadik helyen végzett a csoportjában.

A LEGNAGYOBB HISZTI

A legfájóbb búcsúk között is helye lett volna a portugálok negyeddöntős kiesésének Marokkó ellen, amely összetörte az ötödik tornáján pályára lépő Cristiano Ronaldo vb-álmait, nem csoda, hogy a saját bevallása szerint is mindennap síró ötszörös aranylabdásnak eleredtek a könnyei. Elképesztő bizonyítási vággyal érkezett meg Katarba a vb előtt a Manchester Uniteddal látványosan szakító, a teljesítményében láthatóan jelentősen visszaeső 37 éves klasszis, de nem olyan képet alakított ki magáról, mintha igazi csapatember lenne. Markánsan az Uruguay elleni első gólnál mutatkozott ez meg, Bruno Fernandes gólját hevesen magának követelte, mert állítása szerint beleért a haja a labdába. A felvételek alapján ezt lehetetlen eldönteni, de CR7 még a lefújás után is hisztizett, hogy neki jár a gól csapattársa helyett, a szövetség még a meccs utáni napon is próbálta bizonygatni, hogy ő talált be. A rendkívül méltatlan vitát a labdagyártó Adidas zárta le, a cég szerint a labdában lévő szenzor nem mutatott ki érintést.

A LEGNAGYOBB BRAVÚR

Nem sokan fogadtak volna arra a világbajnokság előtt, hogy Szaúd-Arábia legyőzi Argentínát. Erre szokták mondani, hogy „fix egyes”, főleg úgy, hogy a későbbi világbajnok harminchat mérkőzéses veretlenségi sorozattal a háta mögött várta a találkozót, és ha nem kap ki, beállítja az olaszok világrekordját. Sokáig úgy is tűnt, hogy érvényesül a papírforma. Lionel Messi már a 10. percben vezetést szerzett, sokkal jobban futballoztak az argentinok, de csak érvénytelen gólt tudtak szerezni. A szaúdiak pedig a második félidőben fordítottak, 2–1-re győztek, és a válogatott történetének egyik legnagyobb sikerét aratták. Argentína viszont utána összekapta magát, és megszerezte története harmadik világbajnoki címét.

A LEGTÖBB GÓLT HOZÓ MÉRKŐZÉS

Lehengerlően kezdte a világbajnokságot Anglia, amely az első mérkőzésén 6–2-re legyőzte Iránt (a gólrekordot az 1954-es osztrák–svájci csata tartja, 7:5 lett a vége). Nyolc góllal ez volt a vb legtöbb gólt hozó mérkőzése, de érdemes megemlíteni a Spanyolország–Costa Rica találkozót is, amelyen 7–0-ra nyertek a spanyolok. Azonban utólag ismét bebizonyosodott, hogy a csoportkörben aratott nagy különbségű sikerekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A spanyolok már a nyolcaddöntőben, az angolok pedig a negyeddöntőben búcsúztak, igaz, a Gareth Southgate vezette együttes később Wales és Szenegál ellen is 3–0-ra nyert, azaz eredményes volt akkor is.

Enzo Fernándezről lehetett tudni, hogy tehetséges középpályás, de kevesen gondolták, hogy ennyire jó világbajnoksága lesz. A 21 éves argentin játékost nyáron igazolta át a Benfica a River Plate-től, a 2020–2021-es idényben pedig még a Defensa y Justiciában futballozott kölcsönben. A válogatottban szeptemberben mutatkozott be és úgy lépett pályára a világbajnokságon, hogy előtte mindössze három felkészülési találkozón kapott lehetőséget. Senki sem lepődött volna meg, ha csak kiegészítő ember Katarban, ehhez képest az összes mérkőzésen játszott, Mexikó ellen gólt szerzett, Lengyelország ellen gólpasszt adott, a döntőben is végig a pályán volt, majd a FIFA is őt választotta meg a torna legjobb fiatal (23 év alatti) játékosának.

A LEGVÁRATLANABB MENETELÉS

A válogatott tagjain és néhány hurráoptimista szurkolón kívül valószínűleg kevesen számítottak arra, hogy az afrikai együttesek közül Marokkó jut a legtovább a világbajnokságon, arra pedig főként nem, hogy a kontinens válogatottjai közül elsőként éri el az elődöntőt. A marokkóiak három európai topválogatottat is leküzdöttek, a csoportkörben Belgiummal (2–0) kezdték, a nyolcaddöntőben Spanyolországgal (0–0, 11-esekkel 3–0) folytatták és a negyeddöntőben Portugáliával (1–0) zárták a sort. A lendület részben sérülések, részben a fáradtság hatására a végére elfogyott, Franciaország (0–2) és Horvátország (1–2) ellen sem sikerült újabb bravúrt elérni, de az afrikaiak így is történelmi sikereket arattak.

A LEGFÁJÓBB BÚCSÚ

Sokaknak sokkoló lehetett Brazília korai hazautazása a világbajnokságról, a torna nagy esélyesének a negyeddöntőben Horvátország jelentett megoldhatatlan feladatot. A mérkőzésen a hosszabbítás első félidejének végéig nem született gól, Neymar akkor talált rést a horvátok védelmén. Az előnyt azonban nem sikerült megtartani, Bruno Petkovic a 117. percben egyenlített, a tizenegyesrúgások során pedig Horvátország legjobbjai maradtak higgadtabbak. A párbajt 4–2-re elveszítő brazilok szövetségi kapitányát, Titét rengeteg bírálat érte, amiért nem Neymarral rúgatta az első tizenegyest, hanem a végére hagyta legjobb játékosát, és mire sorra került volna, kiesett a csapat. Érdekesség, hogy Brazília a tornán mindössze nyolc percet játszott hátrányban, a Kamerun ellen 1–0-ra elveszített csoportmérkőzés végén.

A LEGEMLÉKEZETESEBB CSEL

Josko Gvardiolnak még sokáig lehetnek rémálmai Lionel Messivel kapcsolatban. A hétszeres aranylabdás argentin klasszis a feltörekvő generáció legtehetségesebb belső védőjének is megmutatta, miért tartják sokan a világ legjobbjának, az Argentína–Horvátország (3–0) elődöntő harmadik gólja előtt tanári módon forgatta meg. A párharc már a félpályánál elindult, amikor a világsztár a Julián Álvareztől visszakapott labdával megiramodott a jobb szélen, majd – ahogyan mondani szokták – befűzte az oktatófilmet. A tizenhatos vonalához érve két csellel az alapvonalig vitte a labdát, és a kapu felé törve gólpasszt adott Julián Álvareznek, biztossá téve ezzel az argentinok döntőbe jutását.

A LEGERŐSEBB LÖVÉS

Kylian Mbappé az Angliát 1966-ban világbajnoki címhez segítő Geoff Hurst után a második futballista, aki három gólt szerzett vb-döntőben, de a francia csatár nem csak ezzel írta tovább saját dicsőséglistáját. A FIFA mérései szerint az Argentína elleni döntőn lőtt második góljánál (amikor a Marcus Thuramtól visszakapott labdát 14 méterről kapásból a bal alsó sarokba vágta) 123.34 kilométer/órás sebességgel rúgta meg a labdát, ami a torna legnagyobb erejű lövése lett. Fájdalma, hogy ez csak a hosszabbítás kiharcolására volt elég, Argentína győzelmét a torna aranycipőseként sem tudta megakadályozni.

A LEGNAGYOBB VÉDÉS

Több látványos bravúrt is láthattunk a tornán, igazán elemükben voltak a kapusok a tizenegyespárbajokban is, de mivel több hasonló szépségű nagy védés volt, a rangsor élére mégiscsak az kívánkozik, amelyik a világbajnoki címről döntött – még a tizenegyespárbaj előtt. A döntő 124. percében, 3–3-as állásnál ugyanis Randal Kolo Muani szemtől szemben állt Emiliano Martínez argentin kapussal, aki jó döntést hozva kilépett a kapujából egészen a tizenhatos közepéig, így a 14 méterről tüzelő, a bal sarkot célba vevő francia csatár lövését szinte spárgázva védte bal lábbal. A tizenegyespárbajban aztán a francia játékos betalált az argentin kapuba, de akkor már késő volt, néhány perccel korábban kellett volna.

Lehetett volna Didier Deschamps váratlan kettős cseréje a döntő 41. percében, amikor két csatárát, Ousmane Dembélét és Olivier Giroud-t is lekapta a pályáról 0–2-nél, ha végül nyertek volna a franciák. Fernando Santos portugál szövetségi kapitány talán ennél is váratlanabb húzása azonban látványosan be is igazolódott a Svájc elleni nyolcaddöntőben, amikor a sokat kritizált Cristiano Ronaldót kihagyta a kezdőcsapatból (nem sokan tették volna ezt meg a helyében), és általános döbbenetre a 21 éves Goncalo Ramost jelölte helyette a kezdőcsapatba. Az ifjú a 17. percben megszerezte csapatának a vezetést, és a 6–1-es sikerből mesterhármassal vette ki a részét. A kispadon duzzogó Cristiano Ronaldónak sok ellenérve nem lehetett a kapitány döntése ellen.