Fokozott szigor mellett amerikai győzelem a politikai rangadón – Csillag Péter helyszíni jelentése

A szokottnál tüzetesebben átvizsgálták a stadion területére lépők táskáját, a lelátó biztonsági személyzete éberen figyelte a közönség minden rezdülését, és volt is ok az elővigyázatosságra. A két ország között 1980 óta nincsen hivatalos diplomáciai kapcsolat, az iráni érdekeket Pakisztán képviseli az Egyesült Államokban, az amerikaiakat Svájc Iránban. A mérkőzés felvezetését kölcsönös barátságtalan gesztusok kísérték, az Egyesült Államok csapata közösségi médiafelületein átmenetileg egy vallási szimbólumoktól megfosztott iráni zászlót szerepeltetett, mire az iráni állami média a FIFA-szabályzat megsértésére hivatkozva az ellenfél kizárását követelte a világbajnokságról. Olaj volt a tűzre, hogy Jürgen Klinsmann, az amerikai válogatott korábbi szövetségi kapitánya egy interjúban sértő megjegyzést tett az irániak mentalitására, mire Carlos Queiroz, az irániak portugál szövetségi kapitánya kemény nyilatkozatban vágott vissza, az amerikai iskolai lövöldözéseket felemlegetve.

Feszült, kiélezett légkör jellemezte a találkozó előtti hangulatot is, a stadionhoz közelítve amerikai és iráni szurkolók egymást túlkiabálva éltették csapatukat, hazájukat (ezt most nehéz volt elkülöníteni), ám ellenséges gesztusokat nem tapasztaltunk. Viszont láttunk több olyan jelenetet, hogy miután kiordították magukból hazaszeretetüket, a csillagos zászlós amerikaiak barátságosan lepacsiztak zöld-fehér-piros sálas vetélytársaikkal. Itt minden részletnek jelentősége volt, egy tengerentúli újságíró például éppen „Demokrácia” feliratú pólóját vette elő a mai meccsre a ruhatárából. Az irániak ambivalens lélektani helyzete abból fakad, hogy a nép jelentős része nem osztozik az állam Amerika-ellenességében, sőt éppen az uralkodó rezsimben látja fő ellenségét. Magunk is hallottuk az Anglia elleni mérkőzés (2–6) előtt saját himnuszuk alatt zúgó iráni szurkolókat, és láttuk a tiltakozásból nem éneklő játékosokat.

Ezúttal efféle egyértelmű protestjeleket nem észleltük, szokatlan volt ellenben, hogy a körülöttünk lévő iráni drukkerek tiszteletlenül visszaültek a helyükre az amerikai himnusz első hangjainál. A pályán zajló események szinte másodlagosnak tűntek a szokatlan körülmények tükrében, ám a két dimenzió itt bőven összeért: az első perctől olyan elszántsággal csaptak össze a felek, hogy érezni lehetett, extra lelki ösztönzést kaptak. Aztán egyre egyértelműbben magához ragadta a kezdeményező szerepet az Egyesült Államok csapata, és Christian Pulisic kis híján sérülésbe torkolló góljával a 38. percben a vezetést is megszerezte. Miután a párhuzamos mérkőzésen Anglia a második félidő elején már 2–0-ra vezetett, szinte biztossá vált, hogy az Al-Tumama Stadionban csak a második hely lehet a tét – az amerikaiaknak a győzelem, az irániaknak minimum egy pont kellett. Az egyre idegesebb ázsiai ellenféllel szemben végül az Egyesült Államok megőrizte 1–0-s vezetését, visszavágva az 1998-as vb-n Irántól elszenvedett, máig emlegetett 2–1-es vereségért, és így bejutott a Hollandia elleni nyolcaddöntőbe.

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!

VILÁGBAJNOKSÁG, KATAR
3. FORDULÓ
B-CSOPORT
Irán–Egyesült Államok 0–1 (0–1)
Doha, al-Tumama Stadion, 42 127 néző. Vezette: Mateu Lahoz (spanyol)
Irán: Bejranvand – Rezajan, Hosszeini, Puraligandzsi, Mohammadi (Karimi, 45+2.) – Ezatolahi – Nurollahi (Torabi, 72.), Hadzsszafi (Dzsalali, 72.) – Golizadeh (Anszarifard, 78.), Azmun (Goddosz, a szünetben), Taremi. Szövetségi kapitány: Carlos Queiroz
Egyesült Államok: Turner – Dest (S. Moore, 82.), Carter-Vickers, Ream, Robinson – Adams – McKennie (K. Acosta, 65.), Musah – Weah (Zimmermann, 82.), Sargent (H. Wright, 78.), Pulisic (Aaronson, a szünetben). Szövetségi kapitány: Gregg Berhalter
Gólszerző: Pulisic (38.)

A csoport másik meccsén: Wales–Anglia 0–3 (0–0)