A katari vb-stadionokat egy budapesti csapat díszítette fel

 

Muszáj személyes szállal kezdenem: amikor húsz-egynéhány évvel ezelőtt a Pénzügyőr ifiben a nyári alapozás elején együtt tépkedtük az elvadult gazt a Marczibányi téri földes pályán, valószínűleg egyikünk sem gondolta volna, hogy 2022-ben világbajnoki mérkőzésen ülünk majd együtt Katarban egy szupermodern stadion lelátóján. És emlegetjük nevetve a régi pestszentimrei délelőttöt, amelyre Fonyó, a legendás szertáros – akinek a munkáját előző nap köszönte meg Vatai mester egy üveg pálinkával – reggeli zavarában tévedésből a serdülőcsapat szerelését küldte velünk az idegenbeli meccsre, aztán miután a gyerekméretű darabokba hiába próbáltuk beletuszkolni magunkat, szégyenszemre az ellenféltől kellett kölcsönkérnünk egy garnitúra nadrágot.

 

Kiss Gábor, a Pénzügyőr 2002-es és 2003-as ifjúsági bajnokcsapatának középpályása szeptember óta Katarban dolgozik az arculatépítéssel foglalkozó budapesti Béflex Zrt. megbízott projektvezetőjeként, magyar munkatársaival együtt a világbajnokság nyolc mérkőzéshelyszínén alakította ki a kiemelt vendéglátói részleg környezetének dekorációját. Ők gondoskodtak arról, hogy a pontosan kidolgozott, egységes világbajnoki dizájn megjelenjen a fogadópultokon, a vendéglátótér falain, a liftajtókon és minden olyan felületen, amellyel találkozhatnak a megkülönböztetett vendéglátásban részesített díszvendégek. A feladat egyszerűnek tűnik, mégis rendkívül összetett, hiszen a hónapok óta tartó munkafolyamat során állandó logisztikai kihívást jelentett a feladaton dolgozó nyolc-nyolc magyar és helybeli kivitelező munkás mozgatása, a környékbeli üzemben legyártott elemek, matricák megfelelő helyre szállítása, az esetleges fennakadások orvoslása. Mind a nyolc helyszínen Bárán László vezérigazgató és Németh András fő projektvezető, valamint a felügyeletük mellett tevékenykedő három projektvezető felelőssége volt a díszítés kialakítása: Kiss Gábor az Al-Tumama és az Al-Dzsanub Stadion, Kis Márkó a Kalifa Nemzetközi Stadion, az Ahmed bin Ali Stadion és a 974 Stadion, egy tunéziai kolléga az Al-Bajt és az Education City Stadion arculatépítését szervezte, a döntőnek is otthont adó Loszaíli Nemzeti Stadionnál Németh Andrásnak jutott a feladat.

És hogy miért éppen a magyar vállalatot bízták meg a különleges feladattal? Az előzmények a katari futballválogatott debreceni vendégjátékáig nyúlnak vissza, emlékezhetünk, rendre a magyarországi helyszínen lépett pályára a közel-keleti vb-újonc a minőségi felkészülés jegyében az európai vb-selejtező A-csoportjának aktuális szabadnaposa ellen, így játszott 2021-ben hazánkban Szerbiával (0–4), Portugáliával (1–3), Írországgal (1–1), Luxemburggal (1–0) és Azerbajdzsánnal (2–1) is. A Nagyerdei Stadion televíziós közvetítésben is jól mutató, látványos dekorációja a Covid-járvány nézőkorlátozásai idején különösen fontos szempont volt, a katariakkal szerződésben álló partner pedig a területen nagy tapasztalatot szerző Béflex Zrt.-t kérte fel helyi partnernek. Az együttműködés megmaradt, és talán a debreceni referencia is nyomott a latban, amikor a magyar társaság elnyerte a megbízást a katari világbajnokságon az arculatépítésére.

„Megfeszített tempóban zajlott a munka az elmúlt hetekben, az utolsó stadion díszítését a vasárnapi nyitó meccs éjszakáján, hajnali kettőkor fejeztük be – enged betekintést a kulisszák mögé Kiss Gábor. – Amikor az augusztusi előkészületek és tervezési fázis után szeptemberben elkezdődött a tényleges építés, még úgy-ahogy lehetett tartani a heti egy szabadnapot, az utolsó négy hétben azonban már nonstop, napi tizennégy órában kellett dolgozni, hogy időre készen legyünk. Szerencsére sikerült, elégedetten vették át a munkát, nekünk pedig nagyon jólesett azon a szombat éjszakán végre hátradőlve meginni egy hideg csapolt sört egy étteremben.”

Ami a csapolt sört illeti, a vb-előkészületek során tartott hosszú böjt és katari alkoholmentes hétköznapok különösen szokatlanok lehetnek annak, aki bajor környezetben nevelkedve hozzászokott a gazdag sörkultúra áldásaihoz. Az 1984-ben született, diplomáját Bécsben szerző közgazdász Kölnben látta meg a napvilágot, szülei munkája miatt több időszakban is élt Németországban, futballozni is München mellett, a TSV Grasbrunn nevű falusi csapatban kezdett hétévesen. Így a kis településen tapasztalta meg a kilencvenes évek német amatőr futballjának szépségeit, a pótolhatatlan közösségi élményt: a szünetben osztott meleg tea, a csapattagoknak szervezett délutáni grillezés, a kapurarúgó-verseny ugyanúgy összekovácsolta az együttest, mint a hétvégi mérkőzések. Talán a kint gyűjtött ösztönzés is segítette Kiss Gábort a család hazaköltözése után a baráti futballszellem budai képviselőjéhez, a Pénzügyőr csapatához, és igazította élete útjait azóta is a sport, a labdarúgás közelébe. A bécsi egyetemen diplomamunkáját a Joseph Blatter egykori FIFA-elnök által szorgalmazott, hazai játékosokat segítő, emlékezetes 6+5-ös szabályjavaslat és az európai uniós munkavállalói jog összeegyeztethetőségéről írta (a konklúzió röviden: bármily kívánatos a törekvés, nem lehet), munkáját magyarra fordítva a Magyar Labdarúgó-szövetség is tanulmányozta. A 2008-as pekingi olimpián egy utazási iroda alkalmazásában segítette Kínában a kiutazó magyarokat, később a nemzetközi labdarúgás világában voltak ambíciói, a FIFA masterképzéséről a szigorú jelentkezési procedúra során az utolsó szűkítésnél maradt ki.

Ha kerülő úton is, most mégis visszatalált a FIFA-hoz, és éppen itt ül mellettem, az Al-Dzsanub Stadion lelátóján – ügyeletben. A munka ugyanis nem ért véget a dekoráció elkészítésével, a használat során keletkező károk javítására készenlétben kell állni. Ha egy-egy VIP-vendég, esetleg VVIP-vendég (mert van very very important person, vagyis nagyon-nagyon fontos személy kategória is a stadionokban), szóval ha egy efféle előkelő meccslátogató egy félrenyelt lazacfalattól urambocsá megtarkítaná a falat, vagy csak maszatos kezével összefogdosná a pult szélét, az illetékesek rögtön jeleznek a magyar csapatnak, amely azonnal munkába áll, intézkedik, pótolja, újraragasztja a megrongált matricát. Amikor pedig majd egy-egy stadion már kiszáll a vb-versenyből, kezdődik a bontás kevésbé izgalmas és alighanem stressz­mentesebb munkája. Ám nem túlzás talán, a világbajnokságon még tapétát vakarni is megtisztelő kiváltság.

„Büszkeség, hogy magyarként itt dolgozhatok, dolgozhatunk a vébén – összegzi az elmúlt hetek tapasztalatát Kiss Gábor. – A válogatott 1986 óta nem szerepelt a tornán, és ha ezt a hiányt nem is pótolja semmi, örülök, hogy munkánk révén mégiscsak részese lehetek a nagy eseménynek. Rengeteget köszönhetek a futballnak. Barátságokat, kapcsolatokat, élményeket, és nagyszerű érzés, hogy itt, Katarban ez alatt a néhány hét alatt azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna: a sport közelében dolgozhatok.”