Jakob “Kübi” Kuhn portréja

Kuhn mögött gazdag játékos-karrier áll, hiszen hatszoros bajnoknak és ötszörös kupagyőztesnek vallhatta magát visszavonulásakor, megjárva az FC Zürichhel két BL-elődöntőt is. A középpályást egy ízben az Év labdarúgójának is megválasztották hazájában, a válogatottban pedig 5 gólt ért el 63 mérkőzésén s szerepelt az 1966-os világbajnokságon is. Visszavonulása után a Zürichet, majd az U-21-es válogatottat edzette, de 2000-ben visszautasította a felkérést, hogy az argentin szövetségi kapitány, Enzo Trossero jobbkeze legyen.Bölcsen döntött: 2001 nyarán kezébe került a kormány, bár a Türkyilmaz-Chapuisat-Sforza-féle generáció végnapjaiban lemaradt a 2002-es világbajnokságról, de a 2004-es kontinenstornára kijutottak, mindeközben a nemzedékváltást roppant sikeresen vezette le. Kedvenc taktikai variációja a 4-2-3-1, ennek védekezési hatékonyságáról a németországi világbajnokságon is képet alkothattunk, hiszen négy mérkőzésen egyetlen gólt sem kaptak fiai. Igaz, nem csak rajta múlik a “Nati”, a válogatott gólszegénysége, egyszerűen csupán egyetlen nemzetközi szintet is megütő támadóval rendelkezik, Alexander Frei-jel.Már jóval a 2008-as Eb előtt bejelentette, hogy a torna után mindenképpen lemond, s a szövetség sem tétlenkedett, hamar megtalálta ideális utódját a Bundesligában sikert sikerre halmozó Ottmar Hitzfeld személyében.