Buffon kilökte Panuccit, majd beintette a lest – és napokig ment a vita a gólról

FEJBE RÚGTÁK, GÓLPASSZ LETT BELŐLE

(1996, Dánia–Portugália 1–1) Időrendben haladva kezdjük ezzel a sheffieldi mérkőzéssel, annak is a 22. percével, amikor egy hazaadást követően Vítor Baía kapus gondatlanul próbálta előrebombázni a labdát: fejbe találta az őt támadó Mikkel Becket! A dán csatárról oldalra pattant a labda, éppen Brian Laudruphoz, aki szép csel után hatalmas gólt lőtt. Az Eb-történelem egyik legkülönösebb gólpassza volt… A címvédő nem nyert, Sá Pinto szép fejessel egyenlített. Vítor Baia kapott még különleges gólt ezen az Európa-bajnokságon, de arról majd egy későbbi napon…

Laudrup gólja 2:25-től, Sá Pinto gólja 6:20-tól

KÍVÜL VAN-E A JÁTÉKTÉREN, AKI AZ ALAPVONALON TÚLRA ZUHANT?

(2008, Hollandia–Olaszország 3–0) Amíg az előző gólra csupán rácsodálkozott a publikum, hovatartozástól függően ki-ki a hasát fogta a röhögéstől vagy a fejét verte a falba dühében, addig a következő már más utat járt be: szereplők és kívülállók sora vitatkozott azon, szabályos volt-e.

A helyszín Bern, támadnak a hollandok: Rafael van der Vaart szabadrúgást ível középre, Gianluigi Buffon – miközben ütközik Christian Panuccival, aki kizuhan a pályáról – kiüti a labdát, Joris Mathijsen begyűjti, visszapasszolja lövésre, Wesley Sneijder laposan a kapu előterébe bombázza, és a teljesen őrizetlen Ruud van Nistelrooy a hálóba perdíti. Ha figyelmen kívül hagyjuk az alapvonalon kívül fekvő Panuccit, akkor lesről. A svéd játékvezető, Peter Fröjdfeldt mégis gólt ítél. Az olaszok tiltakoznak, a közönség értük szorító része fütyül, pfujol. Les volt vagy nem volt les?

„A gól nem leshelyzetből született, mert az olasz kapuson kívül egy olasz játékos is a gólszerző előtt volt. És bár az a játékos történetesen kizuhant a pályáról, a pozíciója releváns volt a leshelyzet megítélése szempontjából” – idézték a másnapi lapok David Taylort, az UEFA akkori főtitkárát, aki arra célzott, hogy Panucci nem a játékvezető utasítására vagy engedélyével hagyta el a játékteret, azaz hivatalosan játékban volt, bármikor visszatérhetett volna.

„A játékvezetők körében nyilvánvaló a lesszabály efféle értelmezése, de elfogadom, hogy a publikum számára nem feltétlenül az” – tette hozzá Taylor, és szavait alátámasztandó több helyütt idézték a németek akkori szövetségi kapitányának, Joachim Löwnek a reakcióját: „Nem tudtam erről én sem, kissé meg is lepődtem. Talán változott a szabály?”

Löw sokakkal egyetemben úgy hitte, csak akkor nem lett volna les, ha a védő szándékosan, a lesre állítás céljával hagyja el a játékteret. Tévedett.

Idézet a hatályos szabálykönyvből: „Ha valamelyik védőjátékos a játékvezető engedélye nélkül hagyja el a játékteret, akkor a játék következő megszakításáig vagy ameddig a védekező csapat által a felezővonal felé megjátszott labda a büntetőterületükön kívülre kerül, a les szempontjából úgy kell tekinteni, mint aki a saját kapuvonalán vagy az oldalvonalon van”.

A vitatott gól az alább beágyazott összefoglaló legelején látható.

AMIKOR MINDEN BEJÖTT A HOLLANDOKNAK – ÉS AMIKOR SEMMI

(2008, Hollandia–Olaszország 3–0) Wesley Sneijder volt a fent tárgyalt, 3–0-s holland győzelemmel végződő berni meccs legjobbja; nem is alaptalanul, hiszen gólpasszt adott, gólt szerzett, és a harmadik találatból is kivette a részét egy kulcspasszal. De kaphatta volna a csata legjobbját megillető címet akár Giovanni van Bronckhorst is, aki egy gólvonalas mentéssel és az ellenakciót végigkísérve egy kulcsfontosságú passzal segítette elő Sneijder gólját, majd a hajrában – megint egy hatalmas, egész pályás vágta végén – fejes góllal pecsétet tett a világbajnok legyőzésére.

(2012, Dánia–Hollandia 1–0) A három holland gólszerző közül négy évvel később már csak Sneijder volt a fedélzeten, de sem neki, sem a társainak nem sikerült a kapuba találni az ukrajnai nyitányon, pedig lehetőség nyílt bőven… A dánok megúsztak egy erősen tizenegyesgyanús szituációt is, és Michael Krohn-Dehli lövésével megnyerték a meccset.

BOLGÁR BEMUTATKOZÁS, TERMÉSZETESEN SZTOICSKOV-GÓLLAL

(1996, Bulgária–Spanyolország 1–1) Bulgária a története első Európa-bajnoki mérkőzését játszotta, ám korántsem számított esélytelennek a spanyolok ellen, hiszen a két évvel korábbi vb-n – talán a torna legnagyobb meglepetését szolgáltatva – a negyedik helyen végzett. A keret azóta nem sokat változott, a jól bejáratott kulcsemberek közül Emil Kosztadinov harcolta ki, majd Hriszto Sztoicskov értékesítette azt a tizenegyest, amelyikkel a bolgárok megszerezték a vezetést. Az első győzelem azonban nem született meg, mert Javier Clemente jó érzékkel cserélt: Alfonso öt perccel a beállása után egyenlített.

KÉT NÉMET RAJT, KÉT NÉMET GYŐZELEM

(1996, Németország–Csehország 2–0) Az Old Traffordon Christian Ziege és Andreas Möller egy-egy lapos lövése beakadt a cseh kapuba az első félidő derekán, simán nyertek a németek – aztán eltelik néhány hét, és a döntőben vívnak egy ennél jóval kiélezettebb csatát.

(2012, Németország–Portugália 1–0) Lvivben sem kapott gólt a nationalelf, de ehhez jó adag szerencse kellett, ugyanis Pepe, majd Nani eltalálta a lécet, és Manuel Neuernek is akadt nagy védése. A meccs egyetlen gólját az egekbe emelkedő Mario Gómez fejelte.

 JÚNIUS 9. – EB-EREDMÉNYEK 

EB 1996, ANGLIA
CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Leeds: Spanyolország–Bulgária 1–1
Manchester: Németország–Csehország 2–0
Sheffield: Dánia–Portugália 1–1

EB 2008, AUSZTRIA ÉS SVÁJC
CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Zürich: Románia–Franciaország 0–0
Bern: Hollandia–Olaszország 3–0

EB 2012, LENGYELORSZÁG ÉS UKRAJNA
CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Harkiv: Hollandia–Dánia 0–1
Lviv: Németország–Portugália 1–0

SOROZATUNK ELŐZŐ KÉT RÉSZE: