A „kisfiú”, aki megoldhajta az osztrák csatárgondokat: Sasa Kalajdzic

Olivera Stajic betartotta az ígéretét. Egy nappal azután, hogy Sasa Kalajdzic második osztrák válogatott mérkőzésén duplázott Skócia ellen, az újságírónő kitett egy videót a Twitterre, amelyen azt mutatta meg, hogyan kell kiejteni a csatár nevét.

Igazából felesleges volt aggódnia. A huszonhárom éves futballista a legígéretesebb osztrák támadó, aki az év elején zsinórban hét Bundesliga-meccsen talált be a Stuttgart színeiben, majd háromszor Ausztria első két vb-selejtezőjén. Ahogy a régi osztrák gólvágók emléke lassan ködbe vész, a kisfiús kinézetű Kalajdzic a jelek szerint megoldotta a csapat csatárgondjait és lassan senkinek sem kell bemutatni.

Persze ettől még nem mondanánk, hogy könnyű út áll előtte. A hetvenes években Hans Krankl vitte a prímet, majd Toni Polster vált az első számú gólfelelőssé (és 44 góljával osztrák rekorderré) 2000-ben bekövetkezett visszavonulásáig. A közelmúltból csak Marc Jankót lehet kiemelni, aki huszonnyolcszor volt eredményes a nemzeti együttesben, igaz, ő már két éve visszavonult, de a jelek szerint vége az utódkeresésnek.

A bécsi születésű futballista kapcsán először a termete szúr szemet, kétméteres magasságával ő a Bundesliga legmagasabb játékosa, egyben a beadások természetes célpontja. A csúsztatott fejes a labdarúgás egyik legalapvetőbb megmozdulása, szép a maga egyszerűségében. Kalajdzic személyében pedig az egyenlet egyik fele biztos: csak rá kell ívelni a labdát.

A magas csatárokkal kapcsolatos sztereotípiák – lábbal ügyetlenek – nem érvényesek Kalajdzicra. Sőt, technikai tudása lenyűgöző, remek a bal lába, és aktívan részt vesz a támadások építésében is. Ez részben korábbi edzőjének, Ernst Baumeisternek közönhető, aki az Admira Mödlingnél középpályáról feltolta a csatársorba és a gólszerzést tette fő feladatává. A középpályán töltött időszak viszont sokat segített abban, hogy jobban megértse a játékot, és ne vesszen el magányos toronyként a tizenhatoson belül.

Kalajdzic élettörténete kis túlzással tipikus bécsi futballsztorinak mondható. A szülei bosnyákok, akik a délszláv háború elől menekültek Bécsbe. Sasa 1997-ben született, és az SV Donauban, majd a Donaufeldben kezdett játszani, mielőtt az Admirához szerződött volna. A külvárosi együttesben kezdte profi pályafutását is.

Amikor egy fiatal játékost a példaképeiről kérdeznek, a válasz általában Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo, a szláv származású játékosoknál talán Zlatan Ibrahimovic vagy Luka Modric. Kalajdzic azonban más választ ad: „Az én hőseim a szüleim. A semmiből jöttek, és jó életet teremtettek nekem és a testvéremnek.”

Az interjúi általában frissítően hatnak a szokásos közhelyparádéhoz képest, mintha nála kimaradt volna a médiatréning. Nem mond olyanokat, hogy „csak a következő meccsre koncentrálok” vagy „én is csak egy csapattag vagyok.” Egyszer azt nyilatkozta, hogy „nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de a legbutább sem. Csak nyílt és őszinte vagyok”.

És valóban, egy olyan férfit látunk, aki minden interjút egy apró mosollyal kezd. Mint egy fiú, akit arról kérdeznek, hány gólt lőtt a kertben. Miután decemberben két gólt szerzett az Union Berlin ellen, arról kérdezték, miért nyomogatja a telefonját? A válasz? „Elfelejtettem betenni magam a fantasy csapatomba. Annyira hülye vagyok.”

Amikor Kalajdzic 2019-ben a Stuttgarthoz szerződött úgy tűnt, egyenes úton jár. Az első felkészülési mérkőzésén azonban szörnyű sérülést szenvedett, és majdnem teljes egészében kihagyta az első idényét. „A Stuttgartnál éreztették, hogy bíznak bennem, és nem kezdtek utódot keresni. Ettől még sokkoló volt az eset.”

Kalajdzic aztán meghálálta a bizalmat. Épp időben épült fel ahhoz, hogy élvonalba jutáshoz segítse a Stuttgartot. A következő idény első bajnokiján csereként rögtön gólt szerzett a Freiburg ellen, és végül tizenhat góllal, valamint hét gólpasszal zárta az évadot, amelynek köszönhetően nem csak az osztrák kezdőben lett bérelt helye, hanem nagyobb klubok figyelmét is felkeltette.

Az Eb után pedig vélhetően még többen tudják majd kiejteni helyesen a nevét.

Fordította: Szeli Mátyás