Egyszer már megrabolták Európát

SOKÁIG KISELEJTEZVE

A Görög Labdarúgó-szövetség 1926-ban alakult meg, egy év múlva vették fel őket a FIFA-ba, 1954-ben pedig az UEFA-ba. Az első hivatalos mérkőzését csak 1929 áprilisában (Görögország–Olaszország 1:4) megvívó nemzeti csapat sokáig semmilyen nagy tornára nem tudta kvalifikálni magát, bár szorgalmasan elindult mindegyik selejtezősorozatban (az 1950-es vb kivételével). A görög labdarúgás első nagy villanása az 1971-es, a Panathinaikosz által szerzett Bajnokcsapatok Európa-kupája-ezüst volt, amelyet a klub Puskás Ferenc vezetésével ért el.

1980: AZ ELSŐ EB-RÉSZVÉTEL

Az első nagy torna, amelyen kikötött a „Kalózhajó", az 1980-as Európa-bajnokság volt, és az oda vezető úton 4–1-re leágyúzták a magyarokat, és megcsáklyázták a szovjeteket is. Olaszországban már nem élték túl a csoportkört, ami nem is csoda, lévén a címvédő csehszlovákokat, az 1978-as vb-döntős hollandokat és a későbbi győztes nyugatnémeteket kapták ellenfélként – ehhez képest az utóbbiak ellen megszerzett egyetlen pont nem is olyan rossz teljesítmény tőlük.

Az első hellenikus vb-részvételre egészen 1994-ig kellett várni, amelyre ugyanaz a kapitány vezette ki őket, aki az Eb-re, nevezetesen Alketasz Panagouliasz. A Minu – Aposztolakisz, Manolasz, Kalidzakisz, Kolicidakisz – Kofidisz, Caluhidisz, Niopliasz, Ciantakisz (Marangosz, 46.) – Szaravakosz, Mahlasz (Mitropulosz, 58.) összetételű csapat vereséget szenvedett a Diego Maradona által vezetett argentinoktól, majd a bolgárok és a nigériaiak is átléptek rajta.

2004: CSODÁK ESZTENDEJE

Ezzel egy jó időre el is lőtték puskaporukat, a kilencvenes évek végére egészen mélyre süllyedtek, de legnagyobb klubjaik szép lassan megerősödtek anyagilag, mindemellett egyre több görög futballista kerülhetett a komolyabb európai bajnokságokba. Ez a folyamat egy igazi mirákulumban teljesedett ki: a portugáliai, 2004-es kontinenstornán a német Otto Rehhagel vezetésével a „Kalózhajó" döbbenetes módon aranyat zsákmányolt.

Az 1998-as U21-es Eb-n már letette névjegyét az Angelosz Hariszteasz féle generáció, a portugáliai tornán viszont egy komplett csapat egyszerre hozta élete legjobb és legszerencsésebb formáját. A fináléban ráadásul a házigazdákat győzte le – a torna során másodszor! „Görögország nyert, a futball vesztett" – mérgelődött a mérkőzés után a spanyol Marca, nem is alaptalanul, lévén a Rehhagel-fiúk inkább fegyelmezettségükkel és mezőnymunkájukkal, mint varázslatos játékukkal érték el sikerüket. Ki emlékezett a nagy ünneplés idején már arra, amikor a selejtezők során két vereségbe belefutva Athén utcáin tüntettek a német mester ellen?

A döntőben egyébként a Nikopolidisz – Szeitaridisz, Dellasz, Kapszisz, Fisszasz – Vrizasz (Papadopulosz, 81.), Kacuranisz, Baszinasz, Zagorakisz, Jannakopulosz (Venetidisz, 76.) – Hariszteasz összeállításban győzték le a portugálokat a kék mezesek, Hariszteasz találatával. Aznap este 500 ezer ember ünnepelt Athén utcáin...

KONTINENSBAJNOKKÉNT IS LEMARADTAK A VB-RŐL

Az év végén Trajanosz Dellasz, Hariszteasz, Mihalisz Kapszisz, Antoniosz Nikopolidisz, Jorgosz Szeitaridisz és a torna legjobbjának megválasztott Theodorosz Zagorakisz is bekerült az Aranylabda 50 jelöltje közé, de a vb-selejtezők során az ukránok, a törökök és a dánok is megelőzték őket. A 2008-as Eb-re kvalifikálták magukat (a magyarokat kétszer is elverve), ott viszont három kínos kudarcot szenvedett Rehhagel némiképp nosztalgiacsapatnak tetsző válogatottja. Először a svédek vetettek véget a görög csodának, majd az oroszok vették el tőlük a reménykedés jogát egy ki-ki mérkőzésen, legvégül pedig a spanyolok léptek át rajtuk.

Az afrikai világbajnokságnak már résztvevője lett az alaposan megújított gárda, amely azonban csúfos kudarcot vallott a Dél-afrikai Köztársaságban. „Ami a görögöket illeti, aligha fognak hiányozni bárkinek: épeszű gólt ezen a vébén sem lőttek, sorsdöntő meccsüket is rúgott gól nélkül, nulla csatárral operálva próbálták megnyerni" – szólt a villámértékelés.

Az új szövetségi kapitány, Fernando Santos a vb-csapattal kezdte a 2012-es Eb selejtezőit, és egy hazai, Grúzia elleni kínos döntetlennel. Santos ennek ellenére kitartott választottjai mellett, akik végül veretlenül végeztek a csoport élén. Az utolsó selejtezőn három Eb-aranyos játékos is pályára lépett, azaz a nagy átalakításra várni kell még egy jó ideig. Az állandóság, az összeszokottság mindenképpen javukra szól, a tíz selejtezőn kapott öt gól magáért beszél – no de a rúgott 14 is.