NFC Kelet szezonértékelő – „És a kör bezárult…”

A Dallas Cowboys csoportgyőzelmével bezárult a kör a Nemzeti Főcsoport Keleti csoportjában. Ezzel ugyanis az elmúlt négy évben mind a négy csapat felért az NFC East csúcsára. A 2011-es New York Giants, a 2012-es Washington Redskins és a 2013-as Philadelphia Eagles csapataiban egy közös pont volt, hogy mindannyian úgy nyerték a csoportot, hogy az utolsó héten megverték a Cowboys-t, akiknek bármelyik évben egy döntetlen is elég lett volna a csoportgyőzelemhez. Idén azonban a sors kárpótolta Jerry Jones srácait, akik kiélezett harcban győzedelmeskedtek az Eagles felett. Nézzük a csapatok 2014-es szezonját külön-külön, ahogy mi azt láttuk… A Dallas Cowboys csoportgyőzelmével bezárult a kör a Nemzeti Főcsoport Keleti csoportjában. Ezzel ugyanis az elmúlt négy évben mind a négy csapat felért az NFC East csúcsára. A 2011-es New York Giants, a 2012-es Washington Redskins és a 2013-as Philadelphia Eagles csapataiban egy közös pont volt, hogy mindannyian úgy nyerték a csoportot, hogy az utolsó héten megverték a Cowboys-t, akiknek bármelyik évben egy döntetlen is elég lett volna a csoportgyőzelemhez. Idén azonban a sors kárpótolta Jerry Jones srácait, akik kiélezett harcban győzedelmeskedtek az Eagles felett. Nézzük a csapatok 2014-es szezonját külön-külön, ahogy mi azt láttuk…

Dallas Cowboys (12-4)

A csapat a bevezetőben már említett módon bukta el a rájátszást a korábbiakban, ami mutatta, hogy ott vannak a tűz közelében, csak valahogy nem akaródzik összejönni a dolog. A kudarcokat túlélte Jason Garrett főedző, de koordinátorai tovarepültek. Bill Callahan helyét Scott Linehan (offensive coordinator), míg Lane Kiffin helyét Rod Marinelli (defensive coordinator) vette át. A csapat milliárdosa, tulajdonosa, general managere és „mindenese”, Jerry Jones a fizetési sapka miatt bajban volt, így olyan kulcsembereket kellett elküldenie, mint a center, Phil Costa, az elkapó, Miles Austin vagy a csapat legendája, DeMarcus Ware. A cap space szűkössége miatt két meghatározó védő falember újraszerződése is kizárt dolog volt, ezért Jason Hatcher Washingtonba, Jarius Wynn pedig Buffalóba távozott. Pótlásukra érkezett a 2013-as évet sérülés miatt kihagyó Henry Melton Chicagóból és a 48. döntőt a Denverrel elbukó Jeremy Mincey. Mr. Jones lépett egy váratlant is: az egykori első körös, majd 24 évesen visszavonuló, de a Ravens-hez visszatérő és ott a fizikai felmérőn elbukó Rolando McClaint egy hetedik körös, kondicionális „cetliért” Texasba vezényelte. Elég gyengécske meló volt ez, jöhetett a draft. A Cowboys az első kör 16. helyén választhatott és bár rengeteg szó volt róla, hogy Johnny „Football” Manzielt viszik, ha még elérhető, de mégis kihagyták. Helyette a kirakós utolsó darabját választották a támadófalba, a jobb oldali guardot, Zack Martint. Ez tavaly májusban meglepetést keltett, ma már senki nem vitatja jogosságát. A csapatnak további nyolc cetli állt rendelkezésére, ebből hetet védőre használtak el, a hétből viszont mindössze ketten jutottak szóhoz a csapatban, hárman már nem is tagjai a rosternek. Alapember senki nem lett, a második körös defensive end, Cameron Lawrence és a negyedik körös linebacker, Anthony Hitchens kapott kisebb-nagyobb szerepet.

A szezon siralmasan kezdődött: 43 másodperce után DeMarco Murray labdát vesztett és máris 7-0-ra vezetett a San Francisco 49ers. A következő támadásból mezőnygól lett, de az ezt követő három akció egyaránt Tony Romo interceptionjével ért véget. A vége sima vereség és temetés. A „tojáslabdás” társadalom egyöntetűen gúnyt űzött a csapatból. A Cowboys azonban nem állt le magyarázkodni, tették a dolgukat és szép lassan mindenkit meggyőztek. Zsinórban hat meccset nyertek meg, mielőtt a 8. héten meglepetésre kikaptak a Redskins-től, ráadásul Romo is csigolyasérülést szenvedett. Az első nyolc összecsapás egy szenzációs egyéni teljesítményt is tartogatott, a csapat futója, Murray az összes találkozón elérte a 100 yardot, ezzel a liga történetének első futója lett, aki ilyen hatékonyan kezdte az idényt. Ez természetesen legalább ennyire a kiváló fal érdeme is volt. A 9. héten a csereirányító Brandon Weeden vezetésével esély sem volt a bombaerős Arizona Cardinals ellen, ráadásul Murray nagy sorozata is véget ért. Ezután Londonba utaztak, ahol a két törött csigolyával játszó Romo vezetésével elverték a Jacksonville Jaguars-t, jöhetett a régen várt pihenőhét hét-hármas mérleggel. A 12. héten Dez Bryant egy perccel a vége előtt szerzett TD-je azt jelentette, hogy a Hálaadás Napján két 8-3-as franchise csap össze, a Cowboys az Eagles-t fogadta. Nagyon rossz játékkal veszítettek, de a következő meccsig volt 10 napjuk, hogy rendezzék a sorokat. Az utolsó négy meccsen mindenkit kiütöttek, sorban haladva, 41, 38, 42 és 44 pontot szerezve.

Ez pedig azt jelentette, hogy 2009 után újra megnyerte csoportját a Cowboys és várhatta a Detroit Lions elleni Wild Card csatát. Nagyon belealudtak a meccsbe, a harmadik negyed végéhez közeledve még 20-7-re vezettek a vendégek, de végül egy remek utolsó negyeddel, és egy csipetnyi bírói segédlettel, ráadásként az újonc DeMarcus Lawrence „magánszámával” továbbléptek. Utazhattak Green Bay-be, ahol egy szenzációs, végletekig kiélezett meccset buktak el, azzal az ezerszer megénekelt Dez Bryant „el nem kapással”…

A támadókról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. A bevezetőben említett kirakó úgy néz ki, hogy a csapat még 2007-ben draftolta Doug Free-t (RT), de mellé valahogy soha nem állt össze a fal. Egészen 2014-ig. Először jött 2011-ben az első körben az USC kiváló „vak oldali” tackle-je, Tyron Smith (LT), majd a 2013-ban a draft első köréből Tarvis Frederick (C), az idén pedig Zack Martin (RG). Az „ötösfogat” a 2012-ben drafton kívül megszerzett Ronald Leary-vel (LG) lesz teljes és ketten közülük, Smith és Martin, az All Pro Team első csapatába s bekerültek. Ők azok, akik az idei remek teljesítmény alapját adták. Nekik köszönhetően futotta a legtöbb yardot (1845 yard) Murray, és lett az Év Támadója és ugyancsak nekik köszönheti Tony Romo a liga legmagasabb QB-ratingjét (113.2) valamint a liga legtöbb hatpontosát (16 TD) elkapó Dez Bryant. Rajtuk kívül még a másodéves Terrance Williams mutatói is kiválóak, ő 621 yardot és nyolc TD-t szerzett, melyhez hármat hozzápakolt még a rájátszásban. A védelemről már nem tudok ilyen szépeket írni, extrém teljesítmény nem akadt, többek közt ezért is veszítettek Green Bay-ben. Az irányítók siettetése valahogy nem ment, a linebacker sorból McClain dicsérhető, főleg, hogy milyen mélyről jött vissza; rajta kívül még Bruce Carter, valamint a safety, Barry Church hozta az átlagot.

Ha a komplett évet figyelem, az nagyon jól sikerült, ami bíztató a jövőre nézve. A támadósor 10 pontos, de aggodalomra ad okot, hogy Bryant és Murray egyaránt szabadügynök lesz napokon belül, viszont kötve hiszem, hogy bármelyikőjüket elengedné Jones. A támadófal évekre előre megoldott és egy jó fal mögött Romo is jól játszik, ahogy ezt láthattuk. A védelem viszont más kávéház. Ahhoz, hogy az NFC-ben meghatározó csapat legyenek, nagyon komoly erősítést kell csinálni, szinte minden posztra elkél a frissítés…

New York Giants (6-10)

Ahogy az minden nagy múltú franchise esetében lenni szokott, nem jellemző sem a kapkodás, sem a stáb bolygatása, még egy olyan gyengécske szezon után sem, mint amilyen a Giants 2013-as éve volt. Sem a vezetőségben, sem az edzői stábban nem történt eget rengető dolog, hacsak Ben McAdoo (OC) kinevezése nem tekinthető annak. A 2014-es holtidényben is ugyanúgy Tom Coughlin vezetőedző és Jerry Reese general manager feladata volt a csapatépítés, ahogy azt már régen megszokhattuk. A szabadügynök piacról érkezett futó Oaklandből, Rashad Jennings személyében, Mario Manningham, elkapó visszatért ’Friscóból, míg Geoff Schwartz a támadófalba érkezett, mint minőségi igazolás. Tom és Jerry minden bizonnyal a XLVIII Super Bowl-t sem csak nézték, az ott fellépő két csapatból ugyanis elcsábították a secondary-be Walter Thurmondot és Dominique Rodgers-Cromartie-t, valamint megszerezték a returner specialista, Trindon Holliday-t is. Látszik, hogy próbált erősíteni a csapat, de közben olyan kulcsembereket is elveszített, mint az Oakland Raidershez aláíró Justin Tuck vagy a Chicago Bears kegyeit választó Ryan Mundy. A draft első körében a 12. választás joga volt az Óriásoké és nem kis meglepetésre a sérült Odell Beckham Jr.-t, az LSU egyetem wide receiverét választották. Akkor ezt kevesen értették, ma már inkább azt értik kevesen, hogy ez az ember, hogy csúszott odáig... Rajta kívül remekül bevált a második körös center, Weston Richburg, a negyedik körös running back, Andre Williams és az ötödik kör 174. helyén kiválasztott linebacker Devon Kennard is. Mit mondhatnék erre? Soha rosszabbat.

A bajnokság a Lions elleni kínos Monday Night Football vereséggel indult, melyet a Cardinals elleni fiaskó követett. Időben ébredt a csapat, a pár hétig remekül játszó Eli Manning vezetésével két győzelem következett, majd az ötödik hét után már pozitív mérleggel állt a csapat, miután a 44 yarddal és TD-vel bemutatkozó „OBJ” segítségével az Atlanta Falcons-t is legyőzték. A hatodik héten az Eagles otthonában léptek pályára és nem elég, hogy 27-0-ra veszítettek, még a súlyos térdsérülést szenvedő sztárelkapót, Victor Cruz-t is elveszítették. Ez a sajnálatos sérülés teremtette meg azt a lehetőséget Beckham számára, amit aztán szépen ki is használt. Ezután a Dallas elleni vereség, majd a bye week következett, de nem sikerült a sorokat rendezni. Zsinórban öt vereség jött, melyek közt volt arcpirító, mint például a Jaguars elleni kudarc, volt balszerencsés, mint a Cowboys elleni utolsó perces vereség, de volt tükörsima is, mint az Indianapolis Colts vagy a Seattle Seahawks elleni. A csapat szezonja 3-9-nél, valójában a vereség sorozat közben ért véget, egyedül Beckham parádés játéka jelentett üde színfoltot. Ezt követően még csináltak egy hármas W sorozatot, akárcsak az idény elején, de ez már semmit sem ért.

A csapatrészek közül a támadókkal kezdeném, közülük is a már többször említett Odell Beckham Jr.-ral. Első három meccsén 106 yardot és 3 TD-t kapott el, már ekkor látszott, hogy nem egy „tucatelkapóról” beszélünk. A 8. heti pihenő után aztán beindult a srác, mi pedig nem győztünk ámuldozni. A maradék kilenc meccsen hétszer jutott 100 yard fölé, szerzett még 9 TD-t és végül 1305 yarddal és 12 hatpontossal zárt, ami annyit jelent, hogy átlagban minden profi meccsén szerzett 108,75 yardot és egy TD-t. Az csak természetes, hogy ezek után őt választották a szakírók az év támadó újoncának. Eli Manning egész jó számokkal zárt, Andre Williams 721 yarddal és 7 futott TD-vel nyitott a profik közt, de dicsérhető még a tight end, Larry Donnell is (623 yard, 6 TD). A védelem, mint komplett csapatrész, leszerepelt, sok pontot, sok yardot engedtek, kevés nagy játékot csináltak és a labdaszerzések terén sem alkottak maradandót. Egyénileg persze van kit kiemelni, a márciusban szabadügynökké váló Jason Pierre-Paul 12.5 sack-je jónak nevezhető, ahogyan Antrel Rolle (87 tackle, 3 INT) és Jameel McClain (116 tackle, 2.5 sack) játékára sem lehet panasz.

Összességében több van a Giants-ben, de hol a védelem, hol a támadók nem tudják hozni az elvárt szintet, ritkán játszik jól mindkét egység egyszerre. Coughlin és Reese marad, egy a tavalyihoz hasonló draft és egy átlagnál jobb Eli Manning forma újra a rájátszásba terelné a csapatot.

Philadelphia Eagles (10-6)

A Sasok 2013-as éve nem várt sikereket hozott, így vezetői szinten nem volt indokolt a váltás. A keret további erősítése a Howie Roseman (GM), Chip Kelly (HC) duó feladata volt. A csapat a szabadügynök piacon kevés aktivitást mutatott, egyedül a New Orleans Saints-től érkező safety, Malcolm Jenkins remélhette, hogy kezdő lesz, még a New York Jets-től érkező „macsó”, Mark Sanchez sem remélhetett többet a kispadnál. Veszteség ellenben érte a csapatot. Clifton Geathers (DT) és Patrick Chung (S) személyében két fontos védő távozott, de ez semmi ahhoz képest, amit DeSean Jackson sztárelkapó távozása jelentett. A liga talán legjobb mélységi célpontja távozott a csoportrivális Redskins-hez. Az Eagles egy trade keretein belül megszerezte a Saints mindenes futóját, Darren Sprolest, ez egy ötödik körös pickbe került, az így feleslegessé váló Bryce Brownt egy 2015-ös negyedik körös cetliért „passzolták le” a Bills-nek. Így szerezz jobb futót és jobb draftcetlit... A játékosbörze első köre méretes baklövésnek bizonyult, a 26. helyen kiválasztott linebacker, Marcus Smith alig néhány játékot töltött a pályán az idényben. Ellenben a második körös elkapó, Jordan Matthews 872 yarddal és 8 TD-vel kezdte profi pályafutását és a harmadik körös elkapó, Josh Huff is jó benyomást keltett, ő elkapott és visszahordott hatpontost is szerzett. A draft többi része gyenge lett, Kelly-ék erre nem igazán lehetnek büszkék.

A nyitómeccsen alaposan ráijesztettek a szurkolókra, a félidőben 17-0-ra vezetett a Jaguars Philly-ben, de Nick Foles-ék összekapták magukat és végül 34-17-re nyertek. A második heti MNF igazi csemegét hozott, melyet az Eagles az újonc kicker, Cody Parkey utolsó másodperces mezőnygóljával nyert meg a Colts otthonában. Ezt a Redskins elleni győzelem követte, majd jött az első pofon San Franciscóban. Az offense végig szenvedett, a negyedik negyedben mentek át először a 49ers térfelére. Az ötödik héten a St. Louis Rams, a hatodikon pedig a Giants volt az áldozat, így 5-1-gyel ment pihenőre a csapat. Visszatérve Arizonába látogatottak egy újabb vereségért, ami szintén az offense nyakába varrható. A Houston Texans ellen visszataláltak a helyes útra, de elveszítették a kezdő irányítót, aki súlyos vállsérülést szenvedett. A Carolina Panthers kiütését már Mark Sanchez vezényelte, aki 332 yarddal és 2 TD passzal bizonyított első kezdő meccsén. A csapat balszerencséje, hogy az éppen parádés formában játszó Green Bay Packers volt a 11. heti ellenfél, így nagyon csúnya, 53-20-as vereség lett a vége a csatának. 7-3-mal álltak ekkor, semmi nem fenyegette a rájátszást. Főleg azok után nem, hogy a Hálaadás Nap meccsen nyerni tudtak Dallasban a rivális ellen, és máris 9-3-mal vezették a csoportot. Ezután kikaptak a címvédő Seahawks-tól, ami egy vállalható eredmény, majd jött az év meccse a Cowboys ellen, otthon. Elképesztő csatát láthattunk, a vendégek 21-0-ra is vezettek, innen fordított 24-21-re az Eagles, hogy aztán a Bryant-Murray tandem megnyerje a csatát a „Tehenészeknek”. A Cowboys lépéselőnybe került, de a playoff simán meglehetett volna, azonban a két vereség nyomott hagyott és a 16. heti utolsó másodperces vereséggel véget ért a szezon számukra.

Az a tény, hogy kilenc játékost adtak az idei Pro Bowlba, jól mutatja, hogy ügyes brigáddal van dolgunk. A támadófal sokáig nem tudott rendes kezdővel felállni: Jason Kelce, Lane Johnson és Evan Mathis is kihagyott több mérkőzést. Ez megviselte a Kelly-féle támadójátékot, volt gondjuk bőven. Sem Foles, sem Sanchez nem tudott vezér lenni és bármilyen hülyén hangzik, az 1319 yardot és 5 TD-t futó LeSean McCoy sem játszott jól. Két támadót viszont feltétlen ki kell emelni. A már említett újonc, Matthews remek második számú elkapóvá vált, a 2013-as évet térdsérülés miatt kihagyó Jeremy Maclin 1318 yardja és 10 TD-je pedig szenzációsnak nevezhető. Ahogy a csoport mindegyik csapatáról, úgy az Eagles-ről is elmondható, a védelme csapatként nem nevezhető jónak. Közülük nehéz kiemelnem bárkit, Mychal Kendricks lett a házi „tackle-király” 83 szereléssel, ami valljuk be, nem nagy szám. Pass rush terén nyújtott egyedül kiemelkedőt az egység, a 14.5 sacket jegyző Connor Barwint mindenképp dicséret illeti. Feltétlen említésre méltó speciális egység, ugyanis négy különböző játékos is szerzett return TD-t, továbbá blokkolt punt után is szerzett hatpontost az egység.

Azt gondolom, hogy idén ebben az Eaglesben nem volt több. Hiába az 5-1-gyes rajt és később a 9-3-mas mutató, védelem nélkül és Mark Sanchezzel irreális a rájátszás. Az jól látható, hogy a csapatot vagy ligaelit védelem (Cardinals, Seahawks, 49ers) vagy ligaelit támadósor (Packers, Cowboys) volt képes csak legyőzni a 16. heti mentális kudarcig. Ez pedig mutatja, hogy komoly ellenfél ellen nem igazán volt esélyük. A kötelezőket viszont behúzták. A védelem alapos erősítésre szorul, lesz feladat bőven a hajdani fővárosban.

Washington Redskins (4-12)

A botrányosra sikerült 2013-as szezon után a vezetőség Mike Shanahan kirúgása mellett döntött és kinevezte a korábban a Cincinnati Bengals támadó koordinátori feladatait ellátó Jay Grudent főedzőnek. Megítélésem szerint ez rossz döntés volt, amit a szezon is ékesen bizonyított. A 2012-es Robert Griffin III trade-et még mindig nyögi a csapat, így elsőkörös cetli nélkül várták a játékosbörzét, illendő volt a free agent piacon virgonckodni. Aggodalomra adott okot RGIII sérülékenysége is, így került a csapathoz harmadik irányítónak Colt McCoy. Szinte minden csapatrészbe érkezett ember, Jason Hatcher Dallasból, Ryan Clark safety Pittsburgh-ből, Tracy Porter cornerback Oaklandből. Linebacker poszton nem igazán sikerült erősíteni, ráadásul visszavonult a csapat ikonja, London Fletcher is. A 'Skins igyekezett hosszú távú szerződést kötni legértékesebb védőjével, Brian Orakpóval (OLB), de csak franchise tag-gel sikerült megtartaniuk. Ezekből is látható, a védelemben voltak nagyobb gondok, a legtöbb erősítést oda szánták, de természetesen nem feledkeztek meg a kedvencről, RGIII-ról sem, aki DeSean Jackson személyében a liga egyik legjobb elkapóját kapta játszópajtásul. A draft úgy ahogy volt, mehetett a szemétbe, egyedül a 102. helyen kiválasztott corner, Bashaud Breeland nyújtott jó teljesítményt.

A szezont Griffinnel és houstoni vereséggel kezdte a csapat. A második héten a Jaguars látogatott a fővárosba, Griffin idő előtt kidőlt, Kirk Cousins mégis győzelemre vezette őket. Négy vereség következett, Cousins egyszer jól, egyszer rosszul játszott, nem tudott konzisztens maradni. A 7. héten 10-6-ra égtek a szünetben a Tennessee Titans ellen, amikor Cousins-t McCoy váltotta, majd 19-17-es győzelemre vezette a Rézbőrűeket. A következő meccsen, a 6-1-gyel álló Dallas otthonában, McCoy vezetésével behúzták a hétfő esti rangadót a lesajnált Rézbőrűek. Ezt követte a Minnesota Vikings elleni vereség, melyen újra RGIII irányított. A 10. héten bye week, majd újabb két vereség Griffinnel. Gruden eddigre végképp megelégelte a sztár gyenge játékát, nyíltan támadta, de mégis játszania kellett. Sérülések ide-oda, Griffin botrányos évet zárt. Egyetlen győzelmet szerzett, 214 passzkísérletre mindössze négy TD passz jutott, emellé hat interceptiont is dobott. Futni nem mert a sérülése miatt, a zsebben idegenül mozgott, igazán senkivel nem találta meg az összhangot, se a fallal, se az elkapóival.

A támadók közül ki kell emelni Jacksont, aki ilyen „irányítómizéria” mellett is termelt 1169 elkapott yardot és 6 TD-t. A futó, Alfred Morris szintén 1000 yard fölé került és még 8 TD-t is szerzett, rá sem lehet panasz, ahogy a támadófal egyetlen Pro Bowl választottjára, Trent Williams-re sem. A védelem, mint csapatrész siralmas volt, Orakpo hamar megsérült, az új szerzemények nem tudtak nagyot alkotni, az említett újonc, Breeland mellett a 109 szerelést jegyző Keenan Robinsont és a 13.5 sacket szerző Ryan Kerrigant tudnám megemlíteni.

Három év távlatából kijelenthető, hogy nem érte meg az RGIII trade, főleg, hogy az első évben az egészsége is „ráment” a bizonyításra. A tavalyi siralmas év is ennek köszönhető, valamint Jay Gruden hozzá nem értésének. Rengeteg rossz és hibás játékhívás, valamint tanácstalanság jellemezte, számomra meglepő, hogy állásban maradt, még akkor is, ha csak egy éve dolgozik Washingtonban. A jövőben már nem Bruce Allen látja el az általános igazgatói feladatokat, hanem az a Scot McCloughan, akinek nagy érdeme van abban, hogy a Seahawks ott tart, ahol tart. Szép feladat előtt áll a Redskins, sok jót mégsem jósolok nekik…