Az esztergomi csodára tényleg senki sem számított a női kézilabda NB I-ben

1. GYŐRI AUDI ETO KC (NS-TIPP: 2.)
Az „örökös” aranyvárományos, rekord­bajnok ETO tavaly húsz év után maradt ismét trófea nélkül itthon, ez, illetve az is szült bennünk némi kételyt, hogy az első teljes idényére készülő Per Johansson miként birkózik meg a sok érkező klasszis beépítésével. Kiválóan megbirkózott a csapatépítéssel, így a győriek megérdemelten hódították vissza a trónt. 

2. FTC-RAIL CARGO HUNGARIA (1.)
A fővárosiak az elmúlt esztendőben 27 év után dupláztak ismét itthon, ráadásul a tavaly nyáron érkező két-két orosz és francia világklasszissal egyértelműen a Győr szintjére erősödtek. Az Allan Heine által kezdetben hozott lendület ezúttal „csak” a Magyar Kupa-elsőség megvédésére volt elég, az NB I-ben sokba, konkrétan a bajnoki címbe került a debreceni döntetlen a Fradinak.

3. MOL ESZTERGOM (7–10.)
A két éve még a harmadosztályra készülő együttes története első élvonalbeli idényében meg sem állt a bronzéremig. Abban biztosak voltunk, hogy Elek Gábor irányításával nem lesznek kiesési gondjai az újoncnak, de arra senki sem számított, hogy stabil középcsapat helyett az elmúlt évek legnagyobb szenzációját nyújtja a végig roppant kiegyensúlyozott esztergomi garnitúra.

4. DVSC SCHAEFFLER (3.)
A francia Metzbe igazoló Vámos Petra személyében vezérét veszítő hajdúsági együttes ezúttal is képes volt egy bravúrra a két nagy valamelyike ellen (döntetlen az FTC-vel), az Esztergom elleni hazai vereség után a Budaörs ellen szintén otthon elbukott egy pont azonban végzetesnek bizonyult a megingathatatlan Elek-csapattal szemben a bronzért vívott csatában.

5. MOTHERSON-MOSONMAGYARÓVÁRI KC (4.)
A tavaly nyári nagyobb átalakulás után finoman fogalmazva is hektikus idényt zárt a meglepő és váratlan pofonokba beleszaladó, kétszeres bajnoki bronzérmes óvári csapat, amely edző- és klubvezetőség-váltáson is átesett. Mindezt figyelembe véve tulajdonképpen nem lehetnek elégedetlenek, hogy a közvetlen élmezőny mögött zártak.

6. KISVÁRDA MASTER GOOD SE (11–12.)
A fiatal Józsa Krisztián már Székesfehérváron is figyelemre méltóan tevékenykedett, és az elmúlt két évben Kisvárdán is masszív csapatot épített. A 2016-os NB I-be való visszajutásuk óta a legjobb helyezésüket elérő szabolcsiak alaposan ránk cáfoltak, köszönhetően annak is, hogy megbízhatóan szállították a pontokat a sűrű középmezőnyben.

7. VÁC (6.)
Az idény közben edzőt váltó (Herbert Gábor helyét Horváth Roland vette át) váciak csak rosszabb egymás elleni eredménnyel szorultak a Kisvárda mögé a tabellán, és a Mosonmagyaróvártól is csak két ponttal maradtak el. Összességében a már megszokott módon sok fiatal kézilabdázót bevető, a légiósnak álló kulcsemberét, Kuczora Csengét elveszítő együttes, ahogy majdnem tíz éve mindig, az idén is a mezőny első felében zárta a bajnoki küzdelmeket.

8. SZOMBATHELYI KKA (13–14.)
A japán, macedón, szlovák, monte­negrói, horvát és brazil légióst is bevető másik újonc is jóval előrébb végzett annál, mint vártuk. A kilenc sikerrel és meglepően sok, öt döntetlennel elért 23 pont derék a két év után feljutó SZKKA-tól, amelynek szereplését alapvetően meghatározta a góllövőlistán kimagasló, 237 találattal élen záró Pődör Rebeka teljesítménye.

9. ALBA FEHÉRVÁR KC (11–12.)
A tavaly nyáron kinevezett, a monte­negrói női válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozó, még mindig csak 33 éves Szuzana Lazovics munkája az idény második felétől kezdett beérni, hiszen 17-ből 11 pontot januártól május végéig szerzett az FKC. A játékosként olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok Lazovics ősztől még előrébb léphet együttesével. 

10. DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ KA (7–10.)
A Bajnokok Ligájában edződő Veszprém férficsapatától érkező Gulyás Péter által irányított, idény közben is légiósokat igazoló Kohász hullámzóan és sokszor teljesen kiszámíthatatlanul szerepelt. Sokáig pengeélen táncolt, de az utolsó öt fordulóban megszerzett öt pontnak is köszönhetően végül megmenekült a nagy múltú újvárosi együttes.

11. MOYRA-BUDAÖRS HB (5.)
A jelentős NB I-es tapasztalattal felvértezett kézilabdázókkal teli keret alapján jóval előrébb vártuk Buday Dániel együttesét, amely a debreceni döntetlennel meg is mutatta a benne rejlő lehetőséget, míg a Kisvárdán kapott pofon igazolta, hogy nagy kilengések is lehetnek a teljesítményében. A történelmi Magyar Kupa-bronzéremmel és a bajnoki bennmaradással viszont pozitív lehet az összkép.

12. VASAS SC (7–10.)
A rutinos Konkoly Csaba által irányított, veretes múltú fővárosiak a közvetlen alsóházi riválisok ellen nagyon értékes pontokat gyűjtöttek, így tavaly után az idén is megmenekültek a kieséstől az utolsó fordulókban. Az idény első része megint valamivel jobban sikerült a piros-kékeknek, akik januártól 16 játéknap alatt ugyanúgy hét pontot szereztek, mint ősszel az első tíz körben.

13. MTK BUDAPEST (7–10.)
Az enyhén szólva is nehéz, sérülésekkel sújtott és edzőváltást (Vágó Attila helyett Woth Péter) is hozó idényben a fővárosiak győzelemmel rajtoltak, majd sorozatban 11 vereséget szenvedtek, ami gyakorlatilag megpecsételte a sorsukat. A bajnokság második felében már nem tudták ezt a tetemes hátrányt ledolgozni, a záró körben mozdultak el az utolsó helyről, így 12 év után ősztől nem a legjobbak között szerepelnek.

14. TAPPE-BÉKÉSCSABAI ELŐRE NKSE (13–14.)
Az elmúlt tíz évben sokszor a szakadék szélén táncoló lilák portugál, osztrák, szerb, horvát és román légióst is bevetettek, sőt, az idény felénél edzőt cseréltek (Rác Sándort Herbert Gábor váltotta), azonban az új impulzus sem segített. Az első 13 fordulóban hét, míg a hátralévő 13-ban februártól csak három pontot gyűjtött az Előre, amely négy év után esett ki újra az élvonalból.