Az edzőváltás sem segített, 26 év után esett ki a Vidi

Senki sem így tervezte az idényt Székesfehérváron. A Ferencváros mögött az elmúlt tíz esztendő legsikeresebb magyar klubja ha nem is vérmes, de nagy reményekkel vágott neki az idénynek, szóba került egy esetleges Magyar Kupa-győzelem, a felsőház, akár a dobogó megcélzása, ehhez képest… – óriási blama a kiesés.

MÁR AZ ELEJÉN VOLTAK FIGYELMEZTETŐ JELEK

Senki sem gondolta 2024 júliusában, az NB I első fordulójában, hogy a kecskeméti vendégjáték alkalmával a két leendő kiesőt láthatja a közönség. Pedig a két csapat játéka már akkor is – finoman fogalmazva – akadozott, erőtlen akciók, jókora hibák, pontatlan indítások jellemezték a kilencven percet. Az eredmény utólag jelzésértékű is lehetett volna, gól nélküli döntetlennel zárult a mérkőzés. Hat forduló után azonban még így sem lehetett érezni, hogy gondban lehet a Fehérvár, a KTE elleni pontszerzést követően a következő öt meccsen nyolc pontot gyűjtött Pető Tamás együttese, a Sóstó Arénában a Diósgyőrt (3–1) és az MTK-t (1–0) is legyőzte, a Zalaegerszeg (1–1) és a Nyíregyháza ellen (3–3) pedig döntetlent játszott, hat kör után a tabella hetedik helyén állt.

A következő négy meccsen elszenvedett négy vereség azonban már előrevetítette, valami nagyon nem működik jól a klubnál. A szurkolók ekkor még csak találgatták, mi lehet az oka a gyenge szereplésnek, miként sodródhattak kedvenceik máris a kieső hely közelébe. Sokan a gyenge támadójátékot okolták, mások az óriási egyéni hibákban látták a sorozatos fiaskók okát, ám amikor a következő két fordulóban hat pontot szerzett a gárda – 2–0-ra legyőzte a Lokit, majd 6–1-re kiütötte a KTE-t –, a többség fellélegzett, mondván, beindult a szekér, immár csak idő kérdése, hogy megközelítse a dobogósokat a Fehérvár.

RITKÁN HÚZTA ELŐ LEGFŐBB FEGYVERÉT A FEHÉRVÁR: ALIG SZERZETT ÁTLÖVÉSBŐL GÓLT

Jócskán meggyengült a Fehérvár FC kerete tavaly nyáron, majd télen is elveszítette több alapemberét, ennek következményeként korántsem tudta megközelíteni azt a szintet, amelyet az előző idényben Bartosz Grzelakkal elért – már-már nagy szó, hogy Pető Tamás irányításával a középmezőnyben helyezkedett és egyetlen fordulót sem zárt a kieső helyen. Az idényt tizenegyedikként befejező együttes a 2023–2024-es évadban kiemelkedett a labdabirtoklást illetően, ám ebben a mutatóban a leggyengébbek közé csúszott vissza, különösen a támadóharmadban időzött keveset, de a széleken sem gurigázott sokat, inkább középen járatta a labdát. A Cube adatelemző rendszer passzhálózatából kitűnik, a kapust gyakran bízták meg azzal a feladattal, hogy felívelje a labdát a középcsatárnak, hogy aztán majd a lecsorgót begyűjtsék a társak.   A játékosok átlagos pozíciója alapján jellemzően 5–4–1-es felállásban pályára küldött székesfehérváriak védekezése az egyik legagresszívabb volt (ennek következményeként tekinthetünk a 81 sárga lapra és a hat piros lapra), míg a fejpárbajok, a földi párharcok, a magas letámadás tekintetében átlagot hoztak – nem úgy a blokkolt lövések terén, ez finoman szólva sem volt erőssége a gárdának.   A helyzetek minőségéből levezetett várható kapott gólok mutatója 51.15 volt a Fehérvárnak, és 52-szer kapitulált, ebből a szempontból tehát nincs jelentős eltérés. A várható lőtt gólokat górcső alá vevő xG-mutató azonban arról árulkodik, hogy nem sáfárkodott jól – az amúgy nem túl sok és jó minőségű – lehetőségével, mivel a 40.26-os érték ellenére mindössze 34-et szerzett. Az előző idényben a tizenhatoson kívüli lövései jelentették az egyik legfőbb fegyverét, 13 gólt szerzett a büntetőterületen kívülről, ám ebben az évadban csak háromszor juttatta távolról kapuba a labdát. Ha játékosai átlépték a felezővonalat, az ellenfelek pulzusa aligha szökött az égbe, mivel a legrosszabbak között végzett többek között a beadások, rögzített helyzetek, támadásbefejezés és támadóharmadbeli veszélyteremtés terén (lásd lenti képen), viszonylag kevés gólhelyzetet alakított ki, a kontratámadások sikerességében azonban átlag felettinek számított. B. L.

ALAPEMBEREK TÁVOZTAK, A LÉGIÓSOK NEM TETTEK CSODÁT

Pető Tamásnak azonban nem volt éppen könnyű dolga. A nyári felkészülés alatt kis túlzással akkora volt a mozgás az öltözőben, mint hétköznapokon a metróaluljárókban, jöttek-mentek a játékosok, követni is nehéz volt, ki megy és ki marad… A Zalaegerszegről érkező Bedi Bence mellett Kisvárdáról Bohdan Melnik, valamint a horvát-bosnyák Ivan Milicevic érkezett a klubhoz, kölcsönbe pedig öt futballista (Holender Filip, Huszti András, Kovács Mátyás, Ominger Gergő, Szabó Bálint) került Székesfehérvárra.

A távozók sora viszont végeláthatatlan volt.

Több mint egy kezdőcsapatnyi futballista intett búcsút, ráadásul olyanok is, akik az elmúlt években meghatározó tagjai voltak a csapatnak. Fiola Attila rutinja, Bese Barnabás keménysége, Schön Szabolcs lendülete, Sigér Dávid munkabírása biztosan jól jött volna a kiesés elleni harcban, ám az azóta a válogatottnál szóba kerülő Szabó Levente (Eintracht Braunschweig) és az éppen Azerbajdzsán ellen (2–1) a nemzeti együttesben debütáló, az angol Blackburn Rovershez igazoló Tóth Balázs akár egymaga is bennmaradást jelenthetett volna. Pető Tamás vezetőedzőnek a sok távozó miatt gyakorlatilag új csapatot kellett építenie, a szakmai stáb próbálkozott is becsülettel, ám a télen újabb távozók intettek búcsút Fehérvárnak: Csongvai Áron a svéd AIK-hoz igazolt, Daniel Kiwinda és Nejc Gradisar a jól fizető Al-Ahlit választotta, Veszelinov Dániel pedig az NB II-es Szeged-Csanád Grosics Akadémiához került. Cserébe érkezett néhány újabb légiós, akik aztán nem váltották meg a világot.

A fordulók előrehaladtával továbbra is hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat, de miután a középmezőnyben vert tanyát, senki sem gondolt rá, hogy ebből nagy baj is lehet… Az együttes hosszú fordulókon át a tabella nyolcadik helyén állt, úgy tűnt, sem előre, sem hátra nem képes elmozdulni, utólag ezt a helyezést alighanem örömmel aláírták volna a klubnál. A gyenge futballt látva a klub vezetői április közepén megköszönték Pető Tamás munkáját, a kispadra pedig érkezett a Nyíregyházáról távozó Tímár Krisztián.

Ám valami továbbra sem működött az öltözőben.

A 25. fordulóban a Fehérvár előnye még hét pont volt a már kieső helyen álló Debrecen előtt, úgy tűnt, ez elég lesz az NB I-ben maradás kiharcolásához, de mint tudjuk, az utolsó fordulóban éppen a Loki ellen vérzett el végképp a csapat.

Május 24-én egy kérdés volt a Sóstó Arénában: a házigazda Fehérvár FC vagy a vendég Debreceni VSC búcsúzik az NB I-től. A két nagy múltú egyesület közül az egyiknek mennie kellett, a leggyengébb láncszem az akkorra már az élvonalnak búcsút intő Kecskemét mellett a Fehérvár lett. A lefújást követően csend, letargia, elkeseredettség és reménytelenség lett úrrá az öltözőn.

AZ EGYÉNI HIBÁK VÁGTÁK TACCSRA A CSAPATOT

– Szakmailag mi vezetett a csapat kieséséhez?! – Volt oka bőven… – mondta Csank János, a Videoton korábbi vezetőedzője. – Kezdjük azzal, hogy hátul rendkívül instabil volt az együttes. Aztán a kapusok közül egyik sem tudott igazán élvonalbeli teljesítményt nyújtani, de az igazi vesztét az őrületes mennyiségű egyéni hiba okozta a csapatnak.   – Az úgynevezett ki nem kényszerített hibák? – Néztem a meccseiket, sokszor olyan durva hibából kaptak gólt, hogy a tévé előtt ülve fogtam a fejemet, ilyen nincs, csak a mesében. Az NB I-ben egész egyszerűen nem lehet büntetlenül ennyi nagy hibát elkövetni. Utána rendre rohantak az eredmény után, ám valahogy nem tudták utolérni magukat. Játékban nem kimondottan lógtak ki az élvonalból, de ezek az egyéni hibák teljesen taccsra vágták az együttest.   – Összességében meglepte a csapat kiesése? – A hajrához közelítve egyáltalán nem. Toronymagasan nekik volt a legrosszabb, legnehezebb sorsolásuk a véghajrában. Ez nagyban befolyásolta a kiesést. Nem mindegy, hogy a Ferencváros otthonába mész vagy a Kecskemétet fogadod.   – A sok egyéni hiba miről árulkodott? Nem arról, hogy valami nincs rendben az öltözőben? – Arról is. A fejek nem voltak rendben és a rutin is hiányzott az öltözőből. Voltak olyan játékosok a keretben, akik nem ütötték meg az NB I színvonalát. Hogy úgy mondjam, nagyon „felépítették” ezt a kiesést. Meglátásom szerint Pető Tamás jobban érezte a csapatot, mint az őt a kispadon követő Tímár Krisztián.

AZ NB II-ES INDULÁSÉRT IS KÜZDENIE KELL A KLUBNAK

Hogy a csapat miként jutott idáig, mi vezetett a kiesésig, alighanem hosszú ideig téma lesz még, az elmúlt napokban viszont a legfőbb kérdés az volt: életben marad-e a klub, vagy sem? Garancsi István tulajdonos búcsút intett az egyesületnek, és bár a város vezetősége elsőre nem repesett az örömtől, hogy át kell átvennie a klub működtetését, Cser-Palkovics András polgármester segítő kezet nyújtott, sőt az elöljáró jelezte, szeretné minél előbb aláírni az üzletrész-átruházási szerződést. Ha másért nem, mert hétfőn be kell adni a nevezést az NB II-re, s tudvalevő volt, ha ezt nem teszi meg az egyesület, a megszűnés szélére sodródhat. Az eladó tulajdonos és a vevő önkormányzat jogászai a héten végeztek a papírmunkával, a könyvvizsgálók, pénzügyi szakemberek is befejezték a munkát, péntek este pedig az aláírás is rákerült a szerződésre.

Az időt már csak azért sem lehetett tovább húzni, mert azt sem ártana eldönteni, ki lesz a vezetőedző, kik alkotják a szakmai stábot és a játékoskeretet, hiszen szerződéssel rendelkező futballistája nem sok maradt a klubnak. Jelen állás szerint az önkormányzat ideiglenesen, egy bajnoki idényre veszi át a Fehérvár FC-t, megmentve ezzel a megszűnéstől, de az idény során nincs más célja, mint megtalálni az új tulajdonost, aki hajlandó jelentős pénzt fektetni a csapatba. Azt már most tudni, hogy a fehérvári csapat kizárólag magyar futballistákkal vág neki az NB II-es idénynek, ám hogy jó hír is maradjon a végére: a Videoton Holding hozzájárult a névhasználathoz, így hamarosan újra Videoton lehet a klub neve.