F1 75: nyolcan álltak az élen, két tizeden belül ért célba az első négy Monzában

I. SZ.I. SZ.
Vágólapra másolva!
2025.07.09. 13:41
null
Tipikus pillanat az 1971-es Olasz Nagydíjról, fej fej mellett az élmezőny pilótái a célegyenesben – a képen balról Ronnie Peterson, Francois Cevert, Mike Hailwood és Jo Siffert (Fotó: Getty Images)
A Formula–1 az idén ünnepli az első világbajnoki idény 75. évfordulóját, ennek apropóján indítottuk el sorozatunkat, amelyben mind a 75 korábbi idény legemlékezetesebb versenyére visszatekintünk. Az 1971-es Olasz Nagydíj minden idők egyik legizgalmasabb és legfordulatosabb versenye volt, az 55-ből csak nyolc kört zárt ugyanaz a pilóta az élen, aki az előzőben is vezetett.

Jochen Rindt halála után nem maradt igazi kihívója Jackie Stewartnak, akinek csapata, az 1968-ban és 1969-ben a Matra, 1970-ben pedig a March kasztniját használó Tyrrell 1971-re már saját autót gyártott, és a Ford-Cosworth DFV-motorral Stewart az idény első hét versenyéből ötöt megnyert. A 11 futamos vb 9. futama az Olasz Nagydíj volt, Stewartnak csaknem háromszor annyi pontja volt, mint a mögötte álló Jacky Ickx-nek (51–19), azaz a legfontosabb kérdés eldőlt, a skót kétszeres világbajnokként érkezett Olaszországba.

Ennek ellenére nagy várakozás előzte meg a monzai futamot, amelyet egy évvel korábban beárnyékolt Rindt időmérőn elszenvedett halálos balesete, de maga a verseny a szokásos izgalmas csatát hozta, a 68 kör alatt hat pilóta között 25 alkalommal változott a versenyben vezető kiléte – és ez csak a célvonalnál jegyzett állásra vonatkozott. 1971-re 55 körre csökkent a versenytáv, 75 kilométerrel kevesebbet kellett megtenniük a versenyzőknek. A Lotus ellen még jogi eljárás folyt Olaszországban (a helyi törvények szerint a súlyos sérülést vagy halált okozó balesetekért a pálya nem vállalt felelősséget, csak a pilóta és a csapata), így az istálló „álnéven” indította el autóját, benne a fiatal brazil Emerson Fittipaldival.

A gyors monzai pályán alig volt féktáv, évek óta szinte végig padlógázzal mehettek az autók, a Ferrari, a BRM és a Matra V12-es motorja felvette a versenyt a Ford hajtóművével, az időmérő első négy helyén a 12 hengeres motorral hajtott autók zártak. A versenyen kiegyenlített csata folyt, amíg valaki az előtte haladó szélárnyékába tudott kerülni, nem maradt le. A rajt a negyedik sorból induló ferraris Clay Regazzoninak sikerült a legjobban, már az első körben az élre állt. A svájci mellett Stewart, Ronnie Peterson (March), Francois Cevert (Tyrrell), Jo Siffert (BRM), Ickx (Ferrari), Howden Ganley (BRM) és Peter Gethin (BRM) alkotta a nyolcfős bolyt a mezőny élén, köztük egyenesről egyenesre átalakult a sorrend.

A 11 futamos idény márciusban Dél-Afrikában kezdődött és október elején a New Yorkhoz közeli Watkins Glenben fejeződött be. Az év két halálos áldozatot követelt, bár egyikük sem F1-es vb-futamon halt meg. A mexikói Pedro Rodríguez júliusban az Interserie norisringi versenyén szenvedett végzetes balesetet (ugyanazon a pályán, amelyen 1988-ban Kesjár Csaba német F3-as futamon életét vesztette), míg Jo Siffert október végén az angliai Brands Hatchben megtartott idényzáró gálaversenyen éget bent az autójában, miután a pályabírók poroltói közül három sem működött.

A vb végeredménye: 1. Jackie Stewart (brit, Tyrrell-Ford) 62 pont, 2. Ronnie Peterson (svéd, March-Ford) 33, 3. Francois Cevert (francia, Tyrrell-Ford) 26. Konstruktőrök: 1. Tyrrell-Ford 73, 2. BRM 36, 3. Ferrari 33

Ez is 1971-ben történt

A 16. körben Stewart és Ickx, később Regazzoni esett ki motorhiba miatt, de kisvártatva Mike Hailwood (Surtees) és a pole pozíciós Chris Amon (March) csatlakozott a vezető bolyhoz, ők is többször az élre álltak. Utóbbi hamarosan lemaradt a motorja túlmelegedése miatt, és így járt Siffert is. A leintésig öten maradtak az élbolyban, folytatódott a folyamatos helycsere, a célegyenesben legtöbbször Petersonnak jött ki a lépés, az 55 körből 23 alkalommal ő suhant át elsőként a célvonalon. Amon 9, Cevert 7, Hailwood 5, Regazzoni 4, Siffert és Gethin 3-3, Stewart egy alkalommal vezetett a kör végén – hivatalosan 25 alkalommal változott a vezető kiléte (ugyanannyiszor, mint egy évvel korábban a 13 körrel hosszabb futamon), de körön belül ennek a többszöröse volt a változás az élen.

A legutolsó körben is öten közelítettek a győzelem reményében a célegyenest megelőző Parabolica-kanyarhoz – ezen a ponton senki sem akart vezetni, mert tudták, az fog nyerni, aki kigyorsításkor elkapja valakinek a szélárnyékát, és a célvonal előtt kiugrik mellé, és lendületből megelőzi. Cevert és Peterson együtt fordult az utolsó jobbosba, mindketten a lehető legkésőbb fékeztek, ki is sodródtak picit, így Gethin már a kanyar közepén az élre állt, és senki sem volt olyan szorosan mögötte, hogy használja a szélárnyékát.

Peter Gethin, Grand Prix Of Italy
Peter Gethin nevetett a végén (Fotó: Getty Images)

Egyetlen századmásodperccel előzte meg Petersont, Cevert is egy tizeden belül ért célba, Hailwood lemaradása 18, Ganleyé 61 század volt minden idők legszorosabb F1-es befutóján, a 2003-as Olasz Nagydíjig ez volt minden idők leggyorsabb versenye 242.615 kilométer per órás átlagsebességgel. Monzát 1972-re átalakították, sikánokat építettek bele, így nem működött többé a szélárnyékos csata az Olasz Nagydíjon.

OLASZ NAGYDÍJ
1971. szeptember 5., Monza
55 kör, 316.25 km
1. Peter Gethin (brit, BRM)
2. Ronnie Peterson (svéd, March-Ford) 0.01 másodperc hátrány
3. Francois Cevert (francia, Tyrrell-Ford) 0.09 mp h.

1970: Rindt az utolsó kanyarban előzte meg a hibázó Brabhamet
1969: Jackie Stewart és Jochen Rindt klasszikus csatát vívott Silverstone-ban
1968: tragikus idény legnehezebb versenyén brillírozott Jackie Stewart
1967: Jim Clark körhátrányból állt az élre, mielőtt jött az utolsó körös dráma
1966: Scarfiotti beugróként nyerte meg az Olasz Nagydíjat a Ferrarival
1965: az utolérhetetlen Jim Clark a Nürburgringet is legyőzte
1964: egy körön múlt Jim Clark címvédése 1964-ben Mexikóban
1963: Spában vette kezdetét Jim Clark 1963-as dominanciája
1962: Jim Clark beragadt a rajtnál, Graham Hill egérutat nyert a vb-csatában
1961: német riválisa tragédiája után lett az első amerikai világbajnok Phil Hill
1960: Stirling Moss Monacóban megszerezte a Lotus első győzelmét
1959: Jack Brabham a célba tolta az autóját Sebringben
1958: Ferrari-csapatutasítás döntött a vb-címről a tragédiák évében
1957: Fangio az utolsó győzelméért az életét is kockára tette
1956: Peter Collins a saját vb-esélyét feláldozva adta át Ferrariját Fangiónak
1955: Stirling Moss nyerte a Fangio elleni Mercedes-csatát Angliában
1954: Fangio első hazai győzelme a Ferrari sikertelen óvása után
1953: a sorozat első igazi klasszikusa volt az 1953-as Francia Nagydíj
1952: Belgiumban kezdődött Alberto Ascari egyeduralma
1951: a Ferrari Angliában szerezte meg első futamgyőzelmét
1950: így kezdődött minden 75 évvel ezelőtt Silverstone-ban
SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI

 

 

Legfrissebb hírek

A Red Bull-istálló elbocsátotta Christian Horner csapatfőnököt – hivatalos

F1
13 órája

F1 75: Rindt az utolsó kanyarban előzte meg a hibázó Brabhamet

F1
2025.07.08. 14:34

F1 75: Jackie Stewart és Jochen Rindt klasszikus csatát vívott Silverstone-ban

F1
2025.07.07. 16:39

Leclerc válaszokat akar; Hamilton beszélne a Ferrari tervezőivel a hazai kudarc után

F1
2025.07.07. 14:38

„Ez elég extrém” – Verstappen furcsának találta Piastri büntetését

F1
2025.07.07. 13:08

Schmidt Ádám: Mindig keressük a megoldásokat a hozzánk eljutott problémákra

Egyéb egyéni
2025.07.07. 12:10

Formula–1: Nico Hülkenberg volt a kaotikus nap hőse – nemzetközi sajtóvisszhang

F1
2025.07.07. 10:18

„Elég sokáig tartott, nem igaz?” – Hülkenberg 15 év és 239 nagydíj után először ünnepelt a dobogón

F1
2025.07.06. 20:48
Ezek is érdekelhetik