F1 75: így énekelték meg a magyar lapok Mansell szenzációs mogyoródi győzelmét

Kicsit átalakították a Ringet 1989-re, átvágták ugyanis a 3-as és a 4-es kanyar közötti részt, újabb, előzésre alkalmat teremtő egyenest hozva létre. A pole-ból a Williams új húzóembere, Riccardo Patrese indult, mellőle Ayrton Senna. A Ferrarik közül Gerhard Berger a 6., Nigel Mansell a 12. rajtrácson szerénykedett. Patrese 52 körön keresztül vezetett, mígnem a hűtője meghibásodott, így Senna került az élre, de csak öt körig autózott ott. Merthogy Mansell, aki fokozatoson lopakodott előre, az 58. körben szenzációs manőverrel (egyszerre előzte meg Sennát és a lekörözendő Stefan Johanssont) az élre vágott, és már nem lehetett megverni.

Alábbiakban felidézzük, mit írtak a hazai lapok 1989-ben az F1-es vb-ről és a Magyar Nagydíjról – középpontban Nigel Mansell-lel.

A NAGYDÍJ ELŐTT

Autó-Motor: „1989-ben az F–1 Grand Prix-versenyzés új korszakba lépett, és a 3.5 literes, atmoszférikus motorok bevezetése újra felkeltette a legjelentősebb autógyártók érdeklődését. A Ferrarinál már régi hagyománya van a 12 hengeres Forma–1-es motoroknak, így nem okozott meglepetést, hogy míg a többiek V8-as és V10-es motorokat építettek, addig a Ferrari keményen dolgozott egy új V12-esen.”

Az Ifjúsági Magazin Nigel Mansellről: „Öt nappal a Magyar Nagydíj előtt tölti be a 27-es rajtszámmal induló angol pilóta a 35. életévét. Tavaly még a Williams-csapat sztárja volt, az idén viszont az olasz Ferrarinál versenyez. Rióban, az első idei viadalon győzött, azóta azonban már nem ment neki ilyen jól, de ez nem elsősorban az ő hibája, hanem inkább a kocsijáé, amely rendre rakoncátlankodott. Főleg a Ferrari új, szuper, automata sebességváltójával volt sok gond, vagyis kiderült erről a csodatalálmányról, hogy nem is olyan nagyszerű…”

A Népsport Ayrton Senna szavait idézte a GP előtti sajtótájékoztatóról: „Jó napot mindenkinek, nem volt semmi problémám a repüléssel. Nizzától Budapestig egyszerűbb volt eljutni, mint Ferihegyről a Hyattba. Bár rendőri kíséretet kaptunk, a rendőrök olyan gyorsan mentek, hogy elhagytak minket.”

Nádasdi János, a Magyar Autó- és Motorsport-szövetség főtitkára a Vasárnapi Hírekben: „Mint köztudott, a magyar pálya igen munkaigényes. Sokat kell váltani, kanyarogni. S úgy ítélem meg, hogy a kockáztató, de tapasztalt Mansell nyeri a Grand Prix-t.”

A NAGYDÍJ UTÁN

Magyar Nemzet: „Mansell felé fordult a nézők figyelme. Ez a háromgyerekes brit családapa bámulatos energiával vágtatott az irdatlan messzeségben levő Patrese és társai után. A 30. kör után már csak 9.35 mp volt a hátránya, de még ez is reménytelenül soknak látszott.”

Népszabadság: „Számomra bebizonyosodott, hogy valóban magyar sport a Forma–1. Amikor a verseny vége felé Mansell mindjobban növelte előnyét az élen, olyannyira, hogy akár kétszer is kereket cserélhetett volna rizikó nélkül, azt mondta az egyik büfés hölgy, hogy ő akár meg is esküdött volna a jóvágású brit sikerére. A miért? kérdésre pedig olyan csúnyán nézett, hogy nem folytattam a faggatózást.”

Új Tükör: „A győzelmet a rajtnál viszonylag rossz helyzetből induló brit Mansell megérdemelten szerezte meg, bizonyítva azt, hogy elveszett helyzet nincs, csak elveszett ember. A második hely a brazil Sennának jutott, míg a harmadik a belga Boutsen, a negyedik a francia Prost, az ötödik pedig az amerikai Cheever lett.”

Mansell örömszavai a Népsport hasábjain: „Életem egyik legjobb versenyén vettem részt, ha nem a legjobbon. Remekül sikerült a rajt, utána tudatosan, óvatosan versenyeztem, így jó állapotban maradtak a gumijaim. Prost és Senna előzésénél hajmeresztő manővert csináltam, még én is becsuktam a szememet. Köszönet a Ferrarinak, köszönet a csapatnak, nem hittem volna, hogy a tizenkettedik helyről nyerni tudok. De hát amíg élünk, remélünk.”

Dávid Sándor a Képes Sportban: „Egyszerűen bámulatos, amit Nigel Mansell művelt: az emberi teljesítőképesség egyfajta csúcsteljesítménye. És akkor még nem szóltam arról a hallatlan eleganciáról, arról a könnyed magabiztosságról, amellyel ezt a feladatot megoldotta, ő, akit pedig évek óta hazájában is buldognak neveznek. Most meg nekiállt elegánsan, simán vezetni, valami egészen csodálatos ritmusban, mintha lágy, dallamos zenére rajzolná az ideális íveken a köröket a Hungaroringen.”

Részlet az Autó-Motor visszapillantójából több mint két héttel a verseny után: „Augusztus 13-án senki nem volt babonás a Hungaroringen. A jól szervezett 4. Magyar Nagydíjon a brit Nigel Mansell, élete legnagyobb teljesítményét nyújtva, az idén másodszor törte meg a McLaren-Hondák még mindig nyomasztó hegemóniáját. Az egy kanyarral megkurtított pálya jól vizsgázott: a verseny jelképének tekinthető Mansell-előzés épp az új pályaszakaszon történt, igazolva a versenyzők nyomvonal-módosító javaslatának helyességét.”

MAGYAR NAGYDÍJ
1989. augusztus 13., Mogyoród
77 kör, 305.536 km
1. Nigel Mansell (brit, Ferrari)
2. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda) 25.967 másodperc hátrány
3. Thierry Boutsen (belga, Williams-Renault) 38.354 másodperc hátrány