Sorsukra hagyott versenypályák a Formula–1 történelméből – 1. rész

A RÉGI SPA-FRANCORCHAMPS
Az 1922-ben átadott, Francorchamps község közelében fekvő, eredetileg 14 kilométer hosszú országúti aszfaltcsík az Ardennek belgiumi részén több településen is áthaladt – tizennyolc Belga Nagydíjat tartottak rajta 1950 és 1970 között. Aztán ahogy előtérbe kerültek a biztonsági szempontok, egyre több kritikát kapott a gyors és veszélyes pálya – az 1970-es években Nivelles-ben és Zolderben rendezték meg az ország nagydíját. 1979-re lerövidítették a pályát, az eredeti Les Combes-nál jobbra elkanyarodó új rész Stavelot-nál ért össze a régivel. A 7 kilométeresre kurtított vonalvezetésre 1983-ban visszatért a száguldó cirkusz, azóta csak itt tartják a Belga Nagydíjat. A pálya leválasztott fele ma közútként működik.

A RÉGI HOCKENHEIMRING
Az 1932-ben megnyitott pálya eredetileg 12 kilométeres és háromszög alakú volt, az 1960-as években viszont új autópályát építettek a környéken, amely a létesítmény nyugati, Hockenheim városát is érintő harmadát elvágta. 1966-ra húzták fel az új célegyenest is magába foglaló stadionrészt, és az erdős szakaszt is rövidebbé tették – oda sikánokat építettek Jim Clark 1968-as, F2-es versenyen elszenvedett halálos balesete miatt. A Formula–1 csak ezután, 1970-ben látogatott el ide először, és 1977-től számos Német Nagydíjat itt rendeztek. 2001–2002-ben jelentős átalakítások történtek (nem egyértelmű, hogy az FIA nyomására biztonsági okok miatt, vagy a ring vezetősége akarta-e modernizálni), a pálya hosszát lerövidítették 4.5 kilométerre, az erdős szakaszt pedig teljesen felszámolták – itt ültettek új fákat az újonnan épített szakasz területén kivágottak helyett. Az átalakítás azonban majdnem csődbe vitte a Hockenheimringet.

JONGAM
A 2010-től négy Koreai Nagydíjnak otthont adó, a fővárostól, Szöultól mintegy 400 kilométerre délre fekvő körgyűrű némi késéssel, hetekkel az első futam előtt készült el – a nagyszabású „kisváros” (hoteleket, kávézókat, éttermeket is magába foglaló negyedet terveztek, amelyet „körbevett” volna a pálya) pedig egyáltalán nem valósult meg. Problémás volt az F1 stábtagjainak, nézőinek elszállásolása is, hiszen távol esett mindentől – az első futam után csökkentek a jegyeladások, ez később a szponzori és a kormánytámogatást is elapasztotta. A füstbe ment tervek és amiatt, mert sokallták a rendezési díjat, a nagydíj szervezői és Bernie Ecclestone között megromlott a viszony, és bár a 2012-es új megállapodással spóroltak 20 millió dollárt, a szervezők így is 26 milliós veszteséget könyvelhettek el abban az évben. 2013 óta nem rendeztek itt F1-es futamot – bár a szerződések miatt a következő két évben az előzetes versenynaptárnak még része volt Dél-Korea, addigra már a szervezők sem ragaszkodtak a versenyükhöz.

ÚJ-DELHI
A 2010-es évek elején Indiának két pilótája (Narain Karthikeyan, Karun Chandhok) és csapata (Force India) is volt az F1-ben, a csúcsot pedig a saját futam jelentette – ám az Új-Delhitől 50 kilométerre délkeletre található pályán mindössze három Indiai Nagydíjat tartottak 2011 és 2013 között. Az első szép nézőszámot hozott, később viszont jelentősen csökkent (eredetileg a legolcsóbb belépő négyszer drágább volt, mint az Indiában legnépszerűbb sportág, a krikett meccsjegye), nem reklámozták megfelelően a versenyhétvégét az országban, és a szponzorcégek is lassacskán elfordultak a versenytől. A fő problémát az jelentette, hogy Uttar Prades állam vezetősége nem sport-, hanem szórakoztató eseményként tekintett a száguldó cirkuszra, és adókat vetett ki a versenyre, mindez a magas rendezési költséggel és a csökkenő jegyeladásokkal megakadályozta a további futamokat. 2020-ban a pálya épületei egy ideig karaténszállóként működtek a koronavírus-járvány alatt – 2023-ban pedig MotoGP-versenyt rendeztek rajta.

A RÉGI MONZA
A legendás olasz helyszínen tartották a sportág történetének legtöbb nagydíját, 73-at, az 1922-ben megnyílt 10 kilométeres versenypálya viszont eredetileg tartalmazott egy két döntött kanyarból álló ovális szakaszt is, és eleve úgy épült, hogy külön-külön és egyben is lehetett használni. 1938-ban biztonsági okok miatt lebontották, ám az 1950-es évekre az olaszok meggondolták magukat, és a korábbival majdnem megegyező módon újra felépítették az oválpályát – a teljes verzión csak négy F1-futamot rendeztek 1955 és 1961 között. Sajnos, az ovál útburkolata több helyen hamar megrepedezett, a döntött kanyaroknál pedig besüllyedt a betonpillérek illesztésénél, ez pedig nem tett jót sem a felfüggesztéseknek, sem a gumiknak. Így túl veszélyesnek ítélték, és 1961-től kihagyták ezt a szekciót a vonalvezetésből, ám azóta sem bontották le. Versenykörülmények között utoljára az 1969-es monzai 1000 kilométeres sportautóversenyen használták az ovált, illetve 1978 óta évi egyszer, a Monza Rallyn többek között a döntött kanyarok alsó, laposabb részét – egyébként elhagyatva áll, egyfajta „műemlékként”.

ROUEN-LES-ESSARTS
Az Észak-Franciaországban, Normandiában található nagyrészt utcai pálya vonalvezetése sokat változott az idők során, hol egy új országút, hol biztonsági okok miatt. Például a Les Fréres nevű hosszú, lejtős szakaszt a célegyenes után sokan padlógázzal tették meg – ezt megtörve félúton elhelyeztek egy sikánt 1973-ban. Öt Francia Nagydíjat rendeztek itt 1952 és 1968 között, később csak kisebb kategóriák versenyeztek rajta, mígnem 1993-ban túl veszélyesnek találták, és nem használták többé autóversenyzésre. Azóta a kiszolgáló épületeket lebontották – a közutakon máig végig lehet vezetni, az állandó versenypályaszakaszok viszont az enyészeté lettek.

NIVELLES
Amikor az 1970-es években elhozták Spából a Belga Nagydíjat, biztonságosabb verzióként Nivelles szállt be a rendezésbe, viszont végül csak két Formula–1-es futamot tartottak itt, 1972-ben és 1974-ben. Nagy bukóterei és különösebb kihívást nem jelentő vonalvezetése miatt egyébként kevéssé volt népszerű a pilóták körében. Eredetileg jóval hosszabb pályát akartak építeni mint a végül megvalósuló 3.7 kilométeres aszfaltcsík, de sohasem fejezték be az eredeti tervek szerint, mert a pálya tulajdonosai nem tudták előteremteni rá azt a pénzt, amellyel az ehhez szükséges további területet megvehették volna. Így építettek egy rövidebb pályát azzal az elképzeléssel, hogy idővel kibővítik, de ez nem történt meg. A második nagydíjra még találtak támogatókat, de az 1976-ra ide tervezett futamot már Zolderben tartották meg, csakúgy, mint az egy évvel azelőttit – az aszfalt állapota is egyre romlott. 1981-ig motorversenyek futottak rajta, ám akkorra a pálya végleg csődbe ment. 1998-ig elhagyatva állt, nem volt teljesen lezárva (illegális versenyek többször is folytak itt), akkor viszont lebontották az épületeket, és az egykori pálya nagyobbik részét üzleti parkként hasznosították újra, a közutak több helyen megegyeznek a korábbi vonalvezetéssel. A pálya déli szakasza sokáig az enyészeté volt, de hamarosan az is újjáépül.

MONTJUIC
A barcelonai Montjuic Park az 1970-es években felváltva tartotta a Spanyol Nagydíjakat Jaramával – négyet rendeztek itt 1969 és 1975 között. Ennek a pályának egy tragikus baleset hozta el a véget: 1975-ben a német Rolf Stommelen szenvedett balesetet az egyik gyors szakaszon, miután leszakadt a hátsó szárnya, és átesett a szalagkorláton – a versenyző törésekkel megúszta az esetet, de a kivágódó autó öt ember halálát okozta a pálya mellett. Az az évi futam után a Formula–1 nem látogatott el ide többé – a Montjuic pályát 1986-ban, egy halálos motorbaleset után találták túl veszélyesnek, és nem használták többé versenyzésre. Napjainkban az akkori nyomvonal teljes egésze közúti használatban van, aki akar, tehet rajta egy „kört”.
 

REIMS-GUEUX
1950 és 1966 között nem kevesebb mint 12 Francia Nagydíjat látott vendégül a Reims nyugati szomszédságában, eredetileg Gueux falu utcáin is áthaladó, majd ezt a részt elhagyó, 1926-ban megnyílt közúti vonalvezetés – de itt tartották a reimsi 12 órás versenyt is. Számos módosítás után a pálya elavulttá vált a más helyen nyíló, biztonságosabb és modernebb helyszínekhez képest a ’70-es évekre – az 1966-os utolsó F1-es nagydíj után egy évig még a 12 óráson részt vevő sportautók, utána már csak kisebb helyi versenyek gépei mentek itt. 1972-ben végleg bezárt a reimsi pálya – a döntés után szinte azonnal elkezdték bontani a célegyenes lelátóját és a boxépületet, ám az időközben megválasztott új reimsi polgármester ezt nem hagyta, és még a munka legelején leállíttatta. Így évtizedekig elhagyatva állt ez a rész, majd 2015-ben lelkes önkéntesek alapítványa engedélyt kapott, hogy több lépcsőben felújítsa a megmaradt részeket – ennek köszönhetően ma is állnak a főút mellett, az arra vezetők láthatják a letűnt nagydíj épületeit.

AVUS
Az 1921-re elkészült berlini helyszín az egyik legfurcsább versenypálya volt a Formula–1 történetében. Az eredetileg közel 20 kilométeres aszfaltcsík két elképesztően hosszú egyenesből és két visszafordítóból állt – az egyenes szakaszok a mindennapokban autópályaként funkcionáltak. A kezdetben Grand Prix-, motor- és sportautóversenyeknek helyt adó AVUS-t (Automobil-Verkehrs- und Übungs-Strasse) – hogy még gyorsabbá tegyék – 1936-ban átépítették, és az északi fordulót átalakították egy 43 fokos döntött kanyarrá – amelyet nem övezett fal, így simán le lehetett repülni róla. 1959-ben a már megszállt, de fallal még meg nem kettévágott Berlinbe politikai okokból vitték a (mint később kiderült, egyetlen) Német Nagydíjat. A Dunlop gumigyártó kezdeményezésére (mert tartottak attól, hogy a kerekek nem bírják ki a teljes távot) egyedülálló módon két harminckörös részletben tartották meg a futamot, és összesített eredményt számoltak. Ilyen azóta sem fordult elő, sőt, a sprintversenyek 2021-es bemutatkozásáig az sem, hogy két versenyt tartsanak egy hétvégén. 1967-ben lebontották a döntött kanyart, és az évek során számos alkalommal rövidítették, sikánokat is beiktattak, de mindig is veszélyes pálya volt, több halálesettel. Később versenyzett itt az F3-as és a DTM-széria is, ám a Lausitzring 1998-as megnyitásakor az AVUS nem működött többé versenypályaként. A korábbi aszfaltcsík ma a 115-ös autópálya része, míg a célvonalnál lévő lelátórész sokáig kihasználatlanul állt, az utóbbi években viszont felújították és rendezvényhelyszínként szolgál.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. január 20-i lapszámában jelent meg.)